Biztatóak az év eleji gazdasági prognózisok, a legtöbb elemzés szerint a válság nehezén már túl vagyunk. Vannak azonban, akik óvnak a túlzó optimizmustól, mert úgy vélik, törékeny még a növekedési pálya. Ódor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank Tanácsának tagja, a Dzurinda-kormány adóreformjának egyik kidolgozója úgy véli, a rendszer megreformálása nélkül aligha várható tartós gazdasági fellendülés.
A közgazdász ezúttal a fiskális politikát helyezné új alapokra, reformelképzeléseinek jelentős része bekerült a Stabilitási programba, amely az ország euró övezeti tagságából adódó feladatokat és célkitűzéseket összegzi.
A szlovák gazdaság állapotáról megoszlanak a vélemények. Ön szerint hol tart most és milyen kondícióban van?
– Azt gondolom, most értünk a gödör aljára, már nem esünk lejjebb. És talán lassan az európai gazdaság is fellendül, ez húzza majd ki a mi gazdaságunk szekerét is a kátyúból.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank Szlovákiára vonatkozóan 2,8 százalékos növekedést jósol, pesszimistább a hazai elemzők 2 százalékos prognózisa. Önök viszont a legoptimistábbak, a Szlovák Nemzeti Bank ugyanis 3,1 százalékos növekedést vár idén. Milyen tényezők befolyásolják optimizmusukat?
– Mindig az európai gazdaság a kiindulási pont, mert a szlovák gazdaság attól függ, hogy mit vesz Németország, Franciaország és a többi uniós tagállam. Ezekben az országokban már mutatkoznak a fellendülés jelei, s ez idővel majd a mi ipari termelésünkön is visszatükröződik. A 3,1 százalékos növekedés tehát főleg az exporton alapul, a lakossági fogyasztásra a jegybank csak 0,1 százalékot tervezett. Az emberek azonban idén a pénztárcájukon még nem igazán érzik majd a fellendülést.
Az elmúlt hónapokban sokszor hallhattuk, hogy a gazdaság számára az euró védelmet jelent, most viszont megroggyanhat az érvelés. A görög gazdaság a bedőlés szélén van, és Brüsszelből is egyre több hír érkezik, hogy az euróövezet működési mechanizmusait újra kellene gondolni.
– Ha megnézzük az eurózóna főbb gazdasági mutatóit, látható, hogy a korábbi mélyrepülés után most már lassú növekedés van. A legnagyobb gondot általában az országok fiskális helyzete okozza. Állami pénzekből kellett megmenteni a bankokat, pénzintézeteket, ezáltal a legtöbb ország eladósodott. Most azon kell gondolkodni, hogyan lehet visszatérni olyan fiskális politikára, amellyel már nem terhelik le újabb adósságokkal az elkövetkező generációkat. A Skandináv államokban ezt a problémát aránylag jól kezelték, de Görögországban vagy Olaszországban korántsem rózsás a helyzet. Nem kizárt, hogy ezekben az államokban a negatív tényezőknek köszönhetően közép- és hoszszútávon a gazdasági fejlődés a vártnál jóval kisebb lesz.
Valószínűleg gond van a gazdasági fegyelemmel is. Nehéz bejutni az euró övezetbe, mert a maastrichti követelmények nagyon szigorúak, viszont körön belül már alig van fegyelem, nincsenek szankciók.
– Ez így van. Csakhogy amikor a francia és a német gazdaság nem tartotta be a követelményeket, nem szankcionálták. Furcsa volna, ha most más lenne az eljárás. Egyébként az Európai Bizottság szerint 2013-ig kell a tagországoknak a túlzott hiányt orvosolni. Tehát nincsenek az országok túl nagy nyomás alatt.
Igen, és ennek következtében Szlovákiában is igen megfutott a hiány. Egyébként mi a véleménye, a kormány hogyan kezeli a válságot?
