Az Árvai Magura délkeleti oldalán fekszik. Árva várának (Oravský hrad) legmagasabb pontja 112 méterrel magasabban tornyosul az alatta elterülő Árva-folyó szintjénél.
A várról jellemző leírást Varjú Elemér adott: „Tájképi szépségre, festői fekvésre nem sok hasonló van a föld kerekségén. Mint sasfészek a fa csúcsán, úgy üli meg az Árva-folyó fölött merészen kiugró szirtet, szédítő magasságban uralkodva a völgy fölött… Képe változatos, minden oldalról mást mutat. Északról egyetlen őrtoronynak vélnénk, másfelől épületek hosszan elnyúló tömege áll előttünk. A zordon oldalt mosolygó váltja fel; a függőleges meredek után szelíd lejtő következik.“
A 13. sz.-ban keletkezett, mint határvár. 1267-ben említik először. A Krakkó felé vezető fontos utat ellenőrizte. Árva vármegye gazdasági és közigazgatási központja volt. A Balassák ősei emeltették. Három részből áll. A középső vár 1483-1543 között, az alsóvár 1556-1611 között épült, főleg a Thurzóknak köszönhetően.
Királyi birtok volt. A váruradalom központja lett. Urai örökös ispánok voltak 1713-ig. A 15. sz.-ban a lengyel Stibor vajdáé, majd Baliczky Miklósé, a huszita Komorovski Péter lengyel lovagé, aki innen indult rablóhadjárataira a zsebrákok élén. Mátyás vetet végett 25 éven át tartó garázdálkodásaiknak. 1474-ben foglalta el a lovagtól várait, aki Árvát váltságdíj fejében föladta. A harcedzett várőrséget a király zsoldjába fogadta. Részben ez képzete magját a később híressé vált fekete seregnek. Itt tartotta fogva az uralkodó Várdai Péter kalocsai érseket és királyi kancellárt. Később Visegrádon. Mondják, a királyi ítéletet a következő szavakkal adta volna tudtára: „Árva voltál Péter, árva leszel, és Árvában fogsz meghalni.“ A jóslat nem valósult meg, mert a király halála után szabadult. Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta, aki feltehetően a vadászterem freskóinak megrendelője volt. 1505-től a Szapolyaiaké, Kosztka Miklósé (1534-45), Duboviczai Jánosé (1545-56), Sedlniczky Vencelé. 1556-tól a Thurzók használhatták, majd 1606-tól családi birtokuk lett. Az ő idejükben élte legfényesebb korszakát. Uradalmához 75 falu és 6 mezőváros tartozott.
Amit a magyar kereskedelem számára a középkorban Velence jelentett, az a Felvidék számára Krakkó volt. A kereskedés tárgyait eleinte az őstermelés javai képezték. Az ipari termékek kereskedelme a Fuggerek és Thurzók nevéhez fűződik. Thurzó János a 15. sz.-ban megindította rézbányászatát a magyarországi bányavárosokban (Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya), de nem nagy szerencsével. Hogy érceinek piacot keressen, Krakkóba költözött. Közben Velencébe ment, ahol tíz évig munkásként dolgozott az olvasztók mellett és megtanulta az ércek olvasztását, a velenceiek féltett titkát. Itt ismerkedett meg Fugger Jakabbal, akivel szerződést kötött rézbányászata fellendítése érdekében. 1495 márciusában jött létre korának két legnagyobb vállalkozója közt a szerződés. Hogy ezt még jobban összefűzzék, 1497-ben Fugger Jakab feleségül adta unokanővérét Annát, Thurzó János fiához, Györgyhöz, aki innen terjesztette a reformációt.
Besztercebánya volt a vállalat központja, Krakkó pedig a Thurzók rezének főlerakóhelye, ahol Thurzó réz-nagyolvasztókat építtetett, melyek úgy zúgtak a lengyel város közelében, akárcsak az Etna – amint egy kortárs mondja. A rézkivitel nagy forgalmat biztosított a Besztercebányáról Krakkóba vezető úton, mely Rózsahegyen, Árvaváralján, Turdossinon, Podvilkon át, vezetett Krakkóba. Viszont Krakkóból igen sok árucikket szállítottak hazánkba. Posztót, ólmot, sót, komlót, késeket, üveget, vásznat, prémeket és ruhákat.
