A Pravda mai számában Juraj Zervan nemzetközi jogász, Szlovákia jelenlegi londoni nagykövete is állást foglal a készülő magyar kettős állampolgársági törvénymódosítás kapcsán kialakult vitában. A gondot ő nem a törvényben, hanem a hozzá kapcsolható politikai elképzelésekben látja, s a magyar nacionalizmus ügyét a NATO elé vinné, hogy a biztonsági szervezet elvi dokumentumaiban tiltsa be az úgymond revizionista elképzeléseket. Alább az írás magyar nyelvű fordítását olvashatják.

Az aggodalmak, melyek Szlovákiában napvilágot láttak a külföldön élő magyaroknak nyújtandó magyar állampolgárságról – ezt az új Orbán-kormány szorgalmazza -, jogi szempontból feleslegesek. Politikai síkon viszont oda kell rá figyelni, hogy ne lehessen visszaélni vele elfogadhatatlan politikai célok érdekében.
A kettős állampolgárság jogfilozófiai megítélése a történelmi fejlődés során egyre inkább a kedvező elbírálás irányába tolódott. Az egyesülő Európában egyre több vegyes házasságot kötnek, a nemzetközi jog pedig kezeli a többes állampolgárság minden fontos szempontját. A kérdés egyike a természetes és visszafordíthatatlan folyamatoknak. Könnyebbé teszi a kevert családok életét, segít megoldani sok más kérdést is. A globalizációs folyamatban ez egy modern jelenség, amelytől nem kell félni, és amely ellen védekezni sem kell.
A lényege az, hogy állampolgári jogaival az állampolgár csak azon ország területén élhet, ott követelheti betartásukat, amely az állampolgárságot megadta neki. Ha a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű polgárai magyar állampolgárságot is szereznek, a magyar állampolgársággal járó jogokat csak Magyarország területén juttathatják érvényre. Szlovákiában a magyar állampolgárságból fakadó jogokat semmilyen módon nem tudják kihasználni. Szlovákiában kizárólag és teljes mérték a szlovák állampolgárságukból fakadó jogaikkal élhetnek. Ennek megváltoztatását semmilyen magyar törvénnyel nem lehet elérni.
Azt is szem előtt kell tartani, hogy minden egyes állam kizárólagos belügye, hogy milyen törvényeket fogad el. Ha Magyarország úgy dönt, hogy törvényi lehetőséget teremt a magyar vagy más nemzetiségű külföldieknek a magyar állampolgárság megszerzésére, ebbe a folyamatba kívülről senki nem avatkozhat be. A törvény kizárólag az ő felelősségük, és olyan törvényt kell megalkotniuk, amely összhangban van a nemzetközi joggal és Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel is. Ezért tehát minden olyan igyekezetünk, hogy beavatkozzunk a (magyar – szerk. megj.) törvényalkotási folyamatba, a jószomszédi viszony kereteinek túllépését jelenti. Az ilyen magatartással csak veszíthetünk, ráadásul a probléma lényegét nem mondjuk ki. Mert nem a törvény tartalma okoz gondot, hanem a magyar nacionalizmus, amelyet a nemzetközi közösségnek elviselhető keretek között kell tartania.
Szomszédainkkal és szomszédainkról elsősorban az kellene nyíltan világossá tenni, hogy a kettős állampolgárságot és más dolgokat is kétes céljaik elérésére használják ki. Egyre fokozzák igyekezetüket a létező európai államhatárok revideálása érdekében, a nehéz gazdasági helyzetben a magyar társadalom gyorsan radikalizálódik. Az erősödő nacionalizmus, az antiszemitizmus, a nyílt rasszizmus, mely félkatonai gárdák megszervezésével jár együtt, sajnos, riasztó képe a (magyar – szerk. megj.) jelennek. Szlovákia nem fokozhatja a kétező kockázat mértékét. Ezek reális biztonsági kockázatok, amelyeket készülő anyagaiban általános elvi síkon egyértelműen rendeznie kéne például a NATO-nak is. Beszéljünk Magyarország vezetőivel a jövő alakulásáról, a kölcsönös gazdasági együttműködésről, a gazdaság megújításról, és szurkoljunk nekik e területeken.

Pravda, Juraj Zervan, fordítás: Felvidék Ma