A népszavazás elbukott, a pártok előzetesen nem is tettek semmit az eredményességéért. A parlamenti híradások rendre a Smer és az SaS egymásnak feszüléséről szólnak, a Most-Híd botrányos jelölései is napokig a lapok címoldalán szerepeltek, de a koalíción belüli viszonyok is jócskán szolgáltatnak témát a sajtónak. Mindeközben már az önkormányzati választásokra készülnek a pártok, a polgármesteri jelölések, és a jelöltlista-állítások a szlovákiai magyar politika állóvizét is felkavarják. A politikai viszonyokról TOKÁR GÉZA politológus adott interjút a Szabad Újság hetilapnak.
Meglepte a népszavazás eredménye, tekintve, hogy a vártnál egy kissé magasabb volt a részvételi arány?
– Az előzmények tekintetében várható volt, hogy nem lesz eredményes a népszavazás. Ami meglepett, hogy az utolsó napokban, órákban váratlanul sok fiatal aktivizálódott, és kezdett spontán kampányolásba az interneten. Nélkülük még gyászosabban alakult volna a részvételi arány.
Az SaS népszavazási kezdeményezésével minden bizonnyal saját csapdájába esett, a pártok az elmúlt hetekben tettek is arról, hogy a felelősséget ráhárítsák. Mennyire megengedhető egy civilizált országban, hogy a politikusok arra buzdítsák választóikat: ne éljenek alkotmányos jogukkal?
– A pártok hozzáállása nem meglepő, hiszen ez az SaS privát népszavazása volt. Sulíkék a referendum kezdeményezésekor nem számítottak arra, hogy kormányzati erővé vállnak. Ellenzékből, meglehetősen kényelmes pozícióból teljes mellszélességgel kiálltak volna a népszavazás mellett, a helyzet azonban másként alakult. Kormányzati pozícióban az SaS-nek sem volt érdeke a népszavazás, mivel a kérdések egy része most már a liberális pártnak is problémát okoz. A pártok felelősségén túl azonban a média felelőssége is vizsgálható. A média meglehetősen cinikusan viszonyult a népszavazáshoz, és ennek következtében a pártokból hiányzott az önreflexió. S mivel a sajtó nem foglalkozott megfelelően a témával, így a közvéleményben sem fogalmazódott meg az igény, hogy véleménynyilvánításra kényszerítse a pártokat az egyes kérdésekről. Így a felvetett hat kérdés nem is vált a közbeszéd témájává. A pártok részéről teljesen érthető önvédelmi mechanizmus volt, hogy nem akartak olyan referendummal foglalkozni, ami hátrányosan érintette volna őket. S a népszavazásnak legalább két kérdése: a kisebb létszámú parlament és a képviselői immunitás korlátozása nem kedvezett számukra.
Épp ezért, most talán a legizgalmasabb kérdés, hogy a kormánypártok képesek-e, és főként van-e akaratuk az egyes kérdések törvényi rendezésére. Hogyan látja a képviselői mandátum szűkítésének jóváhagyását, az ugyanis a Smer szavazatai nélkül elképzelhetetlen?
– Ez a kérdés már sokszor szerepelt napirenden, ám, elsősorban a HZDS ellenállásának köszönhetően, Mečiar személyes érintettsége miatt, ilyen vagy olyan okokra hivatkozva – mindig lekerült a napirendről. A jelenlegi helyzet azért érdekes, mert a HZDS már nincs a parlamentben, tehát most a Smer és az SNS térfelén van a labda. AZ SNS a maga módján már állást foglalt: nem támogatja a javaslatot. A Smer-nek is kell valamilyen kifogást találnia, amire hivatkozva elszabotálhatja a törvényt.
Igor Matovič tehát a Smer térfelére passzolta a labdát, amikor szóváltásba keveredett Robert Kaliňákkal…
– Ez valóban egyértelmű „casus belli” volt arra, hogy a Smer kivonuljon a tanácskozásról, ám, ha ez a vita nincs, akkor Ficóék találtak volna más mondvacsinált okot, amire hivatkozva eltolták volna a döntés időpontját.
Az új hatalom, és elsősorban az SaS új politikai kultúrát ígért, ehelyett a durva hangnem, és a személyeskedés jellemzi a parlamenti üléseket. Milyen következményekkel járhat, és kinek kedvezhet a parlamenti munka devalválása?
– Nagyon régen volt ennyire mélyen a politikai kultúra. A helyzetért mind a két politikai térfél felelős. Az SaS-nek tapasztalatlanok, nem ritkán vulgárisak a képviselői, s az ellenzéknek jól jön, hogy a parlamenti híradások a kocsmai veszekedésekről és nem az érdemleges munkáról szólnak. Igor Matovič és a képességeit illetően erősen megkérdőjelezhető védelmi miniszter, Ľubomír Galko vonzzák maguk köré a botrányokat. Nem véletlen, hogy a miniszter folyamatosan vitába keveredik az ellenzéki képviselőkkel. Ennek oka, hogy elkezdte felülvizsgálni a tárca korábbi szerződéseit, és sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből. A Smer tehát mindent megtesz azért, hogy a híradások ne a túlárazott szerződésekről, hanem a miniszter inkompetenciájáról szóljanak.
