Kakukktojásnak azt nevezik, ami nem illik a többi közé. Ilyen volt a Martoson 14. alkalommal sorra kerülő Országos Népművészeti Ünnepségekkel egyazon időben a Csemadok által megrendezett 43. Országos Népművészeti Fesztivál.

Eredetileg nem állt szándékomban írni az idei martosi pünkösdről. Pedig megadatott, hogy beláthattam a kulisszák mögé már akkor, amikor még Katona István sem sejtett semmit. A pünkösdi történéseket a helyszínen látva és tapasztalva nagyon erős késztetés támadt bennem az írásra, de végül nyeltem egy nagyot, s az Új Szóban megjelent előzetes és utólagos véleményeket olvasva úgy véltem, lezártnak tekinthető az ügy: „A jövőre nézve pedig (Hrubík Béla) megjegyezte: Martost továbbra is megfelelőnek tartja a népművészeti fesztivál megrendezésére, az időponton és a fesztivál jellegén viszont el kell gondolkodni.” „Úgy érezzük magunkat, mint ha nem egy országos fesztiválon, hanem egy falunapon lennénk – így sommázta véleményét egymástól teljesen függetlenül több csoport vezetője szombaton Martoson.” Aztán kezembe került az Itthon havilap 6. száma, a hírrel együtt, hogy azt minden martosi háztartásba, ingyenesen eljuttatta a Polgármesteri Hivatal. Gondolom úgy, ahogy eddig is. Ekkor döntöttem úgy, hogy az általam ismertek fényében a továbbiakban nem állom meg szó nélkül.
Kakukktojásnak ugyebár azt nevezik, ami nem illik a többi közé. Ilyen volt a Martoson 14. alkalommal sorra kerülő Országos Népművészeti Ünnepségekkel egyazon időben, Csemadok által megrendezett 43. Országos Népművészeti Fesztivál. Amelyet Feszty Árpád körképével együtt tart Martos nevezetességének az Itthon havilap idei 6. számában „Palócz” álnéven publikáló szerző: „Ami viszont biztosan igaz, hogy a Martos mellett fekvő Kingyes tanyán annak idején a martosiakat mintázva festette meg Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című körképet, valamint, hogy május utolsó hétvégéjén, ebben az „ezer tó” tükrű faluban tartotta 43. Országos Népművészeti Fesztiválját (ONF) a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Területi Választmánya.” Az csak kisebb hibája az állításnak, hogy Feszty Árpád a körképet Kingyesen festette – itt a vázlatokat készítette. De nagyságrendileg, s horderejét tekintve közös nevezőre hozni a kettőt, mindenképpen erőltetett, komolytalan és bántó.Csemadok még nem volt, mikor az én családomat már különös, szívet-lelket rabul ejtő, s örökségül is hagyott vonzalom kötötte Martoshoz, s a helybeliekhez. Csemadok már nem lesz, mikor az én családomat még mindig ugyanez az érzés fogja Martoshoz, s a helyiekhez kötni. Például Nagyapám, id. Feszty István 1939-től 1945-ig a mai Feszty Árpád Művelődési Park helyén tartotta a majálisokat. Ezért sem mindegy nekem, hogy mik és hogyan történnek.

