A Bodrogköz a Kárpát-medence északkeleti régiójának egységes természeti tája. A Tisza-Bodrog-Latorca folyók határolta Bodrogközt 1920-ban kettévágta az újonnan meghúzott határ. A déli része Magyarország határai között maradt, míg Felső-Bodrogköz a megalakult Csehszlovák köztársasághoz került. Gazdasági, társadalmi lehetőségeit tekintve az Alsó- és Felső-Bodrogköz egyaránt periférikus helyzetű, Magyarországon, illetve utóbbi immár Szlovákia részeként.
Felső-Bodrogköz közigazgatási, társadalmi gazdasági egysége a mai közgondolkodásban nagyobb területet jelöl ki, mint a folyók által körülhatárolt természeti táj. A Bodrog jobb partján fekvő települések közül Borsi, Csarnahó, Kis- és Nagybári, Ladmóc, Szőllőske és Zemplén is ide értendő.
2009 decemberében a Rákóczi Baráti Köre – Királyhelmec és Vidéke Társulás kiadásában jelent meg „Folyók közén” címmel a Bodrogköz legújabb, átfogó bemutatására vállalkozó kötet. Bogoly János, Boros László, Oláh Tamás és Tamás Edit munkája a terület természeti, történeti, társadalmi értékeinek összefoglalása.
A Frisnyák Sándor professzor által lektorált és Pásztor István – parlamenti képviselő – mint felelős kiadó által jegyzett kötet magas színvonalú ismeretterjesztésre vállalkozik.
Az első fejezet – a vidék földrajzi jellemzése – Bogoly János és Oláh Tamás munkája. A kiváló, Királyhelmecen élő biológus Bogoly János a terület növény- és állatvilágának részletes összefoglalója. A táblázatba rendezett, sokféle információ segít eligazodni a természeti értékekben gazdag Bodrogköz felfedezésében. Mindehhez segítséget nyújt – a földrajzos végzettségét is hasznosító – Oláh Tamás által is jegyzett rövid, lényegre törő bevezető. Számos fogalom (Zempléni-szigethegység/Zempléni-dombvidék, Tice-mellék, Karcsa-mellék, Tisza-mellék, Bodrog-mellék) tisztázásra kerül, s jól elkülöníthetők különböző adottságokkal rendelkező településcsoportok.
A kötet leghosszabb fejezete a történelmi feldolgozás. A régészeti emlékeket bemutató rész – az őskortól a magyar honfoglalásig – Bogoly János írása. A területen nem jártasak számára meglepően gazdag lelet-együttesekről számolhat be. A kora őskőkor lelőhelyei (Zemplén, Szürnyeg) éppúgy megtalálhatók, mint az új kőkor bükki műveltsége (Ladmóc, Kistoronya, Bodrogszerdahely). A rézkori bodrogkeresztúri műveltség egyik települését Bodrogszerdahelynél tárták fel. Gazdag a bronzkor, vaskor és a népvándorlás korának emlék-együttese.
A honfoglalástól a rendszerváltásig terjedő 1000 esztendő történetét bemutató fejezet Bogoly János és Oláh Tamás munkája. Az Árpád-ház, az Anjou királyok időszaka sok érdekes, levéltári forrásokat feldolgozó részletet mutat be a vidék történetéből. Erre az időszakra esik a vitatott hitelű leleszi premontrei rendház alapító levele. Nyomon követhetjük az egyes településnevek írásának változását. Olvashatunk az Engel Pál által Bodrogszög váraként azonosított Anjou-kori erődítményről. A Zsigmond-kori arisztokrácia egyik kiemelkedő családja a Pálóczi, akik egészen 1526-ig meghatározó szerepet játszottak a Bodrogköz és Királyhelmec fejlődésében. Ezt követően a Perényiek lesznek a vidék leghatalmasabb földesurai. Az Abaúj vármegye főispáni és erdélyi vajda címet is viselő Perényi Péter fontos szerepet játszott Királyhelmec várának történetében. Oláh Tamás legújabb levéltári kutatásait (a Zempléni Levéltár vezetője) publikálja e kötetben a vár történetéről, közreadva eddig ismeretlen forrásokat, más megvilágításba helyezve az építés körülményeit.
Ez utóbbival már átléptünk egy következő, nagyon sok forrást feldolgozó, köre adó, érdekes történelmi eseménnyel megismertető fejezetbe: „A Perényiektől a Rákócziakig (1526-1711)”. Itt olvashatunk a három részre szakadt ország időszakában a Magyar Királyság területébe tagozódó, a Habsburg Birodalom részéve vált Bodrogközről. A Felső-Magyarországi Főkapitányság részeként számos hadi esemény történik az itt áthaladó fontos útvonalak mentén. Ugyancsak e korszak fontos változása a reformáció megjelenése és elterjedése a területen. Perényi Péter első jelentős támogatója az új egyháznak, majd az őt követő Rákóczi-család időszaka a kiteljesedés korszaka. I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna szerzi meg a helmeci uradalmat és a nagyasszony nevéhez fűződő építkezés emléke a ma is látható Lorántffy-címer. A hegyaljai felkelés 1697-es eseményei (a Sennyeiek zempléni kastélyának feldúlása) és a Rákóczi-szabadságharc nyolcesztendős küzdelme több forrás által megjelenik az itteni települések történetében. A Felső-Bodrogköz fontos hadellátási és felvonulási terület volt, ami nagy megterhelést jelentett a lakosság számára. Még 1710-ben, a romhányi csatát követő időszakban is találunk írásokat a lengyel segélyhadak e területen történt (Bodrogszerdahely, Bodrogszög) elszállásolásáról.
