Az idei év nem ígér nagy gazdasági fellendülést, s nem csak a híres válság miatt, hanem azért is, mert választási esztendőben a politikai vezetés mindig bátran költ, mivel biztosítani kívánja a szavazók közötti népszerűséget, s amúgy is, mindenki szeretne pozitív képet hagyni magáról az utókornak! Csodás kormányunk is ennek jegyében készített költségvetést, amelynek hiányát valószínűleg még sok évig törleszthetjük, mert az elkövetkező évek forgatókönyvei sem tűnnek túlzottan rózsásnak!
Szlovákia egyébként is legtöbbször lemaradva hajtotta végre a szükséges lépéseket, amelyek előbbre vitték az országot, s aztán nagy megszorítások árán tudtunk csak felzárkózni. Feltehetően egy a maihoz hasonló új kormány esetén ugyanezt tapasztalhatnánk, mivel a szociálisnak hirdetett állami vezetés nem hajlandó elfogadni semmilyen kritikát, értelmes javaslatot, amely kicsit is másképp képzeli el az ország jövőjét.
Tudjuk viszont, hogy a tervutasításos rendszerek gazdaságai milyen mélyre süllyedtek a nem átgondolt termelésnek is köszönhetően, s egy ennek ideológiája alapján gondolkodó kormányfő elképzelései ugyancsak nem vezethetnek túl sok jóra. Pedig, ahogy azt tudhatjuk, a SMER-en belül is vannak másként gondolkodó szakemberek, akik talán érettebb gazdaságpolitikai terveket őriznek fejükben, de a párt marad az erős propaganda mellett, hiszen tisztában vannak azzal, mi is hozza a szavazatokat!
Teszik ezt azért is, mert még mindig nem jutottunk el oda, hogy a választópolgárok nagyobb része ne csak a politikusok üres szavait figyelje, hanem értékelje annak leendő megvalósíthatóságát is! Természetesen ez a demokrácia későbbi szakaszában sem annyira jellemző tendencia, hiszen tőlünk nyugatabbra is sokszor a szép szólamok legyőzik a valós tudást, de a Szlovákiához hasonló országok számára különösen fontos lenne a stabil gazdaságpolitika, mivel nagy a függőség a külföldi mamutvállalatoktól, a gazdaság pedig csak néhány éve került megfelelő pályára, így annak elhagyása újra komoly veszélyeket okozhat.
Ez viszont sokakat láthatóan nem zavar, hiszen bedőlnek ismét, s aztán csodálkoznak, hogy a helyzet romlik. Persze ezt is csak később veszik észre, hiszen az ilyen lépések hatásai majd csak később érzékelhetőek a hétköznapi életben, s akkor majd lehet hangosan szitkozódni, szenvedni! Kicsit a hangya és a tücsök meséjére emlékeztet a dolog! Ennek ellenére nem vettük észre a közelgő bajt, amelyet csak súlyosbíthat a maihoz hasonló álszent hozzáállás!
Természetesen nem csak Szlovákiában van ez így, hanem a világ jelentős részén, mert a fogyasztás állandó növekedése nem tartható fent a végtelenségig. Sokan mégis ezt hitték, és sajnos a mai napig nem képesek elfogadni, hogy a fejlődés is néha szünetet tart. Ugyanis nem lehetséges, hogy állandóan egyre több legyen mindenből, s néha meg kell elégedni azzal, ami eddig megadatott, hiszen ez is jóval több, mint amiről elődeink bármikor álmodhattak!
Tudjuk viszont, hogy a tervutasításos rendszerek gazdaságai milyen mélyre süllyedtek a nem átgondolt termelésnek is köszönhetően, s egy ennek ideológiája alapján gondolkodó kormányfő elképzelései ugyancsak nem vezethetnek túl sok jóra. Pedig, ahogy azt tudhatjuk, a SMER-en belül is vannak másként gondolkodó szakemberek, akik talán érettebb gazdaságpolitikai terveket őriznek fejükben, de a párt marad az erős propaganda mellett, hiszen tisztában vannak azzal, mi is hozza a szavazatokat!
Teszik ezt azért is, mert még mindig nem jutottunk el oda, hogy a választópolgárok nagyobb része ne csak a politikusok üres szavait figyelje, hanem értékelje annak leendő megvalósíthatóságát is! Természetesen ez a demokrácia későbbi szakaszában sem annyira jellemző tendencia, hiszen tőlünk nyugatabbra is sokszor a szép szólamok legyőzik a valós tudást, de a Szlovákiához hasonló országok számára különösen fontos lenne a stabil gazdaságpolitika, mivel nagy a függőség a külföldi mamutvállalatoktól, a gazdaság pedig csak néhány éve került megfelelő pályára, így annak elhagyása újra komoly veszélyeket okozhat.
Ez viszont sokakat láthatóan nem zavar, hiszen bedőlnek ismét, s aztán csodálkoznak, hogy a helyzet romlik. Persze ezt is csak később veszik észre, hiszen az ilyen lépések hatásai majd csak később érzékelhetőek a hétköznapi életben, s akkor majd lehet hangosan szitkozódni, szenvedni! Kicsit a hangya és a tücsök meséjére emlékeztet a dolog! Ennek ellenére nem vettük észre a közelgő bajt, amelyet csak súlyosbíthat a maihoz hasonló álszent hozzáállás!
Természetesen nem csak Szlovákiában van ez így, hanem a világ jelentős részén, mert a fogyasztás állandó növekedése nem tartható fent a végtelenségig. Sokan mégis ezt hitték, és sajnos a mai napig nem képesek elfogadni, hogy a fejlődés is néha szünetet tart. Ugyanis nem lehetséges, hogy állandóan egyre több legyen mindenből, s néha meg kell elégedni azzal, ami eddig megadatott, hiszen ez is jóval több, mint amiről elődeink bármikor álmodhattak!
Rajkovics Péter, Felvidék Ma
