A Magyar Koalíció Pártja a novemberi megyei választásokon Besztercebánya megyében csupán egy hellyel szerzett kevesebb mandátumot, mint 2005-ben, amikor még teljes volt a magyar egység. A megyei parlament alakuló ülése már megtörtént. Várható valamilyen markáns változás az elmúlt négy évhez képest? Milyen politikai erőviszonyok rajzolódnak ki a megyében?
– Megyénkben a választásokon egyértelműen a SMER-HZDS koalíció győzött. Nincs szükségük újabb szövetségesre, mivel magukban is elérik a többséget. Úgy gondolom, okos döntést hozott az MKP Kerületi Tanácsa, mikor a győztesek felkérését elfogadva Maňka urat támogattuk a második fordulóban. Nagyon nehéz döntés volt, de azt tartottuk szem előtt, hogy a régiónknak segíthessünk. Ez a döntés jelentheti majd, hogy kéréseink értő fülekre találnak, prioritásaink megvalósulhatnak. Markáns változást nem feltételezek, a realitások talaján állunk. Nyolc év megyei politizálás alatt is a reális célok érdekében reális szövetségeket hoztunk. Ennek az lett az eredménye, hogy terveinkből nagyon sok dolgot meg tudtunk valósítani. Ennek legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy a megyei költségvetésből a beruházásokra szánt pénz 41%-a a mi négy járásunkba érkezett, a többi kilenc járásba ment 59%. Ez nyolc év alatt megközelítőleg 800 millió korona. Ezt akarjuk, s úgy gondolom, tudjuk is a következő négy évben folytatni.
Csúsz Péter 1966-ban született Losoncon. Az alapiskola elvégzése után Füleken járt gimnáziumba, majd 1989-ben a Komenský Egyetem magyar nyelv-történelem szakán szerzett diplomát. Kilenc évig tanított Füleken, ezt követően 1999-től a járási hivatal elöljáró-helyettese volt, majd 2003-tól elöljáró. 2006 óta újra tanít a Losonci Kármán József Alapiskolában. Széles körű társadalmi aktivitás jellemzi közéleti tevékenységét. „Mivel négy lányom van, sosem tartottam lényegtelennek, hogy milyen országban fognak felnőni“ – vallja Csúsz Péter.
A megyét 13 járás alkotja. Magyarok számottevően csak a déli négy járásban élnek. Pártvonalon vagy „észak-dél” alapon keresnek partnereket céljaik eléréséhez?
– Érdekes a kérdés, mivel a válasz összetett. A kampány alatt kaptam hasonlót, hogy nem hátrányos-e a Losonci járás számára, hogy azt az MKP képviseli, ugyanis korábban a lehetséges öt mandátumból négyet az MKP szerzett meg. Én azt válaszoltam, hogy nem, sőt, inkább előnye származik belőle. Ez első hallásra talán nehezen érthető, de megmagyarázom. Természetesen pártvonalon folyik mindig az egyeztetés, de mi regionális párt vagyunk, amely által a régió egyeztethet a másik régióval, mondhatni „észak a déllel”. Sokkal többet lehet így elérni, ezt tudatosítani kell! Erőnk éppen abban rejlik, hogy mi csak a déli járásokban állítunk jelölteket. A maradék kilencben egyet sem. Ez mindig megkönnyíti a tárgyalást a célok elérése érdekében. Nekünk nem kell saját párton belül az „északi” társunkkal szemben kiharcolni a beruházások támogatását – mondjuk egy magyar középiskola esetében –, és aztán még egyszer küzdeni a képviselő-testületen belül. Ez olyan tárgyalási pozíció, amelyből helyzetet lehet teremteni, ez a mi feladatunk!
Mit tartana sikernek a megyei politizálás tekintetében a 2009-2013-as időszakban? Milyen eredményekkel lenne elégedett?
– Rengeteg még a teendő, szinte naponta érkeznek újabb megvalósításra szánt ötletek, de ha konkrétumokra kérdez, akkor említhetem a rimaszombati kórház „B” pavilonjának befejezését, a tornaljai szociális otthon teljes felújítását, a két Ipoly-híd átadását, valamint a füleki gimnázium belső terének rekonstrukcióját. Négy járás egy-egy prioritása mellett számos más feladat vár ránk, felsorolni is sok lenne. Az európai forrásokat kell megcéloznunk, főleg a megyei utak rekonstrukciója terén. Vannak viszont olyan feladatok is, amelyek nem a megye hatáskörébe tartoznak, de megyei képviselőkként hatással lehetünk rájuk. Elsősorban a munkahelyteremtésre gondolok. Közösen a polgármesterekkel vállalkozásbarát környezetet kell teremtenünk járásainkban.
Ön a Losonci járásból jutott mandátumhoz, ahol nagyon érdekesen alakult a bejutó öt képviselő sorrendje. Ön lett az első, a negyedik és az ötödik helyen is MKP-s jelölt lett a befutó, míg a 2-3. helyen a Smer-HZDS koalíció volt eredményes. Ami viszont szembetűnő, az ön szuverén elsősége, csaknem ötszáz szavazatot vert rá a második helyezettre, a járásban pedig senki más nem kapott háromezer szavazatot. Minek tulajdonítja ezt az impozáns népszerűséget?
