Dušan Čaplovič azon siránkozik, hogy Orbán Viktort megválasztották az Európai Néppárt alelnökévé. A szélsőséges szlovák politikus a szélsőségtől óvja Európa békéjét. Mily csodálatos a teremtés, hogy ilyenkor nem szakad le rá az égbolt…

Az Orbánnal való riogatás már nagyon régen lejárt lemez, úgy tűnik mégis felteszik időnként a Duna mindkét partján álló (ál)szocialisták. Aki ezt beveszi, az meg is érdemli.

Ami viszont a néppárti alelnöki posztokat illeti, Ján Figel meg nem választását nem értem. Már nem magát a tényt, hogy nemet mondtak rá – ez teljesen természetes dolog – hanem azt, ahogy történt. Konkrétan, hogy az MKP képviselői támogatták Figel megválasztását a párt alelnöki posztjára.
Nem Figel személyét kell feltétlenül kifogásolni, nem róla szól a történet. Egész egyszerűen ebben a nyelvtörvénytől mérgezett helyzetben magyar képviselőnek, magyar politikusnak nem szabadna semmit sem támogatnia, semmit, ami szlovák érdek. Szlovákiát el kell szigetelni minden lehetséges szinten egészen addig, amíg a magyar nemzeti közösség ellen irányuló nyelvtörvényt vissza nem vonják. Ebben a helyzetben aligha van mód kompromisszumra, megegyezésre, alkudozásra. Egy velejében romlott, alapvető jogokkal ellentétes törvénnyel – és annak megalkotóival – kapcsolatban nincs miről tárgyalni, egyezkedni. Jól ismerjük már, mennyire hatékony a szlovák féllel szemben a “tárgyalni kéne még” módszer. Kétségtelen, hogy ez lenne a civilizált eljárás, azonban ehhez szükségeltetik némi előműveltség és politikai kultúra. Ez azonban a szlovák oldalról fájón hiányzik…

Szűcs Dániel, Felvidék Ma