A szlovák külpolitika rendre a nacionalista szellemű belpolitika alárendeltje marad, az erre érkező magyar válaszok viszont sokszor a kívülről kicsit sem vonzó sérelmi politizálást idézik. Alig két nappal az Sólyom Lászlót ért révkomáromi megaláztatás előtt Robert Fico nyilvánosan lealázta környezetvédelmi miniszterét, s miközben bejelentette menesztését, azt is hozzátette, a koalíciós megállapodás ellenére negyedszer már nem a szélsőséges nacionalista SNS (Ján Slota pártja) adja a környezetvédelmi minisztert. A legnagyobb kormánypártot, a Smert vezető Fico azt is hozzátette, pártja „kész ezért a lépésért vállalni a felelősséget és viselni a következményeket, még abban az esetben is, ha az SNS kilépne a koalícióból”. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a legkínosabb koalíciós partner embereinek leváltásához vezető korrupciós ügyeket jobbára maga Fico vezeti elő, valamint azt, hogy a következő évben Szlovákiában is választások lesznek, összeállhat a kép.
A közvélemény-kutatások szerint vezető Smer minden bizonnyal az SNS nélkül képzeli el a következő kormányzati ciklusát. Slotáék lerázásához egyrészt szükség van a diszkreditálásukra (korrupciós ügyek), valamint szavazóik elszippantására. Utóbbira szolgálnak a szlovák nacionalistáknak szóló szimbolikus aktusok, amilyen például a nyelvtörvény bevezetése, illetve a Sólyom Lászlóval szembeni erőfitogtatás.
A leszalámizós technikát akár a Fidesztől is tanulhatta a Smer. Eddigi egyetlen kormányon eltöltött ciklusuk során mintha hasonló receptet követtek volna: a korrupciós ügyektől megroggyant kisgazdák szavazóit, s – szimbolikus gesztusokkal – a MIÉP szimpatizánsait is sikerült integrálniuk, nem is kerültek azok többet a parlament közelébe. Újabb hasonlóság: Torgyán lemondását követően sem jelölhetett agrárminisztert a kisgazdapárt. (A Fidesz jobboldalon mutatott teljesítményén fanyalgóknak érdemes azért néha emlékezniük arra, hogy milyen más versenyzők indultak ugyanabban a kategóriában.)
Szlovákiában gyakorlatilag versengés indult meg a magyarellenes retorikára fogékony szavazók elnyerésére, a Sólyom László elleni lépés pedig egyfajta válasz volt arra az egységes diplomáciai offenzívára, amellyel a magyar fél a nyelvtörvény ügyét kezelni próbálta – mondja a hvg.hu-nak Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője. Az egységes magyar fellépés amúgy ritka, a politikai élet szereplői leginkább egymást külpolitikai teljesítményét bírálják, illetve egyenesen vitatják. Emlékezhetünk is, a baloldal leginkább stopperórával a kezében örvendezik azon, ha Orbán Viktorra csekély időt szánnak a nyugati államférfiak, a mai ellenzék inkább a „felmosták vele a padlót” szóösszetételt használja, valahányszor az aktuális kormányzat valamely képviselője tárgyalóasztalhoz ül. „Ez politikai rövidlátás, hiszen amit ellenzékben tesznek a szereplők, azt többszörösen kapják vissza, ha kormányra kerülnek, s a külpolitika belpolitikának való teljes alárendelése az egész magyar külpolitikai érdekérvényesítő képességnek kárt okoz” – figyelmeztet a politikai elemző.
Ritka kivétel volt az egységes fellépésre a nyelvtörvény elleni, magyar részről a kulisszák mögött indított diplomáciai offenzíva, még akkor is, ha a Bajnai-Fico találkozót követően a nyilvánosságban teljesen megtört ez az egyetértés.