– Jó érzéssel töltött el ez az eredmény, ezúton is köszönöm mindenkinek a bizalmat. Ez a bizalom erőt ad, és kötelez is egyben. Én mégis inkább azt emelném ki, hogy Szvorák Zsuzsával és György Péterrel együtt sikerült bejutni a megyei önkormányzatba. Csapat kell a jó eredményhez, s az MKP igenis csapat. Ezt mondtuk a kampány alatt mindenkinek: „Kezet nyújtunk egymásnak, és leszünk egy cél, egy akarat: a víz szalad, de a kő marad…”
Ön tagja az MKP Országos Elnökségének, amely általában hétfőn ülésezik. Emellett tanít a Losonci Kármán József Alapiskolában. Össze tudja egyeztetni a két dolgot?
– A losonci alapiskolában magyar nyelvet és történelmet tanítok. Amikor megválasztottak az Országos Elnökség tagjának, az igazgatóság úgy igazította az óráimat, hogy minden hétfőn három órakor már Pozsonyban lehessek. Ez azt jelenti, hogy hétfőn csupán két órám van. Ebben a tanévben viszont a megyei és a parlamenti kampány terheivel számolva már csökkenteni kényszerültem óraszámaimat, a politikának szentelem időm nagy részét, ezért az iskolában csak részmunkaidőben dolgozom. A kollégák is támogatnak ebben a munkában, végtelen türelmüket sosem fogom tudni méltányosan megköszönni.
Az utóbbi négy évben többször reflektorfénybe került. Ön volt például a szeptember 1-jei dunaszerdahelyi nagygyűlés házigazdája is. A közszereplések, valamint a megyei választásokon való meggyőző bizalom akár útlevél is lehet a törvényhozásba. Nagyon meglepődnék, ha nem lenne rajta az MKP első 15 képviselőjelöltje között. Szóval, irány a parlament?
– A dunaszerdahelyi nagygyűlés erőt adott, gondolom, nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki ott volt. Amikor láttam kígyózó sorokban érkezni az embereket, tudtam, hogy a szlovákiai magyarság jelentős eseménye lesz ez a szeptember elseje. Felemelő érzés volt ott lenni, látni az együttgondolkodók óriási tömegét, együtt énekelni velük. Feledhetetlen. Elvállalni ott a szereplést nagy megtiszteltetés volt számomra. Gyermekkorom óta politikával akartam foglalkozni, konkrétan Losonc város polgármestere szerettem volna lenni. Kétszer is indultam a választásokon, mindkétszer csak második lehettem. Sokan mondták, hogy magyarként Losoncon ez lehetetlen, induljak függetlenként, de a mezcsere nem az én stílusom. Idén több helyi szervezet jelölt a parlamenti listára, de hogy hányadik helyen leszek, azt az Országos Tanács dönti majd el, a döntést pedig elfogadom. Teszem a dolgom, mint eddig.
Ha mégis összejön, a törvényhozás mely bizottságaiban dolgozna legszívesebben?
– Két bizottsági munka áll hozzám a legközelebb, az iskolaügy, hiszen tanár vagyok, illetve a közigazgatás, mivel nyolc éven keresztül voltam a Losonci Járási Hivatal elöljáró-helyettese, majd elöljárója, és harmadszor vagyok megyei képviselő. Látom a hibákat és az esetleges lehetőségeket. Természetesen a kultúra területe is számításba jöhet, de érdekel az egészségügy problematikája is.
Sokat jár az emberek között. Bizonyára rengeteg tapasztalata van azt illetően, hogyan érték meg az emberek a magyar egység megbomlását? Bizonyára összeadta az új párt és az MKP szavazatait. Ha azok is az MKP-ra szavaztak volna, akkor hány magyar képviselője lenne a megyének?
– Szerintem, ami tavaly történt, az óriási sebet ejtett a szlovákiai magyarság lelki világán, önbecsülésén. Amerre járok az emberek ugyanezt mondják, nem értik a történteket. Egy régi mondás szerint a politikus csak négy évben, egy választási ciklusban gondolkodik, de az államférfi a jövő nemzedékében. Persze, mindenki igazolni szeretné a maga igazát, de aki ismeri a történelmet, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Beláthatatlan következményei lesznek annak, hogy az egység megbomlott. Az első intő jelek már megérkeztek a megyei választások alkalmával. A közösségi érdekképviseletünkön esett csorba! Ezt kimagyarázni nem lehet! Olyan kampány mellett, amelyet most sikerült végrehajtanunk, sokkal több képviselőnk lehetne a megyei önkormányzatban. A számok nem csalnak. Számításaim szerint a négy járásból akár 10–12 képviselői helyet is elérhettünk volna. A Nagykürtösi és a Rimaszombati járásban is egymás után helyezkedtek el az MKP jelöltjei. Pár szavazat mellett bármelyikük képviselhetné a járását.
Losoncon a magyarság jelentős kisebbségben él a szlovákokkal szemben. Változott valamit a szlovák-magyar viszony az elmúlt négy év elég agresszív magyarellenes kormánypolitika eredményeként?
– Valóban, Losoncon már jelentős kisebbségben van a magyarság, arányunk 13% körül mozog. Bár itt is vannak olyanok, akiknek a toleranciaszintjük igen alacsony, de nagy összességében elmondhatom, hogy a szlovák-magyar viszony példaértékű. A város négy temploma, a katolikus, református, evangélikus és a zsidó zsinagóga is jól mutatja, itt mindig megfértek egymás mellett az emberek. A losonci önkormányzatban három képviselőnk van. Megfontoltan politizálunk, együttműködünk, sok esetben véleményformálók vagyunk. A képviselő-testület tagjaként állítom, hogy az MKP Losoncon köztiszteletnek örvend.
Forrás: Oriskó Norbert interjúja a Szabad Újságban
