Az ötvenes évek elején tagja volt annak a nagy generációs kirajzásnak, aminek következtében Csehszlovákiában a magyar fiatalok százai, ezrei váltak el szülőfalujuktól, és a hagyományos paraszti életmódtól, hogy értelmiségi pályára lépjenek. Sokan közülük a pedagógusi hivatást választották, akik aztán évtizedeken át a (cseh)szlovákiai magyar oktatás és a kisebbségi magyar kultúra ismert és kevésbé ismert – de mindenképpen közmegbecsülést érdemlő! – tagjai lettek.
Révész Bertalan az ország legkeletibb csücskéből indult, Ung megyéből, a Nagykapos melletti Iskéből. A történelmi időben szebb napokat megélt község a huszadik századra elvesztette lakosságának felét, s a század második felében közelében megépült a vajáni hőerőmű felhőkkel cimboráló kéménye alatt tovább zsugorodott a község lakossága.
Ebből a kicsi faluból indult Révész Bertalan Pozsonyba, a Pozsonyi Pedagógiai Iskolába, hogy egy év elmúltával, amikor hasonló középiskolát nyitottak Rozsnyón, annak a tanulója legyen. Itt érettségizett 1956-ban azokkal a tettre kész pedagógusjelöltekkel, akik megszállottan készültek küldetésükre, hogy az egyre gyarapodó magyar iskolák szakvégzett pedagógusai legyenek. Ennek a két iskolának, s végzős növendékeinek, elévülhetetlen érdemei vannak a kisebbségi magyar iskolák számbeli és minőségbeli gyarapodásában Csehszlovákiában.
Révész Bertalan tovább folytatta tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, ahol 1960-ban magyar-szlovák szakos tanári képesítést szerzett, s több mint negyven éven át vett részt a magyar pedagógusképzésben a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, kezdetben mint tanársegéd, majd adjunktus és docens. A neves pedagógusokat – irodalmárokat és nyelvészeket – felvonultató tanszéknek egy időben a vezetője is volt.
Cikkei, tanulmányai, kritikái, esszéi 1961-től elsősorban a (cseh)szlovákiai magyar lapokban jelentek meg, többek között az Új Szó-ban, Irodalmi Szemlében, Hétben, illetve magyarországi folyóiratokban. A hetvenes-nyolcvanas években a magyar iskolák visszaszorítását célzó intézkedések (integráció, alternatív oktatás) idején többször is jelentek meg bátor helytállásra szólító cikkei a magyar iskolák védelmében. Tanulmányban mutatott rá a történelemoktatás lélekmérgező és kútmérgező megnyilvánulásaira a szlovák iskolákban, amelynek máig ható következményei vannak a többségi nemzet tagjainak innen is eredeztethető bizalmatlanságára (gyűlöletére) irántunk.
Tudományos kutatásainak területe a reformkor volt. Kandidátusi értekezését Czuczor Gergelyből írta, ami később könyvként is megjelent Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig (1993), válogatott írásai Anyanyelv, iskola, nemzettudat (1999) címmel jelentek meg. Mindkét publikáció erénye a tudományosság mellett az olvasmányosság. Tankönyvírói és műfordítói munkássága is jelentős. Tagja az MTA-nak .
Azon kevés szlovákiai magyar főiskolai és egyetemi oktatók közé tartozik, akik szerepet vállaltak a kisebbségi kulturális közéletben, jelesen a Csemadok munkájában. Elnöke volt a nyitrai járási (területi) választmánynak és tagja a kulturális szövetség országos testületének. Sokat foglakozott a Nyitra környéki csodával: a zoboralji magyarok életével és kultúrájával. Vezérlő elve volt a Bethlen Gábor-i üzenet: Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Tanulmányban foglalta össze tapasztalatait A magyar nemzettudat zavarai a Zoboralján (1992) címmel.
Révész Bertalan generációs sorstársaival együtt tudatosította, hogy a kisebbségi közösség éltetője és megtartója az iskola és a kultúra, mert a politika inkább szegényít, árkokat ás, s ha gazdagít, akkor is csak önmagát! Márai gondolatát: Magyarnak lenni nem állapot, hanem feladat és kihívás pedagógusként és közéleti szereplőként saját krédójaként vallotta, s a rá jellemző igényességgel igyekezett ennek szellemében szolgálni. Még akkor is, ha közben az évek gyarapodásával – különösen a létvégi finisben – lassul, esetleg megbicsaklik a lépés; a gondolat és a szellem magasságát nem tudja követni a test gyarlósága. De a megtett út tapasztalatai, harcai, és a közös asztalra tett érték megmarad!
Mindezekért mondanak ma köszönetet, Révész Bertalan jubileumi születésnapján volt kollégái, tanítványai, a csemadokosok még mindig nem elhanyagolható nagy családja; a barátok és ismerősök az ország minden szegletéből.
Tanár Úr, köszönjük!
Isten éltessen!
Kassa, 2010. május 14.
Máté László, Felvidék Ma