Orbán nem akar elszigetelődni
Bár erősen él ma az a hiedelem, hogy egy Orbán Viktor vezette kormány határozottabb tárgyalópartner volna, aligha fogna bele a szomszédok leckéztetésébe. „Más az ellenzékiség, s a kormányzás logikája, utóbbi esetén vélhetően óvatosabb lenne a Fidesz. A párt is látja, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyek hangsúlyos képviselete inkább a konfliktusokat szítja” – állapítja meg Krekó Péter. Nem szabad eltekinteni viszont attól, hogy Fico már most Orbánnal riogat, és a Fidesz is nagyon élesen fogalmaz a szlovák kormánnyal szemben – ráadásul még a kampány előtt vagyunk, ahol a Fidesznek a Jobbikkal is fel kell vennie a versenyt nemzeti retorikában. Így egy Fico vezette szlovák és egy Orbán vezette magyar kabinet viszonyát várhatóan még erősebb konfliktusok terhelnék. Nem véletlen, hogy Orbán látványosan közeledni próbál Basescu államfőhöz, hogy Romániával megerősítse a diplomáciai kapcsolatait, és így ne szigetelődjön el a szomszédságpolitikában.
Arra is emlékeztet Krekó, hogy a Fidesz-kormány 2002-es választási kampány előtti, román kormánnyal kötött megállapodását is úgy tálalta az akkori ellenzék, mint ami veszélyt jelent az országra (lásd „23 millió romániai munkavállaló”). Orbánék idejében a külpolitikának hangsúlyosabban megvoltak a prioritásai, de az egyes kérdések kapcsán az ügyek megoldása nem volt ettől okvetlenül sikeresebb.
A magyar diplomáciai szereplők fellépése nem egységes, s az a hazai gyakorlat is rövidlátó, hogy az ellenzék mindent külpolitikai baklövésnek állít be. Jövőre mindkét országban választás lesz, a konfliktusok tehát erősödhetnek. Krekó Péter politikai elemző elemez.
Bár a nyelvtörvény ügyében mutatott magyar fellépés valóban egységes volt, hosszú távon nem tűnik jó megoldásnak az a hazai taktika, hogy ha a határon túli magyarok ügyében a szlovák fél részéről kedvezőtlen lépést tapasztalunk, akkor a nemzetközi fórumok szereplőinek orra alá dörgöljük. „A sérelmi politizálásnak nem jó a visszhangja. Ficóék például azt hangsúlyozzák, hogy a két országnak kell rendeznie a vitás ügyeket, s ennek az EU fórumain még akkor is jobb az akusztikája, ha számunkra eközben világos, hogy ez a viszony nem szimmetrikus” – mondja Krekó, hozzáfűzve azt is, hogy ha a kormány stratégiája a kétoldalú tárgyalásokon való részvétel és a kompromisszumok kikényszerítése lenne, amilyen a Bajnai-Fico találkozó, rosszul fest, hogy Sólyom László ezúttal nem találkozott Gasparovic-csal. „A szlovák vezetők külpolitikai szereplése egységesebb, a magyar diplomácia szereplői viszont eltérő stratégiákat követnek”.
A „kötelező” Bajnai-Fico találkozón elfogadott 11 pont közül a legfajsúlyosabb az, hogy a szlovák fél elfogadja az EBESZ nyelvtörvénnyel kapcsolatos kritikáit, s a szervezet közvetítő szerepét, cserébe a végén elmondhatják majd, hogy nem kell visszavonniuk a nyelvtörvényt. „De eddig sem a diplomáciai találkozókkal volt a fő probléma. A közelgő szlovákiai választások viszont a konfliktusok erősödését vetíti előre: Ficóék gazdasági sikerei most kudarcba fordulnak, ilyenkor pedig a jobbára a szimbolikus politizálás – vagyis a magyarokkal való konfrontáció – útján igyekszik kompenzálni ezt a veszteséget.” – figyelmeztet az elemző.
Felvidék Ma, hvg
