A Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottsága Budapesten kiáltványt fogalmazott meg a kettős állampolgárságról.
1920. június 4-e a magyar történelem legtragikusabb napjainak egyike. Egészen pontosan kilencven évvel ezelőtt a magyar nemzetet országhatárokkal szakították darabokra. A magyar őslakosság megkérdezése nélkül vált idegen országok másodrangú állampolgárává, ezt követően pedig a vérzivataros huszadik században magyarok százezrei voltak kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, és máshol, más országokban megkeresni boldogulásukat. Most viszont, 2010-ben úgy fordult a történelem kereke, hogy az új Országgyűlés az elmúlt 90 esztendő lelki, érzelmi kárpótlásaként megteremti az a lehetőséget, hogy az országhatárokon kívül rekedt és a világ számtalan pontjára szétszóródott magyarok visszakaphatják azt, amit a történelem elvett tőlük: a magyar állampolgárságot.
Nekünk, fiataloknak különösen fontos a kettős állampolgárság intézménye. Megszerzésével olyan alapokat kaphatunk az anyaországtól, amelyek segítségével immár nem csupán szólamok szintjén, hanem a gyakorlatban is közelebb kerülhetünk közös álmunkhoz, az egységes magyar nemzet újjászületéséhez.
Nekünk, magyar fiataloknak a kettős állampolgárság: lehetőség. Lehetőség arra, hogy magyar állampolgárként a világ bármely pontján az ottani magyar külképviseletek segítségével könnyebben érvényesülhessünk. Lehetőség, hiszen a mobilitás új távlatai nyílhatnak meg előttünk.
Nekünk, magyar fiataloknak a kettős állampolgárság: biztonság. Szülőföldünkön maradva, de magyar állampolgárként többet tudunk tenni a magyarság megmaradásáért, hiszen a továbbiakban bizton számíthatunk majd az anyaország pártfogására, ha kell, védelmére.
Nekünk, magyar fiataloknak a kettős állampolgárság: bizonyosság. Bizonyosság arról, hogy politikai döntésekkel nem lehet közös kulturális gyökereinket szétszakítani, és hogy kerüljön bármilyen tragikus történelmi szituációba is a világ magyarsága, végül összenő, ami összetartozik.
Mi, fiatalok tudjuk: a kettős állampolgárság nem cél, csupán eszköz. Tudjuk, hogy az intézmény lehetőségeinek kihasználása alapot teremthet céljaink eléréséhez. Tudjuk, hogy felelősséggel kell élni ezzel a történelmi lehetőséggel, hiszen ennek segítségével mi fiatalok lehetünk Magyarország feltámadásának letéteményesei.
A magyar közösség fennmaradása és gyarapodása elsősorban rajtunk, fiatalokon múlik. És most megfoghatjuk végre egymás kezét, és már csupán arra kell ügyelnünk, hogy sem mi, sem pedig születendő gyermekeink ne engedjék el soha többé!
Felvidék Ma
