Több hónapos huzavona után a koalíciós többség megszavazta a parlamentben Ján Slota és Rafael Rafaj hazafitörvényét. Gyakorlatilag már délelőtt eldőlt, hogy a februárról elhalasztott szavazáson sikerre viszik elképzelésüket a nemzetiek, hiszen Pavol Paška házelnök – aki a koalíciós tanácson a Smert képviselte – jelezte: pártfrakciójuk ilyen utasítást fog kapni. Nos, a smeres honatyák és –anyák zöme tartotta magát az utasításhoz, csupán egy honleányuk tartózkodott, Pavol Paška pedig – nem meglepő módon – véletlenül nem szavazott, holott ő vezette az ülést… Nos, ha a köztársasági elnökünk is aláírja a nemzetiek műalkotását, április elsejétől életbe lépnek a hazafiság formális, külső ódiumai. Minden tanítási hét himnusszal kezdődik majd az iskolában, himnusszal indul a kormány és a parlament ülése, himnuszt követően kezdik munkájukat a helyi és megyei önkormányzatok, himusszal veszi kezdetét minden tömegrendezvény, a himnusz hangjait követően fúj majd sípjába a bíró nem csupán a Slovan-Spartak rangadón, hanem Alsómocsoládon is, ahol a helyi öregfiúk és szomszédos falu amatőr focistái vetélkednek búcsúvasárnap délután… A közrádió és köztévé is naponta eljátssza majd a „Zeng az ég a Tátrán”-t éjfél és nulla óra 30 perc között, hogy álmában is tanulja az ország lakója.
És az üres falak is megszűnnek. A tanácstermekben, a tantermekben a fő falra az állam címere mellé kötelezően felkerül a nemzeti lobogó, a himusz szövege és az alkotmány preambuluma. Hogy mekkora betűvel és milyen méretben, arról a törvény nem rendelkezik. És arról sem, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvén oktató iskolákban mindez részét képezi-e annak az okirathalmaznak, amelyet kötelező két nyelven vezetni. Előre nehéz lenne hát megmondani, elfér-e a katedra mögötti falon még egy klasszikus vagy modern tábla, vagy sem… De ez talán nem is lényeges, hiszen Belousovová nemzeti alelnök asszony még délelőtt megmondta: „déli szomszédunk miatt” kell ez a törvény.
Állampolgári hűségeskü szerencsére nem lesz. Mára felszállt annyira a nemzeti ködpára, hogy Rafaj is belátta: koszos irodákban ácsorogva mégsem tehet a hazának hűségesküt egy tizenöt éves ifjú, amikor kézhez kapja első személyi igazolványát. Belátta azt is, hogy nem lenne jó hűségesküre kötelezni azokat sem, akiknek más törvények, más formában szolgálati esküt/fogadalmat írnak elő, de főleg azt látta be, hogy ettől koalíciós partnerei számára is megszavazható lesz a muszáj-hazafiság.
Megszületett hát a törvény, amely indoklásában azt állítja: semmilyen kiadásokat nem jelent az államkasszának, miközben arról nem rendelkezik, hogy ki fogja állni a cehhet a fő falakra törvényben előírt alkotások létrehozásáért, illetve a többnyire elkoszlott iskolafalak méltóségteljessé tételéért. Pedig egy tanárember a mai Pravdában csinos kis összeget számolt ki minimális költség esetén is a szlovákiai iskolákban. Több mint 47 ezer tanteremben folyik tanítás az országban, a legolcsóbb címer-zászló-himuszszöveg-preambulum csomag a nagykereskedők szerint is legalább 40 euróba kerülne. Tessék szorozni! Erre a cirka 2 millió euróra mondja a törvényjavaslatot véleményező pénzügyi tárca, hogy nem ró külön kiadásokat az államkasszára, sem az önkormányzatokra. Ha rájuk nem, akkor kire? Arra a 77 honatyára és –anyára, aki buzgó honfiságában ezt az egészet törvényerőre emelte?!
Megérdemelnék.
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
