Augusztus 20-ról hellyel-közzel valami keveset hallottunk diákként az iskolákban, de arról már nem, hogy István királyhoz két fontos eseménnyel kapcsolódik augusztus 15-e. Ez a nap Szűz Mária mennybe menetelének napja a keresztény világban. A magyarok történelmében és keresztény mivoltunkban egyben a magyarok Nagyboldog Asszonyának ünnepe is.
Az ősi hitünkkel kapcsolatos nyolc Boldogasszony ünnepe olyan erősen élt nekünk magyaroknak a minden napjaink hitvilágában, hogy ennek megünneplését még a római pápa is engedélyezte katolikus ünnepként.
Nem eléggé köztudott, hogy István királyt 1000. augusztus 15-én koronázták meg Esztergomban a II. Sylvester pápától hozott arany koronával a római katolikus szertartás szerint, miután fölkenték királlyá. Ezt követően hitvesét, Gizellát is megkoronázták, ki ezáltal társa lett a kormányzásban.
Másik igen fontos kapcsolata István királyhoz augusztus 15-ének az 1038. esztendő, mely halálának időpontja. A krónikák szerint miután lázas nagy betegen megérezte, hogy végső ideje közeledik, ő maga azért imádkozott, hogy ezen a napon adhassa át lelkét a Teremtőnek.
Miután magához hivatta a püspököket és főbb udvari embereket, velük az utódlás kérdését megbeszélte, a koronát és az országot a magyarok Nagyboldog Asszonyának ajánlotta fel.
A halál közelének tudata egyben számotvetés az életutunkkal is. Feltételezhetően így volt István királyunknál is. Szembe nézve mindazzal, amit életében tett, és amit maga után hagy, egyetlen „megoldás” létezhetett a magyarság számára, az Istenanya oltalma.
A különböző forrásokban a felajánlás szavai a fordítás és az írói alkatok következtében kicsit eltérnek egymástól.
Szent István királyunk utolsó szavait így örökítették meg:
„Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtő(megépítő) nemes asszona, dicsőséges Szíz Mária! Te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es oltalmok, es ez en lelkömet te szent markodban.” –(Érdy-kódex 1526.)
„Ég királynője,e világ jeles ujjászervezője,végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom.” (Hartvik püspök legenda leírása.)
„Mennyei királyné, megváltásunk dicső eszközlője! pártfogásod alá legyen bízva végső esdeklésemmel az ország egész népével együtt.” – (Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp.1882.)
A minimális szöveg eltérés ellenére a leírások mind megegyeznek abban, hogy Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynője”, „mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja”-nak bízza oltalmába. Azóta hazánk, és a Szent-korona alá tartozó Kárpát medence a magyarok Nagyasszonya, „Ékes királynénk”, szép (Babba), Szűz Mária oltalma alatt áll.
Ennek az oltalomban való hitnek, melyet a magyarság szíve mélyén, évszázadokon át megőrzött, ékes bizonyítékai az ugynevezett Mária-zászlók, ahol fehér mezőt piros és zöld farkasfogak szegélyeznek, és közepén látható Mária, „Magyarország királynéja”, karjában a gyermek Jézussal. Függetlenségi harcainkban, ahol hazánk szabadságáért küzdöttek, az 1848/49-es szabadságharcot is beleértve ez a zászló ott lobogott a magyar szabadságért küzdők oldalán.
Orbán Éva, barikad.hu