A következő fejezetek a Habsburg Birodalom keretében (1711-1848), majd a polgárosodás időszakában (1848-1919) mutatják be az itteniek életét. Nagyon sok közzétett forrás foglalkozik Királyhelmec mezőváros történetével, többek között Mailáth József ad hiteles képet a századforduló gazdasági, kereskedelmi, ipari és közigazgatási központjáról. Külön fejezet foglalkozik az I. Csehszlovák Köztársaságban eltöltött és az 1938-1944 közötti évekkel. A történeti rész zárófejezete „Újból Csehszlovákiában”, az 1944-et követő időszakot mutatja be, az 1990-es évekig. Megemlítve többek között az 1968. július 29. – augusztus 1. között a tiszacsernyői vasútállomáson lezajlott találkozót, a dubčeki pártvezetés és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői közötti egyeztetést.
A következő négy fejezet, melyet Bogoly János jegyez, a községnevek eredetét és változását, a települések-, a várak, kastélyok,- és az egyházak történetét mutatja be. Településenként ábécésorrendben követhetjük nyomon a témákat.
Boros László, nyugalmazott főiskolai tanár, „Adatok a Felső-Bodrogköz szőlő- és borgazdaságához” címmel a bodrogközi borvidék történetét, a települések földhasznosítását is bemutatva vállalkozik e nagyon népszerű téma feldolgozására. Olvashatunk a szőlőtáblák elhelyezkedéséről, kiterjedéséről, a szőlőbirtokosokról, a nevezetes pincékről és a filoxéravészről.
Tamás Edit, történész-főmuzeológus, geográfus a Felső-Bodrogköz népességtörténetét követi nyomon tanulmányában. Olvashatunk a középkor, a reformáció kora és a XVIII. század népességtörténetéről. Utóbbi érdekes fejezete a II. József kori népszámlálás, mely először ad hiteles képet a területen élők társadalmi tagolódásáról. A XIX. századi népesség-összeírások és az 1869-et követő újkori népszámlálások mind gazdagabb és gyakoribb adatsorokkal szolgálnak a részletes elemzésekhez. Köztük a vallási átrendeződés, vagy a kivándorlás tematikájához. A XX. századi népszámlálások magyar, illetve szlovák adatbázisai már napjaink népességtörténetének legújabb forrásai közé számítanak. E tanulmányt térképek egészítik ki nemzetiségi, vallási adatokat szemléltetve, köztük a 2001-es népszámlálás anyanyelvi adatait is ábrázolva. A másik jelentős melléklete a feldolgozásnak a minden települést külön-külön bemutató anyanyelvi és vallási táblázat, mely 1880 és 2001, illetve 1828-1991 közötti adatbázist tesz közzé.
A „Folyók közén” című kötet zárófejezete „Vidékünk személyiségei” a legsokoldalúbb. A Felső-Bodrogközhöz kötődő, itt született, itt alkotó „nevezetes” emberek almanachja. Az ábécérendben feldolgozott összesítés II. András Árpád-házi királyunkkal kezdődik, s Török Elemér költő-újságíróval zárul. Letűnt korok történelmi személyiségei mellett feltűnnek korunk ismert alakjai, ma is alkotó tudósai, mint pl. a radiokémikus Palágyi István György. Olvashatunk politikusokról, újságírókról, írókról, költőkről, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjairól, korabeli birtokosokról, stb.
A 178 oldalas, irodalomjegyzéket és egy oldalas szlovák összefoglalót is tartalmazó kötetet színes képmelléklet egészíti ki. Utóbbin feltűnnek a természeti értékek mellett a várak, kastélyok, nevezetesebb épületek, stb.
„A Felső-Bodrogköz nem unalmas, egyhangú vidék. Felszíne változatos, mely még inkább érzékelhető, ha idetartozónak gondoljuk a szomszédos, a Bodrog jobb partján található településeket. Élővilága páratlanul gazdag és sokszínű. Elég csak áttekinteni a növény- és állatvilág csodáit, vagy pillantást vetni a térképre, amely a védett területek kiemelkedően sűrű hálózatát mutatja – ebben a Felvidéken szinte páratlan!
A történelmi múltja is érdekes. Ezen a vidéken volt a Vereckei-hágón át bejövő honfoglaló magyarok első letelepedési helye. Színteret adott számos történelmi eseménynek. Nem kerülte el a tatárdúlás, de szerencsére a török betörésétől megmenekült. Érintette Thököly Imre kuruc mozgalma és a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc. Lakosai részt vettek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban. Számos jelentős személyiséget adott, vagy fogadott be, amiről e könyvben is olvashatunk.” – idézve a kiadó, Pásztor István ajánlását.
A kötetet olvasók, vagy csak érdeklődéssel átlapozók igaznak érezhetik e summázatként leírt gondolatokat. Bízunk benne, hogy minél többen ezen az ajánláson túl a részletekkel is megismerkednek. Az iskolai oktatás, az ismeretterjesztés körébe is beépülnek az e kötetben közreadott új információk, segítve ezáltal a Felső-Bodrogköz történetének minél jobb megismerését.
Tamás Edit,
történész-főmuzeológus
Felvidék Ma