Alábbiakban szabadjon az általam ismert és tapasztalt előzményekről is szót ejtve véleményezni az idei, megosztó martosi pünkösdöt. Tavaly szeptemberben történt, hogy Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke négyszemközti beszélgetésre hívott Komáromban. Ekkor adta tudtomra, miszerint a Csemadokban olyan döntés született, hogy a következő évtől Martoson rendeznék „az egykor csak zselízi fesztiválként emlegetett” , akkorra már befulladt Országos Népművészeti Fesztivált. Jó ötletnek véltem, mert Martost ideális helyszínnek tartom az ilyen jellegű rendezvények lebonyolítására. Akkor hökkentem meg, amikor elmondta, hogy mindezt pünkösdre tervezik. Jeleztem, hogy ez az időpont már 13 esztendeje foglalt. Petheő Attila határozottan kijelentette, hogy eltökéltek a következő évi rendezést illetően, s Katona István mellőzésével, kihagyásával kívánják azt megvalósítani. Fent leírtakat Isten színe előtti felelősséggel vállalom.
E beszélgetés után természetesen felhívtam Katona Istvánt, s megkérdeztem, kapott-e már bármiféle jelzést, értesítést a Csemadok szándékáról. Nos, semmit. Tőlem hallotta először. Hát, ilyen „tisztán” indult a csemadokos 43. ONF. Szállni kezdett a kakukk – más fészkére!Nem igaz tehát, hogy „magától értetődő volt a szervezők azon igyekezete, hogy a Martoson már másfél évtized óta otthonos, Katona István nevével fémjelzett Pünkösdi ünnepség és az ONF együttes erővel, egymást erősítve és támogatva hozzon létre egy még nagyobb, látványosabb és pergősebb rendezvényt.” Hiszen az idézetből is nyilvánvalóvá válik, hogy még közös elnevezésre sem törekedett a betársulni szándékozó Csemadok. Mivel azonban megkerülhetetlen volt a már hagyományosnak számító Országos Pünkösdi Ünnepségek, s annak kiötlője és szervezője, ezért a Csemadok kezdeményezésére 2008. november 6-án egy találkozóra került sor a komáromi székházban. A Csemadokot Hrubík Béla elnök és Huszár László művelődési igazgató képviselték, természetesen jelen volt Keszegh István martosi polgármester is. A Feszty Park képviseletében Katona István mellett Dr. Baštrnák Ferenc, Dr. Bajnok István, Habodász Erika, s jómagam vettünk részt. Katona Istvántól eltérően vagyoni, tulajdon(os)i felelősség, pályázaton nyert támogatással való elszámolási kötelezettség nem terhel minket. Ő mégis évek óta érdemesnek tart arra, hogy véleményünket kikérje. Petheő Attila velünk nem közölt oknál fogva nem volt jelen. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a későbbiekben gyakorlatilag egy személyben hozott döntéseket, felelt a szervezésért és rendelkezett a pénzek felett.

A megbeszélésnek beharangozott találkozó gyakorlatilag ultimátumszerű közlések alkalmává vált. Úgy tűnt, a Csemadok már mindenben megegyezett a polgármesterrel, s tulajdonképpen együtt kész helyzet elé állították Katona Istvánt a pünkösdöt illetően.Eldöntött tény volt, hogy mindenképp(!!!) Martosra hozzák a fesztivált, s mindenképp (!!!) 2009 pünkösdjén. Hrubík Béla azt javasolta, hogy Katona István ne is pályázzon az illetékes minisztériumnál, mert a Csemadok úgyis mindig kap, s nehogy két azonos célú pályázat esetén az egyik üsse a másikat. Így pedig esetleg nem teremtődik elő elégséges anyagi támogatás. Jól kimódolt terv volt ez. Hiszen ha idén nem él a pályázati lehetőséggel, akkor jövőre már a Csemadok az ideire hivatkozva (is) kérheti a rendezvény ismételt támogatását, s Katona István tulajdonképpen feladná az anyagi függetlenségét. A több sajtóorgánumban is megjelent, a park használatáért kért 5.000,-eur összegű bérleti díj is itt hangzott el először. De nem Katona István kéréseként/követeléseként, hanem felajánlásként a Csemadok részéről, konkrétan Hrubík Béla szájából. Ennyit szántak volna rá. Valójában pünkösd hetében – amikor a Csemadok még mindig nem tudott konkrét menetrenddel szolgálni – 1.000,- eurót kért Katona István. Csak elgondolkodtatóul: ha minden, Csemadok által Martosra hívott fellépőtől beszedte volna a belépő díjat – ahogy a nézőktől -, akkor több, mint a duplája folyik be. Egyébként nem kis fejtörést okozott, hogy miként lehetne a döntően gyermekfellépőket és kísérőiket megkülönböztetni a kilátogatóktól, s csak utóbbiakat jegy ellenében beengedni.
Huszár László elképzelése szerint „menedzsmentet” állítottak volna fel, melyben külön-külön felelősei, „szakemberei” lettek volna a szervezési, népművészeti és sajtó iránti teendőknek. Bizonyára ingyen és bérmentve. Azazhogy, ezekre a személyekre/feladatokra is lehet költségtérítést kérni, s még inkább elszámolni. Magyarán: az a szándék bontakozott ki előttünk, miszerint a Csemadok mind szervezési, mind anyagi (pályázati) értelemben igenis „rátelepedne” a sikeres Pünkösdi Ünnepségekre, kitulajdonítaná azt. Beleértve a Feszty Park használatát is – általuk „megajánlott” – bérleti díj ellenében, hiszen ott adottak egy országos méretű előadói est feltételei színpad, öltözők, nézőtér, s egyebek tekintetében. Lehetőségként a következőkből lehetett választani: vagy kompromisszumokkal benne maradni abban, amit maga talált ki és valósított meg eddig. Vagy kiszállni belőle, mert ÚGYIS (!) odajönnek (hisz a polgármesterrel az alku már megköttetett). Mindezeket tanúsítják az ezen cikket aláírásukkal is hitelesítő Dr. Bajnok István és Dr. Baštrnák Ferenc.