A Thurzó család fiági kihalása után a váruradalmat igazgatók irányították: az Illésházyak (1625-53), a Thököliek (1653-70), Draskovich Miklós (1670-73), eközben Pika Gáspár emberei birtokába került. Pika (?-1672) zempléni nemes, katona volt. A Wesselényi összeesküvés leleplezése után a kisnemesek és hajdúk egy része fellázadt az abszolutista elnyomás ellen. A felkelők elfoglalták Kassát, Eperjest és több északkeleti várost. A lázadók egy része Pika vezetése alatt egészen Liptóba, sőt Árváig jutott el. Bevette az Árvai várat és néhány hétig birtokolta. Az egész vármegyét elfoglalta, lezárták a hágókat és azzal az ígérettel igyekeztek csatlakozásra bírni a jobbágyokat, hogy adómentességet kapnak. Megtámadták azt a 16 soltésztelepülést, melyek nem voltak hajlandók csatlakozni. A rosszul képzett jobbágy-csapatok nem állhattak ellen a kiképzett zsoldoshadseregnek, mely Spork császári tábornok vezénylete alatt a várat megvette és a felkelést elfojtotta. A vezért és 25 liptói. ill. árvai bírát aki csatlakozott, Spork karóba húzatta. A dombot, ahol a kivégzést véghezvitték, az idegenvezetők megmutatják. A többiek 5.000 arannyal kiválthatták magukat.
Ezt követően Illésházy György (1673-76) és az Erdődyek (1676-1758), a kincstár (1764-82), a Zichyek (1782-1894), végül Pálffy József (1919-ig).
A 17. sz.-ban többször ostromolták, de súlyosabb kár nem esett benne. Utolsó ostromát 1709-ben élte át, amikor a császáriak kiéheztették a kurucokat, s így szerezték meg. 1800-ban leégett, mivel az alsóvár konyhájában tűz ütött ki. A Pálffyak javíttatták ki a 19. sz.-ban.
Méhsejtszerű apró részekből áll, hogy ostrommal aligha lehetett bevenni. Az ágyúnál a megvesztegetés többet ért.
1922-ben itt forgatták a Dracula c. filmet.
1953-ban fogtak hozzá restaurálásához. A várban ma az Árvai Múzeum működik, melyet 1868-ban alapítottak.
A kápolnát, mint protestáns imaházat Thurzo György emelte 1610-11-ben. A vár központi udvarán áll. A Thurzo és Henkel család kriptája található benne (17. sz.). Megtekinthetjük Thurzo György és Czobor Erzsébet halotti címereit, a keresztelőmedencét, a szószéket, az eredeti evangélikus oltár másolatát. A 18. sz. közepén barokk stílusban építették át és egyben a katolikusok vették át, s Szent Mihály arkangyalnak szentelték. 1993 óta régészeti feltárásokat végeztek és felújították. 2006. április 22-én nyitották meg ünnepélyesen és a nagyközönség egy hét múlva már látogathatta. Ennek megtekintéséhez külön jegyet kell vásárolni a vár alatti pénztárnál.
Nyitvatartás: XI-III: 10:00-15:00; V: 8:30-17:00, VI, IX: 8:30-17:30 VII-VIII: 8:30-18:00, X: 8:30-16:00. Magyar nyelvű ismertetőt biztosítanak.
Árváralját (Oravský Podzámok) 1267-ben említik először (Arwa). A vár alatti majorságból fejlődött ki – a Thurzóknak hála – a 16. sz. második felére, ahol a vár személyzete, hivatalnokai, majd az árvai koncesszorátus (váruradalom) alkalmazottai laktak. Az árvai uradalom központja 1797-ben költözött ide.
A településen egy szerény hintómúzeum is megtekinthető és az Árva folyón tutajozni lehet Felsólehotától Árvaváraljáig. Az út egy órahosszat tart.
Felsőlehotán a kikötő egy tündéri, négytornyú magánkúriával szemben található.
Néhány éve a „nagypapa tutaján”, melynek hossza 7 m és szélessége 2,3 m szinte úgy tutajozhatunk, mint ahogyan ez 800 éven át történt. Egy tutajra 12 turista fér föl. Nyolcvan fölött és 2 év alatt a tutajozás ingyenes. Ami ma romantika, az egykor kemény munka volt. Árvából faanyagot szállítottak Zsolna, Nagybiccse, Trencsén, sőt Budapest építéséhez. Ezen kívül, szénát, kerámiát, vásznat, követ, fazsindelyt, gerendát, deszkát, sőt szétszedhető faházakat is. Lengyel árut is: ólmot, rezet és főleg sót. 1695-ben ilyen módon 16 000 tonnányi árut mozgattak meg.
Júliusban és augusztusban naponta 9:00 és 17:00 óra között tutajozhatunk. Májusban, szeptemberben és októberben kívánság szerint (Ján Šárfy tel.: 00421/911 / 358 182).
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Árva vára
A vár alaprajza
Várudvar
Kilátás a várból
