Bemutatta választási programját Bugár Béla pártja. Marketingfogásnak nem rossz, hogy 18 ponttal indít, mivel a párt a választásokon a 18-as listán idul. Goebbels óta tudjuk: fontos az ismétlés a politikai sikerhez. Talán a Most-Híd óriásplakátjai is ezen az elven hirdetik a szlovák nyelvterületeken: „pretože (merthogy) Bugár”, vagy „lebo (mert) Béla”.
Hogy ez mit is üzen? Az elnök szerint azt, hogy „A legtöbb ember miattam szavazna a pártra. Nekem ugyan ez nem igazán tetszik, de hát mit is tehetnék… Több olyan emberre lenne szükségünk, aki meg tudja szólítani a választókat. Van még egy kiadó alelnöki helyünk, erre közismert szlovákot keresünk” – vallotta be a Sme napilapnak adott interjúban. De sok mást is bevallott. Azt például, hogy már nem olyan finnyás, mint decemberben vagy januárban volt. Kormányra lépne már a Smerrel és a DSZM-Néppárttal is, mert abban azért bízik, hogy ha Ficónak módja lesz rá, a nemzetieket lecseréli pártjában. Bár ha érdemi változásra nem látnak majd esélyt, nem akarnak koalícióra törekedni, akkor sem, ha a Smer alacsonyabb szintű vezetőitől kapnak már jelzéseket, hogy számolnak velük.
A DSZM-Néppártot Bugár egy jobboldali koalícióban fogadná el, az sem számítana, hogy értékrendi különbségek vannak közöttük, mert szerinte a kérdés úgy szól, mi a jobb az országnak. Egy többpárti jobbközép koalíció Mečiarral – Bugár szerint jobb lenne.
Talán mert jobban illeszkedne ahhoz a programhoz, amit Ivan Švejna alelnök dolgozott ki a Most-Hídnak, s amelyben egyértelműen olyan gazdaságélékítő, foglalkoztatásnövelő, adó- és járulékváltoztatási elképzelések vannak, amilyenről a jelenlegi parlamenti ellenzék beszél. Pontosan ugyan nem tudni, melyik megfogalmazás mit rejt valójában, mert konkrétnak tűnnek a tervek, de az ördög általában a részletekben lakik. Nem világos például, hogy a munkanélküliség csökkentésére megfogalmazott intézkedéseket hogyan kellene érteni. A Most-Híd kötelezően nyugdíjba küldené a 65. életévüket betöltött állami és közhivatalnokokat, hogy a fiatalok karrierje épülhessen. A nyugdíjkorhatár előtt négy évvel pedig nyugdíjazná azokat a munkanélkülieket, akik legalább 25 éven át fizettek nyugdíjbiztosítást, de most már öregek ahhoz, hogy a munkaerő-piacon elhelyezkedjenek. A részletek itt sem tisztázottak. Ivan Švejna azt mondja, az első nyugdíjpillér nem működhet úgy, mint a második, mert ez a biztosítási jelleg ellenére a szolidaritáson alapul, nincsenek benne egyéni számlák. A kifizetésekre garancia az állami költségvetés. Méghozzá úgy, hogy a valorizáció is szerényebb lenne: az éves infláció 50 százaléka, plusz egy fix összeg a mostani karácsonyi nyugdíj 1/12-e (?), de további, még ismeretlen feltételekhez kötve. A svájci indexálás, tehát az éves átlagbér-növekedés már nem befolyásolná a nyugdíjvalorizációt. A mostani 1 százalék körüli infláció fél százalékos nyugdíjemelésben mutatkozna meg… De a fiatalok lakásprogramja is csak elvben meggyőző. A Most-Híd tíz évre kedvezményes bérlakáshoz juttatná a 35, illetve 40 éven aluli gyermekes házaspárokat, 50 eurós havi lakbérért, és lakástakarékosságra kötelezné őket, hogy tíz év után maguk szerezzenek fedelet családjuk feje fölé. Hogy ki, hogyan és miből finanszírozná az ilyen lakásépítési programot, erről csak találgatás olvasható. Állítólag így nőne a munkaerő-mobilitás is. Hogy hogyan, az a jövő titka.
