Csáky Pállal, a felvidéki magyar párt, a Magyar Koalíció Pártjának elnökével beszélgettünk. Kereszténység, magyarság, európaiság – ezeket mind felvállalja a magyar párt vezetője és ezek szellemében igazgatja a rábízottakat. A felvidéki magyarokért dolgozik és az ő érdekeiket tartja szem előtt. Szellemi elődjének pedig a mártír Esterházy Jánost tekinti.
Keresztény és magyar! Hogyan éli meg vallását és miként tudja magyarságát felvállalni? Érte-e már megkülönböztetés nemzetisége miatt?

Engem gyerekkoromtól nem vallásosnak, hanem hívőnek neveltek. Én erre büszke vagyok és ez egy nagyon nagy támpont az életemben. Úgy gondolom, hogy a közösségi ember számára is és valószínűleg mindenki számára is egy megtartó támfal lehet az, ha maga mögött tud egy olyan napi, anyagi léten túlmutató Támogatót, aki segít elviselni a nehézségeket. Én ezért nagyon hálás vagyok, nekem ez sokat ad és sokat segít.
Akkor is jobban el tudom viselni a megrázkódtatásokat, ha esetleg nemzetiségem vagy bármilyen politikai vagy társadalmi gond miatt ér megbántás. Az embernek mindig mérlegelnie kell az egyensúlyt, hiszen emberek közt élünk a társadalomban és nem a szemet-szemért, fogat-fogért elvét kell alkalmazni, hanem az Újszövetség elveit is.
Kereszténységem és magyarságom mindig is összefüggött és összefügg. Meg vagyok róla győződve, hogy magyarként nem éltük volna túl a történelmet, ha nem vettük volna fel a kereszténységet. Erről sokat írtam és beszéltem is különböző előadások alkalmával. A magyar kultúra, a magyar lét, a magyar miliő annyira összefonódott a kereszténységgel, hogy ez valóban kitéphetetlen. Ha valaki megpróbálja, ebből kitépni, akkor a magyarság is sérül. Sajnos az elmúlt fél évszázad magyarországi történései adnak erre némi negatív példát.

Nemrégiben jelent meg Hullámvasút című könyve. Kinek szól elsősorban a könyv és mi az üzenete a könyvnek?
A Hullámvasút című könyv gondolata egy szlovák barátomban, Miroslav Kusýban fogalmazódott meg, aki azt javasolta, hogy szerkesszek meg egy szlovák nyelvű könyvet és tegyem a szlovákok elé azzal, hogy mi magyarok rengeteget tettünk és segítettünk a szlovák demokráciának 1990 óta. Ez megtörtént 2009-ben, a bársonyos forradalom 20. évfordulóján Kéznyújtás címmel és annyira megtetszett néhány magyar barátomnak, hogy arra bátorítottak készítsük el a könyv magyar nyelvű változatát is. A Méry Ratio kiadó azonban azt javasolta, hogy bővítsük a diapazont, ne csak a kormányzás nyolc évéről, hanem az elmúlt húsz évről adjunk egy tanúbizonyságot. ĺgy született meg egy vastagabb könyv, amelynek talán a címe is kifejező, hiszen ha belegondolunk abba, hogy min mentünk keresztül az elmúlt húsz éven, akkor talán a hullámvasút megnevezés a legkifejezőbb. Azzal, hogy benne vannak a jobb időszakok dokumentumai és benne vannak azok a küzdelmek, amelyek a jogainkért és a létünkért, esélyeinkért és a jövőnkért valósultak meg.

Hogyan képzeli Ön a kommunista múlttal való szembenézést világi és egyházi szinten? Hogyan kellene semlegesíteni a kommunista titkosszolgálat ügynökeit – világi és egyházi szinten?
A kommunista múlttal való szembenézés szerintem fontos és úgy gondolom, hogy a volt Csehszlovákiában néhány dolgot sikerült ebben az ügyben megtenni, de nincs befejezve ez a történet. Tovább kellene menni ezen az úton. Aki egyszer már megbukott erkölcsileg bizonyos helyzetben – a kommunista titkosszolgálattal való együttműködésre gondolok – abban én nem igazán tudok megbízni a jövőt illetően sem. Az, hogy ez egyházi szinten ez hogy fog lezajlani csak óvatosan tudok nyilatkozni, mert ez valószínűleg az egyházi vezetők számára is egy kihívás. Úgy érzem, hogy a Kelet-Közép-Európai társadalmakban is és itt Szlovákiában is nagyon próbálnak bizonyos dolgokat elkenni. Én ezt nem tartom helyesnek, mert szerintem az Egyháznak erkölcsileg egyértelmű véleményt kellene nyilvánítania ilyen kérdésekben és bizony, ha szükséges, akkor önkritikát is gyakorolni és olyan lépéseket megtenni, amelyek az Egyház tisztulását és a presztizsének növelését segítenék elő.

