A Szolnokon élő Mészáros Sándorné határozottan állítja, ő ugyan nincsen identitászavarban. Felvidéken csehszlovák állampolgárként, de magyar szívvel született hölgy szerint inkább a jogszabályalkotók és a hivatalnokok nem állnak a helyzet magaslatán.
Azt, hogy „valami hiba van a kréta körül”, ősidők óta tudjuk. Az azonban, hogy a penna körül is baj van, csak azóta ismeretes, amióta az emberiség a lúdtollat ügyintézésre kezdte el használni.
— Régi magyar családba születtem 1954-ben, egy Pozsony melletti kistelepülésen — meséli el a neve körüli bábeli zűrzavart Mészárosné. — Édesapámnak ugyan németes a neve, de soha nem a nevéért, hanem mindig a magyarságtudatáért hurcolták meg. Csöllében, amit Célának, Waltersdorfnak és Stefánikovcének, ma Rovinkának is neveznek — ahogy a történelmi állapotok magyarul, németül, csehszlovákul és szlovákul írták át folyamatosan a falu nevét —, Donauer, azaz magyarosan Dunai Magdolnaként láttam meg a napvilágot. A csehszlovák törvényeknek megfelelően a hivatalos születési anyakönyvi kivonaton persze Donauerová Magdaléna szerepel.
A nevem körüli bonyodalmak ekkor azonban még messze elkerültek. Férjemmel Szolnokon ismerkedtem meg, s 1975-ben Pozsonyban házasodtunk össze. Felvettem a vezetéknevét, de a keresztnevemet szerettem volna megtartani, ezért Mészáros Magdolnaként léptem frigyre. A házassági papírra azonban a csehszlovák jog szerinti Mészárosová Magdaléna nevet jegyezték be, miközben én az igen kimondása után magyarul írtam alá a nevemet — mondja önérzetes mosollyal a szája szegletében Magdika.
— Már ekkortájt elindítottuk az áttelepülési engedély kiadását, amit 1977-ben kaptam meg. Az útlevelem ugyan a mai napig Mészárosová Magdaléna névre szól, a Magyarországon hivatalos személyi igazolványként használt lakhatási engedélyemet viszont még 33 évvel ezelőtt, fura módon Mészáros Sándorné névre állították ki. Idén márciusban lejárt ez az engedély, ezt kellett meghosszabbítanom a napokban. Körbejártam a bevándorlási hivatalokat, s a régió szerinti debreceni székhelyen azt mondták, mivel az eltelt idő alatt Magyarország belépett az Európai Unióba, ezért már nem lakhatási engedélyt kapok, hanem állandó tartózkodási kártyát, ami ettől kezdve kizárólag az útlevelemmel együtt felmutatva érvényes. Amikor megkaptam, felháborodtam. Az hagyján, hogy a szlovák útlevelemben Mészárosová Magdaléna szerepel, de 33 év után szerettem volna, ha a tartózkodási kártyán magyarként, Magyarországon, a korábban nem kért, de mára már megszokott és megszeretett Mészáros Sándornéként legyek feltüntetve.
Nem sikerült. Nos, a kártya adatait kétnapos utánajárással javíttattam ki, úgyhogy most azt sikerült elérnem, hogy — ahogyan a hivatalban erre köteleztek — saját felelősségemre használhatom együtt a különböző névre szóló útlevelemet, illetve tartózkodási kártyámat. Rendet az tenne az okmányok körül, ha kettős állampolgár lehetnék. Erre ugyan van lehetőség, de magyar emberként nem akarok idegen nemzetiségűekkel együtt magyar történelemből vizsgázni. Én, aki gyerekkoromban kilométereket ingáztam csak azért, hogy kifejezetten magyar anyanyelvű iskolákban tanulhassak. Jelenleg azt kockáztatom, hogy pénzintézetekben, vagy egyéb, a személyes dokumentumaimat igénylő helyeken a hivatalos ügyeimet nem tudom elintézni, mert bizonyíthatóan eltanácsolhatnak azzal a megjegyzéssel, hogy nem egyeznek az okmányaimban szereplő adatok. Jó volna valahogyan egységesíteni a jogrendszert a két olyan ország között, melyek egyaránt tagjai az európai közösségnek, így az uniós jogharmonizáció is mindkettőre vonatkozik — állítja Mészáros Sándorné, akinek az is megfelelne, ha olyan magyar okmánya lehetne, melyet az útlevele nélkül is érvényes személyi igazolványként használhatna Magyarországon.
Nem bevándorolt, hanem áttelepült!
Mészárosné fia, András még Csehszlovákiában született. Így ő Andrejként van anyakönyvezve, úgyhogy a bábeli zűrzavar anyáról fiúra szállt. Magdika beszélgetésünkkor arról is szólt, hogy a régi lakhatási engedélyében rendkívül zavarta, hogy a hovatartozás rovatban a „bevándorolt” jelzővel bélyegezték meg, miközben ő „csupán” áttelepült.
Szoljon.hu