A Parknak sajnos van egy nagy hibája: hogy nem Martos község rendelkezik felette! A kedves Olvasót szabadjon röviden, s egyértelműen tudatni arról, hogy a község által korábban illegális szemétlerakó helyként használt területet Katona István önerőből, életét, vagyonát és egészségét rászánva varázsolta tündérkertté. Ha valami, akkor ez a Park, és a semmiből indult Országos Pünkösdi Népművészeti Ünnepségek méltón mutatják meg a pünkösdi Lélek mindent jó irányba változtató erejét. Azt gondolom, egy „Gyüttment” részéről nem rossz teljesítmény. A legfőbb szempontról azonban mindezideig nem esett szó. Ezt pedig a Csemadok OT 1998. évi jegyzőkönyve tartalmazza: idézni a „jogutódlásról” szóló határozatot!!! Az ONF a cikkben sugalltak ellenére nem sok „újdonságot” hozott. Ide számíthatjuk azokat a környező településeken (Naszvad, Bajcs, Vágfüzes, Hetény) szervezett eseményeket, amelyeket „több, mint félezren nézték végig.” Ez egy klasszikus, a keveset többnek éreztető, újságírói megfogalmazás. A félezer lehet 320 fő éppen úgy, mint 460. Négy településen. Összesen. Mely településeken együttesen 8.239 lakos él . További újdonságnak nevezhető még, hogy a református templom most nem csak koncertnek, hanem kiállításnak is helyet adott. Erre mindeddig valóban nem került sor.
A templomi Palya Bea koncert kapcsán külön idekívánkozik, hogy ott 14.00 órai kezdettel eredetileg a MAKÁM együttesnek lett volna fellépése. Róluk most csak a brit szakíró, Ken Hunt idézetének erejéig essék szó: „Az 1984-ban alapított Makám Európa egyik legtöbb képzelő erővel megáldott, népi zamatú zenei együttese.” Ugyanekkorra időzítette a Csemadok szakértő menedzsmentje Palya Bea koncertjét – a templom előtti szabadtéri színpadra! A két színhely közelsége miatt élvezhetetlenné vált volna mindkét előadás. Katona István nem a Csemadokot kérte Palya Bea fellépésének későbbi kezdésére, hanem a Makámot kérte meg, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel inkább ne jöjjenek. Majd egy másik alkalommal ismét meghívja őket. Több hónapos egyeztetést követő megállapodást kellett felmondani. Az eső elől így kerülhetett Palya Bea előadása a szabaddá vált templomba.Viszont minden más szinte ugyanúgy, s ugyanott történt. Csak épp a Csemadok fennhatósága alatt. A „háromnaposra tervezett ONF már pénteken este megnyitotta kapuit” megegyezik az éveken át Virrasztás név alatt futó, mindig tárlatnyitással, kiállítással kezdődő pénteki műsorral. A gulyásfőző és horgászverseny is évről-évre a program részei.
Ami a „talán még nem késő elkezdenünk buzgó imáinkat” gondolatot illeti: tisztelettel tudatom, hogy az idei alkalommal két püspök (!) szolgált pünkösd szombaton az esti hagyományos ökumenikus istentiszteleten. Kis-Rigó László a római-katolikus szeged-csanádi egyházmegye püspöke és Fazekas László felvidéki református püspök. Pünkösd alapvetően a Szentlélek-Isten kitöltetésének, s így az egyház (régen: idvház, azaz üdvösség háza) születésének napja. Nincs tudomásom róla, hogy a Csemadok meghirdette volna, vagy az istentiszteleten való részvételre buzdított volna. Ha már úgyis rátettek ezt-azt az ONF plakátjára a másik programból, ez nem fért volna még oda? Arról nem szólva, hogy imádságos lelk(ület)ű ember így ahogy a Csemadok, s ilyenbe, mint a Csemadok nem fog bele.