Hogyan látja a felvidéki magyarság jövőjét? Jövőre népszámlálás is lesz, nem fél-e a közvélemény kutatók előrejelzésétől, amelyben siralmasan festik le a felvidéki magyarság jövőjét?

A felvidéki magyarság jövőjét illetően optimista vagyok, de biztos, hogy a jövőnk elsősorban a saját kezünkben van. Láthatjuk azt, hogy Szlovákiában van még mindig a gyanú és a minket nem igazán szerető hozzáállás az ami meghatározó. Ez nagyon sajnálatos és én úgy gondolom, hogy erre úgy tudunk reagálni, ha hatékonyabban és egyértelműen vállaljuk magunkat. Érzem a korróziós hatásokat, erőket is és úgy gondolom, hogy a politika, a közélet és a kultúra egymást támogatva kell, hogy felvegye ezekkel a veszélyekkel a küzdelmet. Remélem azt, hogy a XXI. században az összmagyarság egy felemelkedő nép lesz és sikerül azokat a meghasonulásokat is legyőznünk és levetkőznünk, amelyek az elmúlt pár évben is tetten érhetőek voltak az anyaországi társadalomban is.

A MKP kezdettől fogva szorgalmazza a magyar püspök kinevezését. Nemrégiben találkoztak a Szlovákiai Katolikus Egyház legfőbb vezetőivel is. Hol tart jelenleg ez a kezdeményezés?

Mi úgy gondoljuk, hogy a szlovákiai magyar katolikusok számára biztosítani kellene egyfajta autonómiát. A Szlovák Püspöki Karnak kellene, hogy legyen egy olyan püspöke, aki megbízást kap a püspöki kartól, hogy koordinálhatja az összes érintett püspökségben a szlovákiai magyar hívők pasztorációját és az ezzel kapcsolatos feladatokat. Azzal, hogy az összes érintett egyházmegyében püspökhelyettes vagy vikárius lenne megbízva azzal, hogy az egyházmegye területén ezt a kérdést kezelje. Erről írásos anyagot adtunk át a szlovákiai katolikus Egyház vezetőjének, még nem kaptunk választ erre a kezdeményezésünkre. Az írásos anyagnak két része volt egyébként, a második részben ad personam katolikus parókiák létrehozását sürgettük a nagyobb városokban, ahol a magyar hívők diaszpórában élnek. Itt főleg Pozsonyra, Kassára, Érsekújvárra, Lévára , Losoncra és más olyan városokra gondolunk a peremvidéken, ahol ez időszerű lehetne.

A szlovák parlamentben a többi párttal tudnak-e keresztény emberhez méltóan tárgyalni, kik a partnereik?

A szlovák parlamentben főleg a Kereszténydemokrata Mozgalommal és az Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Párttal tudunk a keresztény témakört is felölelő kérdésekről tárgyalni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban, főleg a két Dzurinda-kormány idején ezeken a területeken bizonyos előrelépés is történt és erre kellene építeni a jövőt illetően is.
Melyek azok ez értékek, amelyek mellett felsorakozik az MKP?
Elsősorban az, hogy a politikában és a közéletben is az erkölcs megkapja az őt megillető helyet. Hogy az értékek, amelyek számunkra fontosak, tehát az identitásunk, a nyelvünk, a kultúránk, az oktatásügyünk kellő súllyal és törvényi garanciával kapjon lehetőséget a szlovákiai magyarok megtartására és támogatására. Ezeket az elveket tettük be a választási programunkba is és szeretnénk majd az esetleges kormányalakítási tárgyalásokra, egy kormányprogramba is megvalósítani.

Hogyan próbálja a MKP erősíteni a felvidéki magyarok identitását? A MKP hogyan tud az európai fórumokon tiltakozni a felvidéki magyarságot érő megkülönböztetések miatt?