– Egyelőre még nem látni a fényt az alagút végén, tehát nagyon nehéz pozitív lépésekről beszélni. Az azonban reménykeltő, hogy a Stabilitási programba bekerültek azok az intézményi reformok, amelyek elősegíthetik a konszolidációt. Miután beléptünk az euróövezetbe a monetáris politikának már kevés szerepe van. A kérdés, hogy strukturális szempontból mit lehet tenni, azon felül, hogy toldozzuk-foltozzuk a gazdaságot. A rövidtávú megoldásokról sok szó esik, arról viszont alig beszélünk, hogy mi lesz középtávon, ha a gazdasági növekedés kisebb lesz a vártnál, hogy mit lehet tenni a vállalkozói környezettel, a munkaerőpiaccal. Ha elvonul a „cunami”, jó lenne, ha hajóinkkal elsőként merészkednénk ki a nyílt vízre, csakhogy ehhez konkrét tervek kellenek. A jövő várható lépéseiről azonban kevés vita folyik. Reméljük, a választások után a gazdaság újabb motort is kap majd, és nemcsak apróbb módosításokra kerül sor.
Tehát a szlovák gazdaságnak pályaváltásra lenne szüksége?
– Mindenképp nagyobb növekedési ütemre lenne szükség, de ez újabb reformok nélkül kizárt. Mielőbb át kellene állni a tudásalapú gazdasági rendszerre. Mindenki erről beszél, de ha megnézzük, ki mit tett érte, akkor nem sok biztató eredményt tudunk felmutatni.
Még a hiánygazdálkodásnál maradva, Robert Fico engedett a fuvarozók követelésének, ennek következtében februártól csökkent a gázolaj jövedéki adója. A százmillió eurós kiesést a kormány a minisztériumok átszervezésével pótolná. Elfogadhatónak tartja a döntést?
– Valószínűleg a kiesést ez csak részben pótolja, a minisztériumok átszervezéséből ugyanis nem fedezhető a teljes tétel, további forrásokra lesz szükség. Ha a döntést nem politikai hanem gazdasági szempontból nézzük, azt kell mondanom, nem ez volt a legjobb lépés. Ez elsősorban a gazdagabbak bukszájának jó, ők fogyasztanak több üzemanyagot. Nem tisztem a kormány politikai döntéseit kommentálni, de úgy vélem, pótmegoldások helyett az útvám-rendszer bevezetését kellett volna jobban megszervezni.
Több elemző a túl magas költségvetési hiány, és főleg az eladósodás miatt a magyar út veszélyére is figyelmeztet. A megfogalmazott aggodalmak túlmutatnak a riogatáson?
– Sajnos, még mindig benne van a pakliban, hogy ez komoly gondot okozhat, mert az utolsó két évben az államadósság 27 százalékról 40 százalék fölé futott. Ha ez így folytatódik, pár éven belül problémák jelentkezhetnek Szlovákiában is. Sajnos, a Stabilitási és Növekedési Egyezmény se kényszerít bennünket arra, hogy felelősségteljesen viszonyuljunk az ország eladósodásához és ezen keresztül a jövő generációihoz. Ezért is kellene minél előbb intézményi reformot végrehajtani. Magyarország, miután gondba került, fiskális reformhoz folyamodott. Működik a fiskális tanács, és van egy szabályrendszer, amellyel megpróbálják csökkenteni a hiányt és szinten tartani a reáladósságot. Egy ilyen keretrendszerben kellene gondolkodni Szlovákiában is. Kollégámmal Horváth Mihállyal, épp azért, hogy elkerüljük a magyar utat, már ki is dolgoztuk javaslatunkat, amelynek jó része bekerült a Stabilitási programba.
Javaslatukat a Stabilitási program részeként a kormány múlt heti ülésén jóvá is hagyta. Milyen alappillérekre épül ez a reformtervezet?
– A javaslatunk elsőként a jegybank kiadványaként jelent meg, s eztán került bele a Stabilitási programba. Azokat az országokat vizsgáltuk, ahol jól kezelték az elmúlt időszak nehézségeit, s ebből kiindulva négy tartópillérre építve fogalmaztuk meg a keretrendszert. Az első tartópillér a kiadási szabályrendszeré, ebben arról van szó, hogy négy éves időtartam alatt nem lehet egy bizonyos öszszeg fölé vinni a kiadásokat. A második az átláthatósági szabályzat. A megfogalmazott követelmények nemcsak a költségvetésre, de a zárelszámolásra is vonatkoznának. Ma kreatív könyveléssel, esetleg PPP projekteken keresztül lehet a számokat manipulálni, ezt az átláthatósági szabályzat meggátolná. A következő javaslat kimondja, hogy a fiskális szabályzat nemcsak a központi kormányzatra, de az önkormányzatokra is vonatkozna, mert sok pénz elfolyik. A negyedik pillér pedig az államadósság korlátozása. Az ötven százalékos szinten tartást alkotmánytörvény is rögzítené. A szabályokra a parlamenti jóváhagyással működő fiskális tanács felügyelne. Sikerként könyveljük el, hogy a pénzügyminisztérium a javaslatok nagy részét támogatja és a Stabilitási programba is bekerültek.
