Berényi József, az MKP elnöke volt a Pátria rádió „Délidő” című élő-politikai vitaműsorának a stúdióvendége. Arra a kérdésre, hogy alig két hónappal elnökké választása után nem bánta-e meg a tisztség elvállalását, azt felelte, hogy számára ez nem kérdés. Ő ezt egy feladatnak tekinti, és ennek meg kell felelnie. Három fő pontban fogalmazta meg pártja és saját maga fő feladatát az elkövetkező egy évben:
1 – A november végén sorra kerülő helyhatósági választások. Ettől olyan eredményt vár, mely igazolja, hogy az MKP-nak van jövője. Ami a helyi koalíciókötések kérdését illeti, a magyar pártelnök úgy véli, „ahol lehet, induljunk önállóan, és ahol szükséges, ott keressük az együttműködést”. Az MKP biztos, hogy nem enged annak a nyomásgyakorlásnak, amilyenek például már néhány médiában is megjelentek. Legyen szó Komáromról (ahol most a Most-Hídnak van polgármestere), vagy akár az MKP számára szintúgy rendkívül fontosnak számító Dunaszerdahelyről (itt MKP-s polgármestere van a városnak).
2 – A népszámlálás, mely egy olyan társadalmi esemény, amelyben széles összefogásra lesz szükség, hogy minél többen vallják magukat magyarnak. Az MKP ezzel kapcsolatban kész mindenkivel együttműködni.
3. Tisztújítási folyamat. A választási kudarc után egyelőre csak az MKP csúcsvezetésében volt tisztújítás. Az elkövetkezendő évben ez lejátszódik majd a párt regionális és helyi szerveiben is. Nagyon fontos, hogy megfelelő emberek kerüljenek döntéshozó helyzetbe.
Ami parlamenti választás sikertelenségét illeti, Berényi József emlékeztetett arra: hogy „csata után mindenki tábornok”. De nem zárkózott el az okok keresésétől, illetve azok megnevezésétől. Ezek között szerepelt a Smerrel való együttműködés kérdésének nem egyértelmű megfogalmazása, a konkurens párttal a szükségesnél nagyobb mértékű foglalkozás, és megemlítette azt is, hogy a magyarországi törvénykezés időzítése a kettős állampolgárság kérdéséről sem használt az MKP-nak. Ezeken kívül számos egyéb ok is közrejátszhatott, ahogy az is, hogy az MKP-nak sokkal kevesebb pénz állt a rendelkezésére, mint például a Most-Hídnak (ezt a külső szemlélő számára leginkább az óriásplakátok mennyisége közötti különbség mutatta).
Milyen legyen a jövő MKP-ja? Berényi József erre a kérdésre határozottan leszögezte, magyar pártként, magyar gyűjtőpártként kell a jövőben is a pártnak megfogalmaznia önmagát. „Meggyőződésem, hogy erre szükség van. Ezt számos európai példa is alátámasztja. Mint ahogy például a finnországi svédeknek, a spanyolországi katalánoknak vagy a belgiumi németeknek is van pártjuk, a szlovákiai magyaroknak is kell, hogy legyen. Ebből az is következik, hogy elsősorban magyar szavazatokra számítunk a jövőben is” – szögezte le a Magyar Koalíció Pártjának elnöke. Az MKP elemezte a parlamenti választásokon való sikertelen szereplés körülményeit, okait, a pártban nem letargia uralkodik, hanem cselekvő szándék. Nem tapasztaltak elfordulást a párt szimpatizánsai részéről sem. „Emeljük fel a zászlót, és vigyük tovább” – mondta Berényi József.. Az MKP-nak megvannak erre az eszközei, hiszen nem egy „üres parlamenti pártról” van szó, hanem egy olyan politikai erőről, mely jelen van az Európai Parlamentben, a megyei és a helyi önkormányzatokban. Ezekre kell most hangsúlyt fektetni, „nyomatékossá kell tenni a regionális politikánkat” – mondta Berényi, aki nem titkolta, hogy nyitni kíván a magyarul beszélő romák irányába is. „Erre eddig nem fektettünk kellő hangsúlyt. Ez egy olyan feladat, amelyet személyesen is fel kívánok vállalni. Tudom, nagyon bonyolult dolog ez,de a helyi szinten tapasztalt eredményekre építkezhetünk ezen a téren is” – tette hozzá.
A kormánykoalícióban részt vevő Most-Híd szerepéről szólva Berényi elmondta, annak legitimitását természetesen nem kérdőjelezi meg, hiszen azt a választópolgároktól kapta. Érdeklődve figyeli, hogy vajon hosszú távon egy vegyes pártként felállt párt mennyire tudhat produktív eredményeket elérni a szlovákiai magyarság érdekképviselete terén. Úgy véli, a Most-Híd kormányalakítási tárgyalásai során nem használta ki az abban rejlő lehetőséget, hogy nélkülük nem alakulhatott volna meg a jobbközép kormány, és így indokolt lehetett volna,hogy nagyobb eréllyel lépjenek fel például a kisebbségi törvény kormányprogramba való kerülése, vagy a kisebbségi hivatal megalakulása terén. És az is jó lett volna, ha magyar szavazatokkal elsősorban magyar személyek jutnak kormányzati tisztségekbe. Ez elmaradt. Sőt, voltak olyan, a szlovákiai magyarságot nagyban érintő területek is (például a kollektív bűnösség elítélése), melyek fel sem merültek a kormányalakítási tárgyalások során. Arra a szerkesztői ellenvetésre, hogy 1998-2006 között az MKP sem használta ki maradéktalanul a kormányzati potenciált, Berényi emlékeztetett, hogy 1998-2002 között az MKP nélkül is lehetett volna parlamenti többségű kormányt felállítani, az MKP-t elsősorban a külföldi nyomásnak köszönhetően vették be a kormányba. 2002-2006 között pedig az MKP azzal a fő prioritással vágott neki a kormányalakítási tárgyalásoknak, hogy létre kell hozni a magyar egyetemet – ez pedig gyorsan meg is valósult.
Ami a szlovákiai magyarság státusát illeti, hallgatói kérdést kommentálva Berényi József üdvözölte a vajdasági magyarok politikai eredményeit. Ott kisebbségi önkormányzatok jöttek létre az oktatás és a kultúra területén – ezt az erre létrejött nemzeti tanács intézménye valósítja meg. Berényi József szerint a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István és társai követendő példát mutattak a célok eléréséhez vezető eszközök terén is, hiszen miniszteri posztot voltak hajlandók áldozni céljaik megvalósításáért.
Felvidék Ma, O.N.