A Magyar Koalíció Pártja elsősorban elvi politizálással szeretné erősíteni a felvidéki magyarok identitását. Azzal, hogy természetesen sorsközösséget vállalunk a szlovákiai magyar közösséggel. Az MKP az egyedüli olyan párt Szlovákiában, amely nem úgy jött létre mint általában a politikai pártokat létrehozzák, tehát létrejön egy politikusi elit,a mely kidolgoz bizonyos dokumentumokat, pártprogramot és megpróbálja magát felkínálni a társadalomnak és eladni jó vagy rossz értelemben a választási kampány során, illetőleg a politikai tevékenységének során. Úgy gondolom, hogy az MKP fordított filozófián működik, az MKP-t a közösség termelte ki, azért mert a közösség úgy érzi, hogy egy ilyen pártra szüksége van és a Magyar Koalíció Pártja ezért fokozott felelősséggel tartozik a közösségnek. Nem csak a közösségi jogok védelme és a közösségi érdekek képviselete ügyében, hanem az ügyben is, hogy mindenekfelett a közösség érdekeit fogja képviselni és nem árulja el őket. semmilyen helyzetben.

Melyek voltak azok a pillanatok az életében, amikor nehéz döntést kellett hoznia a felvidéki magyarság jövőjének kapcsán?
Több ilyen volt, a 98-as döntés, amikor először kormányba léptünk, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hiszen az első Dzurinda-kormány nagyon heterogén volt. Azt gondolom, hogy ez egy vállalható és jó döntés volt. Nem voltak könnyű döntések a Mečiari időszakban, amikor külföldön is el kellett mondani azt, hogy itt rossz irányba mennek a dolgok és ezért komoly támadások értek bennünket, Ugyanilyen támadások érnek az elmúlt négy éves időszakban is, gyakran amikor megpróbálták megtörni a gerincünket és megpróbáltak megtörni bennünket, leválasztani a választóinkról a Fico-kormány regnálása idején, hála Istennek ez sem sikerült. A jelenlegi helyzet sem könnyű. Egy nagyon fontos választás előtt állunk egy nagyon bonyolult időszakban változásokat szeretnénk, a helyzet jobbulását szeretnénk, de mi politikusok ehhez kevesek vagyunk. Ide most a kegyelem támogatására és a választók elhatározására is szüksége van, remélem ez meg fog valósulni.

Parlamenti választások előtt áll az MKP. A hűség pártja jelzővel jelennek meg a választásokon. Miért érdemes hűségesnek lenni a magyar párthoz?
A hűség számunkra az egyik legfontosabb érték. A hűséget nem is elsősorban a párthoz való hűségként értékeljük, hanem a közösséghez való hűségként. Mi minden megnyilvánulásunkban, cselekedetünkben a szlovákiai magyar közösség érdekeinek megfelelően fogunk eljárni és ehhez szeretnénk támogatást szerezni. Azt szeretnénk váltig, ha a szlovákiai magyarok úgy éreznék, hogy ez a párt értük van, az ő pártjuk, csakis az ő pártjuk. Ez a párt velük él, velük lélegzik. Ha jobb időszakok jönnek, akkor együtt örülünk, ha netán problémák vannak, akkor együtt próbáljuk átvészelni a rosszabb időszakokat. Egyek akarunk lenni a társadalommal, szolgálni akarunk és egybe akarunk nőni a közösséggel. Szerintem ez a legtisztább és legértelmesebb szolgálat.

Családja hogyan viszonyul az Ön politikusi karrierjéhez? Támogatják-e benne?
A családom sajnos az amelyik a legjobban szembe kell, hogy nézzen az én közéleti szereplésem negatívumaival, tehát azzal, hogy kevesebb időt tudok rájuk szentelni. Sajnos kevesebbet vagyok otthon és ez sajnos terhet ró rájuk. Az sem könnyű nekik néha főleg a lányaim számára nem az, hogy politikai támadások kereszttüzében el kell viselniük azokat az igaztalan vádakat is, amelyek néha rám zúdulnak. Vállalják, mert tudják, hogy ez nem öncélú, én ezt nem önmagamért csinálom, hanem a közösségért és addig fogom csinálni ameddig erre a közösség bizalmat ad. Nagyon-nagyon köszönöm nekik, hogy támogatnak, mert ez nagy erőt jelent.

Melyik magyar politikust tekinti példaképének? A megnevezett politikus milyen nézetei ragadták meg Önt?
Több olyan politikus is van, akire én felnézek, mert megérdemlik. A legközelebb mégis csak Esterházy János áll hozzám, őt egy kicsit a szellemi elődömnek is tartom, magamat a magyar párt elnökeként némileg az utódjának is. Tisztelem például Bethlen Istvánt vagy Teleki Pált is, akik segítettek a Trianoni nagyon nehéz időszakban talpra állítani Magyarországot.

Köszönöm a beszélgetést!

Karaffa Attila

Az interjú megjelent a Keresztény élet c. vallásos hetilap június 6-i számában.