Az ön nevével egy reform már összeforrt, hiszen egyik kidolgozója volt a Dzurinda kormányzat adóreformjának. Az akkor nagyon sikeres lépés volt, mégis, ennyi idő után nem szorulna már korrekcióra az adórendszerünk?
– Egy adórendszer soha nem tekinthető véglegesnek. Ha magasabb a gazdaság szintje, magasabbak lehetnek az adók is, Szlovákia azonban most még nem tart itt. De egy rendszeren belüli nagytakarítás mindenképp hasznos lenne. Ez kevésbé az adórátákról, inkább az adóalapokról, illetve arról szólna, hogy hogyan lehetne összhangba hozni az adó- és járulékterheket. Tehát a folyamatos átalakításra szükség lenne. A válság miatt nagyon megnőtt a tartozás és a körbetartozás is a vállalati szektoron belül, a vállalati környezet javítását is reformokkal kellene elősegíteni. Ha csökkenne a bürokrácia, és mérsékelnék a járulékterheket, ez nagyban elősegítené a cégek versenyképességét.
A terhek csökkentésére lenne reális lehetőség?
– Valószínűleg igen, de csak az említett nagytakarítás után. A rendszer meglehetősen lyukas, de ha betömnénk a lyukakat, akkor ugyanazon bevétel mellett lehetne kisebb rátákkal is számolni.
Az átlagembert a válságból elsősorban az érdekli, hogy megmarad-e a munkája és mi lesz a kevés spórolt pénzével.
– A munkaerőpiac alakulása nem biztató. A cégek elbocsátásokkal próbálják meg túlélni a válságot. A mozgás tehát a munkaerőpiacon csak azután indul majd meg, ha már látható lesz a tényleges fellendülés. Az előbb arról volt szó, hogy most vagyunk a gödör alján, a gazdaság lejjebb már nem esik. Ez azonban a munkanélküliségre nem igaz. Szlovákiában a termelés a külső piacoktól függ, s ez a munkahelyteremtést is nehezíti. Úgyhogy a munkanélküliségre vonatkozóan nem lehet jó hírről beszélni.
És a megtakarításokra vonatkozóan tud jó tanácscsal szolgálni? Bizonytalan időkben a ruhásszekrény mélyén túl is van biztos helye a pénznek?
– A legtöbb ember nem tudatosítja, hogy a kockázat és a hozam az érem más-más oldala. Tisztességes úton 10-15 százalékos hozam csak nagyon nagy kockázat mellett elképzelhető. Általában az idősebbek kerülik a kockázatot, és akkor jön a ruhásszekrény vagy a matrac, pedig a pénz megőrzésének van jobb módja, ez pedig a bankbetét a kereskedelmi bankokban. A fiatalok már merészebbek, számukra a részvények is megoldást jelenthetnek. Nincs tehát általános recept, mert minden attól függ, hogy ki mennyire kockázatkerülő és milyen hosszútávon gondolkodik. De magas hozamot kockázat nélkül senki ne várjon.
A válság okán több közgazdász temeti a liberális piacgazdaságot. Ezek szerint új gazdasági mechanizmusokkal új korszak kezdődik?
– Az új mechanizmusok a pénzpiac felügyeletére szolgálnak majd, hogy hatékonyabban lehessen ellenőrizni a bankokat, a biztosítótársaságokat, és más pénzintézeteket. De ha a reálgazdaságot nézzük, nincsenek csodafegyverek, tehát nem lehet új korszakról beszélni. Viszont mindig vita volt, hogy mekkora befolyása legyen az államnak. Most valószínűleg az állam szerepe megerősödik, ez azonban nem jelenti azt, hogy más gazdasági rendszerekben kellene gondolkodni, avagy olyan új mechanizmusokat vezetnének be, amelyeken keresztül irányítható lenne a gazdaság. Az új mechanizmusok csupán a pénzügyi szektor szabályozásában érvényesülnek majd.
Molnár Judit interjúja a Szabad Újság e heti számában jelent meg