De a „pretože spája” (mert összeköt) plakátszólam sem derül ránk erőteljesebben a választási programból. A szlovák-magyar megbékélés (Rudolf Chmel alelnök jegyzi) elsősorban pénzről szól. A magyar és szlovák kormány által folyósítandó költségvetési támogatásról, de további forrásokat, adományokat is begyűjthetne. Ebből támogatná a múlt mindkét oldalon pozitívan értékelt történelmi eseményeinek propagálását, de ide tartozna „az alap- és középiskolák fiataljaira irányuló projektek, kétnyelvű iskolák támogatása, a szlovák és magyar fiatalok találkozóinak és csereprogramjainak elősegítése országon belül és a két ország között, közös programok a művelődés, tudomány, kultúra, művészet, sport területén és egyéb területeken. A magyar nyelvoktatás szlovákok számára és szlovák nyelvoktatás magyarok számára, szlovák és magyar községek és városok partnerségének támogatása, történelmi kutatások támogatása különös tekintettel a szlovákok és magyarok politika- és kultúrtörténetére a kulcsfontosságú időszakokban, a közös múlt műemlékeinek védelme (felújítása). A kisebbségek támogatása – a szlovák kisebbségé Magyarországon és a magyar kisebbségé Szlovákiában – különös tekintettel a kulturális és művelődési tevékenységekre és a kisebbségek identitásának megőrzésére, olyan projektek, amelyek alapvető üzenete a szlovák-magyar megbékélés és történelmi kiegyezés gondolatának támogatása, szlovák-magyar vitafórumok létrehozásának támogatása (különböző szinteken: ifjúsági, gazdasági, ökológiai, vallási, tudományos, művészeti stb.), amelyek folyamatosan fenntartják a szlovák-magyar és magyar-szlovák dialógust.
Információs portál létrehozása, amelyen helyet kap a szlovák-magyar és magyar-szlovák kapcsolatok irodalma, a használatával kapcsolatos szolgáltatások, a kulcsfontosságú magyar, szlovák és más nyelvű társadalomtudományi szövegek szlovák és magyar fordításai, a parlamentek, kormányok, alkotmánybíróságok, kisebbségi szervezetek dokumentumai, időszaki kiadványok fontos szövegei, stb.
Játékfilmek és dokumentumfilmek, televíziós alkotások, irodalmi, színpadi, zenei, képzőművészeti alkotások és projektek támogatása, amelyek témája a szlovák-magyar, magyar-szlovák kapcsolatok, illetve amelyek megteremtik a szlovák-magyar megbékélés feltételeit”. Az Alapot egy igazgatótanács kezelné, amely az évi költségvetés 19 százalékát, maximum 100 ezer eurót fordíthatna saját működésére… Ez az utóbbi is része a Most-Híd választási programjának. Uff.
Legalább ennyire izgalmas a kisebbségi kultúrák finanszírozásával foglalkozó fejezet is. „Létre kívánunk hozni egy független hivatalt a kisebbségi kultúra támogatására. Szeretnénk bevezetni a kisebbségi kultúrák átlátható pályázati finanszírozását. Ki kell dolgozni és meg kell valósítani a kisebbségek kulturális fejlődésének koncepcióját” – mondják a kiemelten fontos tézisek. Már programjában bemutatja a párt azt a törvényjavaslatot, amely a Kisebbségi Kultúra Támogatásának Hivatala létrehozásáról szól. A Hivatal a kisebbségi kultúra támogatását megvalósítani hivatott központi igazgatási szerv lesz.

„A Kisebbségi Kultúra Támogatásának Hivatala tevékenységi köre: – megteremti a nemzeti kisebbségek kulturális fejlődésének feltételeit,
– kidolgozza és megvalósítja a kisebbségi kultúra támogatásának koncepcióját,
– ellátja a kisebbségi intézmények irányítói és fenntartói feladatait,
– összegyűjti, feldolgozza és megőrzi a nemzeti kisebbségek kultúrájára vonatkozó adatokat,
– részt vesz a nemzeti kisebbségek kultúrájának bemutatásában Szlovákia területén és külföldön,
– részt vállal a nemzeti kisebbségek kultúráját érintő jogszabályok javaslatának kidolgozásában,
– részt vesz a Szlovák Köztársaság által megkötött nemzetközi együttműködési egyezmények
előkészítésében és teljesítésében a nemzeti kisebbségek kultúrájának területén.
A Hivatal élén az elnök áll. A Hivatal elnökét a Szlovák Köztársaság kormánya javaslatára a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa választja. A Hivatal elnöke a parlamentnek számol be a hivatal tevékenységéről. A Kisebbségi Kultúra Támogatásának Hivatalát a Szlovák Köztársaság központi költségvetése finanszírozza. A rendelkezésre álló pénzeszközöket a hivatal működésére, valamint azon kisebbségi intézmények tevékenységére lehet felhasználni, amelyeknek a fenntartói feladatait a Hivatal látja el, a költségvetés pályázati részéből pedig a kisebbségi kultúra támogatása valósul meg.