Azt senki sem vitatja, hogy „Martos község közterülete egyelőre még a martosiaké, s reméljük az is marad” . Viszont éppen ezért részünkről legnagyobb ludasnak a polgármestert tartjuk, aki tisztában volt vele, hogy a rá bízott községben 13 éve kerül megtartásra egy országos rendezvény. Tudta, hogy ilyenkor nem csak a Feszty Parkban, hanem a község területén is folynak különféle események (bemutatók, előadások, kézműves foglalkozások, horgászverseny, gulyásfőző verseny, stb.), melyek mind szerves és évről-évre bővülő részei az adott ünnepségnek. Úgy gondoljuk, mindenképp megillette volna Katona Istvánt, hogy előzetesen tájékoztassák egy másik fél szándékáról, s elsőbbség – jogi nyelven: opció – illesse meg a döntéssel, s így a rendezéssel kapcsolatban. Azaz: akar-e társrendezőt, vagy társrendezvényt, avagy sem?! Nem pedig a Csemadokkal való megegyezés után asztalhoz ülni, s eljátszani a tisztességest, mondván, mi meg akartunk egyezni. „A tavalyi pünkösdi ünnepséget követően Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke felajánlotta, Martosra hoznák át a népművészeti fesztivált.” Polgármester úr! Ön itt elárulta magát. Vagy pedig hibásan idézték. De ha már ekkor tudott róla, akkor jó alkalom lett volna szólni. „Akkor hárman, Katona István, Hrubík Béla és jómagam leültünk tárgyalni, és megegyezés született.” Ez az „Akkor” és „hárman” mikor volt? Mert őszelőn (!) tudta meg tőlem Katona István, hogy mi készül.Igenis, az Önök felelőssége, vagy inkább felelőtlensége, hogy kétféle rendezvényre kerülhetett sor, s így két plakát jelenhetett meg. Kettejük felelőssége, hogy a sajtó – egyébként jogosan – élces hangon harangozhatta . „Nincs programja hétvégére? Martoson 2 fesztivál is várja!” Az Önök felelőssége, hogy a közönség értetlenül állt a jelenség előtt, s nem tudta, mit gondoljon az egészről. Az eddigi egy-séges ünnepet Önök tették nem csak kettőssé, hanem két-ségessé is. Mert a martosi Pünkösd jövője most kétségessé vált.

Néhány egyszerű kérdésre azonban a mai napig nem kaptunk választ sem a találkozón, sem a cikkben: a Csemadokban mivégre találták ki ezt az egészet? S miért most? Továbbá mi olyat hozott a Csemadok, ami eredeti, s eddig nem volt? Mert az „egymás erősítése” nagyon gyenge érv. Hiszen az ONF a 43-as számon túl, újat nem hozott. Ami látszik: hogy egy leszerepelt, bedöglött és erőltetett fesztivált – de inkább csak a nevét – akarták (volna) hozni a nézőkhöz (ha az eső el nem mossa), s nem a fesztivál hozott újabb nézőket. Talán egy szép, festői helyet, és egy jó nevű és jól működő országos rendezvényt kerestek a 60 éves fennállás megünnepléséhez? A kakukk beszállt tehát más fészkébe, s ott hagyta a tojását. De nagyon reméljük, hogy ez a kakukktojás nem fog kikelni. Mert ha igen, akkor a Csemadok fáklyás-könyves címerét gyorsan le kell cserélni. Javasolom a kakukkot. S vele együtt még egypár rendezvényt, fesztivált, ünnepséget. Ahova kéretlenül, hívatlanul be lehet társulni, s így újabb összegekre pályázni. De ugye, ez nem erről szólt?! Jövőre választási év köszönt ránk. S valahogy nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy néhány embernek szükségét látja „jó hír(ek)ben” láttatni magát. Ők tudják, miért. Mi még nem. De ki fog derülni. Martos felett is.

A Feszty Árpád Művelődési Park kurátorai:

Feszty Zsolt
egyházi óvoda-, és iskolaalapító lelkész

Dr. Bajnok István
pszichiáter

Dr. Baštrnák Ferenc
sebész

Gáspár Tibor Pro Probitate díjas
tanár

Ág Tibor Pro probitate díjas
népzenekutató