A pályázati alapból befektetési tartalékot kell képezni a nemzetiségi kultúra céljait szolgáló kulturális létesítmények rendkívüli támogatására. A pályázati alap pénzforrásai a bolgár, cseh, horvát, magyar, német, lengyel, roma, ruszin, ukrán és zsidó kisebbségi kultúra támogatására kerülnek felhasználásra. Az alkotások és a pályázati alap pénzei felhasználásának elbírálására létrehozzák a Hivatal pályázati alapjának Igazgatótanácsát. A tanács tagjait a szlovák kormány nevezi ki figyelembe véve a nemzetiségek arányos képviseletét. Az Igazgatótanács minden nemzeti kisebbségre vonatkozóan szakmai kollégiumokat (bizottságokat) hoz létre, amelyek javaslatokat tesznek a hivatal pályázati alapjának felhasználására.
A pályázati alap forrásai:
a) állami költségvetési hozzájárulás,
b) ajándékok és befizetések hazai és külföldi jogi, illetve természetes személyektől,
c) az alap pénzeszközeinek és vagyonának hozama,
d) banki hitelek,
e) a szerződéses feltételek megsértése miatti pénzbüntetések,
f) kötbér az alapból származó pénzeszközök jogtalan felhasználása vagy visszatartása miatt,
g) egyéb források, ahogy azt a külön jogszabály meghatározza.
Az alapot az állami költségvetés tervezete évi 12 %-át kitevő összegben kell támogatni a vonatkozó törvény értelmében az állam kultúrpolitikájának megvalósítása céljából.”
Hogy mit szól az éves költségvetés 12 százalékához Ivan Švejna pártalelnök, arról a program nem beszél. Ahogyan arról sem, miért az állami hivatal döntse el, hogy a fennhatósága alá tartozó kulturális intézmények, szervezetek stb., hogyan osztozzanak ezen a tetemes összegen, és hogy mi legyen a nemzeti kisebbségek kultúráját művelő, ápoló, eleven tartó nem állami intézményekkel, szervezetekkel, polgári szövetségekkel, arról bizony szó sem esik a programban. A felületes olvasónak tetszetős lehet első látásra az elképzelés. De csak első látásra. Mert a másodikra már mindenképpen feltűnik neki, hogy a kormányzati központosítás és kegyosztás fogalmazódik meg benne. És bizony kisebbségi önkormányzatokról már egy szó sem esik benne, holott nemrég a párt prominense ezzel verte ki a biztosítékot volt pártjánál egy sajtótájékoztatón. Hogy közben mi történet, nincs a programban. Pedig semmi kétség: a kidolgozója – A. Nagy László – tudja, a “kormányhivatal” és egy önkormányzati testület nem ugyanaz. Az utóbbiban a polgár dönt magáról, az előbbiben meg a hatalom osztogat.
Ahogyan a Most-Híd oktatási programjában is a jelen kormány elvárásai az irányadók. „A szlovák nyelvoktatás színvonalának javítása a kisebbségi iskolákban. A nyelvoktatás irányuljon a beszédkészség javítására. Garantálni kell az SzK valamennyi állampolgára számára az anyanyelvi művelődéshez való jogot. Állandó apolitikus oktatásügyi szakmai bizottságokat kell létrehozni. A pedagógusokhoz hasonlóan a Híd párt célja is az, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó diákok tisztességesen megtanuljanak az államnyelven – szlovákul. Célunk, hogy a fiatalok kitűnően tudjanak szlovák nyelven kommunikálni, hogy tudásukat itthon, Szlovákiában kamatoztathassák. Semmiképpen sem szeretnénk az államnyelvet idegennek tekinteni. Ugyanakkor a tantervek és tanmenetek alapján az idegen nyelvek heti óraszáma alacsonyabb, mint a szlovák nyelvórák száma”– és bár a fejezet többször leszögezi: apolitikus, piacorientált oktatást szeretne, a párt maga is többször bocsátkozik bele részletező, igazán szakmai kérdésekbe, az oktatási programokat, a tankönyveket, a tananyagok tartalmát illetően is. Úgy tűnik, Bugár Béla eldöntötte: ideje kirukkolni a párt választási programjával, s ebben még az sem hátráltatta, hogy formailag is teljesen esetleges, összefésületlen az anyag. „Ad hoc” pártprogram (jól jelzi, hogy néhány helyen benne felejtették még „az előterjesztésre kerülő anyag…” megfogalmazást is).
Ha egyes szlovák lapok a programot úgy kommentálták: a Most-Híd elsősorban pénzosztogatással foglalkozik, sokat nem tévedtek. Ha úgy hozza a sors, hogy bejut a párt a parlamentbe és bekerül a következő kormányba, végre megvalósíthatja a még MKP-s politikusi időkben hiába dédelgetett álmát: az állami támogatások kiosztása során a nemzeti kisebbségekkel szemben az eurók ura lehet. S ehhez már csak hab a tortán, hogy megalakíthatja a Most-Híd utazási irodát is, amely két ország adófizetőinek pénzén szervez majd csereüdüléseket, kicsiknek-nagyoknak. A szlovák-magyar megbékélés ürügyén.

Felvidék Ma, gyr