A Smer első számú célpontja Richard Sulík lett. Ennek mi az oka? Rajta a legkönnyebb fogást találni, vagy ma már valóban az SaS elnöke jelenti a fő veszélyt Ficóra nézve, ahogy ezt Sulík állítja?
– Az ellenségeskedésnek két dimenziója van. Robert Fico pontosan tudja, hogy az SaS szavazóinak jelentős hányada korábban a Smer szavazója volt, tehát ezekért a szavazókért folyik a küzdelem. A konfliktus másik magyarázata, hogy Sulík és pártja a koalíció leggyengébb láncszeme. Az SaS még kiforratlan, sok esetben a helyét keresi, és sok hibát elkövet. Sulík és az SaS ellehetetlenítésével tehát a Smer előtt négy év múlva, vagy esetleg még korábban, megnyílik az út a kormányzáshoz. Az SDKÚ avagy a KDH szavazói bázisa sokkal stabilabb, választóik elnézőbbek pártjukkal szemben, Fico ezért nem rájuk, hanem a liberálisok vezetőjére gyakorol folyamatosan nyomást.
A koalíción belül is láthatóak a törésvonalak. Beszédes lehet az is, hogy a kormánypárti képviselők nem vettek részt a Richard Sulík elleni bizalmatlansági indítvány szavazásán. Bizalmi tőke híján a hatalom elég összetartó erő lehet?
– A koalíciót egy dolog alkotta meg, és egy dolog is tartja össze: a Fico-ellenesség, illetve az a vágy, hogy Fico és garnitúrája ne térjen vissza a hatalomba. Nem szerencsés, hogy a koalíciós pártok ennyire látványosan elhatárolódnak a partnerüktől. A kormányzás a másikban való bizalomról is szól. Ha látványosan mutatják, hogy nem bíznak egymásban, illetve teljesen mást képviselnek, akkor jóval kisebb az esélye annak, hogy képesek legyenek eredményesen négy évig együtt dolgozni. Az ilyen hozzáállás veszélyeket rejt magában, és ha a pártok komolyan gondolják a kormányzást, látványos gesztusokat kellene tenniük az SaS felé.
Ön szerint a kormányfő hogyan kezeli a koalíción belüli konfliktusokat?
– Bevallom, többet vártam Radičovától. Néha nagyon markánsan beleavatkozik ezekbe a konfliktusokba, máskor egyáltalán nem szól bele. Ennek megvannak a jó oldalai és az árnyoldalai is. A pártoknak általában – bizonyos határokon belül – szabad mozgásterük van. A kormányfő nagyon sok ügyben megszólalhatott volna, de nem tette, épp ezért jelzésértékű, ha személyesen állást foglal.
Tehát jelzésértéke volt annak is, amikor Radičová megszólalt Hideghéty Ferenc jelölésekor. A Most-Híd jelölési botrányai mennyire korrodálják a pártot és a koalíciót?
– Nyilván, ezek az ügyek nem tesznek jót sem a pártnak, sem a koalíciónak, a Híd azonban bizonyos mértékig kényszerpályán mozog. A párt láthatóan káderhiánnyal küszködik. Néhány fontos posztra, ha akarna, sem tudna alkalmas szakembereket jelölni, így könnyebben előfordul, hogy olyan személyek is a káderlistájukra kerülhetnek, akiknek nem egészen makulátlan a múltjuk, vagy valamelyik másik párthoz kapcsolhatók, s ez magában hordozza a klientelizmus és a korrupció lehetőségét is. Mikuláš Dzurinda rögtön a Híd megalakulásakor a Smer ötödik hadoszlopának nevezte a pártot. Előfordulhat, hogy a koalíciós partnerekben most is felmerül a kettős játszma gondolata, vagyis, hogy a Híd a jelölésekkel gyakorlatilag előkészíti a szereplését egy esetleges Smer-kormányban. Ennek a gyanúnak vélhetően nincs komoly megalapozottsága, de a gyanú és a bizalom hiánya gyengítheti a koalíciót.
Bugár Béla azt mondja, hogy két lobbicsoportról is tud, amelyik pártja jelöléseit befolyásolni szeretné, a sajtó viszont a párt mögötti lobbicsoportokról cikkez. Laikus számára nehezen olvasható helyzet…
– Sajátos és veszélyes játékot űznek a politikusok ezekkel a nyilatkozatokkal, legyen szó a Hídról vagy más pártról, mert egyértelműen a többiek zsarolása a céljuk. Így próbálnak meg maguknak előnyöket, jobb pozíciókat kiharcolni. Teljesen nyilvánvaló, hogy vannak lobbicsoportok, a koalíció szempontjából azonban üdvös lenne, hogyha ezeket a problémákat nem a sajtó nyilvánossága előtt oldanák meg, hanem egymás közt, zárt körben.
A nyelvtörvény akár egyik próbája is lehet a koalíciónak, hogy hogyan teljesíti vállalásait. A módosítás előkészítése már elkezdődött, de az eddigi hírek alapján a szlovákiai magyarok számára az elképzelések nem épp biztatóak.
– A szimbolikus témák veszélyesek a koalícióra és a Hídra nézve is, mert nyílt kiállást követelnek a pártoktól. Már eredmény a kisebbségekért is felelős miniszterelnök-helyettesi hivatal hatásköreinek a kibővítése, ahol az érdemi munka valószínűleg majd a színfalak mögött zajlik, ugyanis a koalíciós partnerek nem szeretnének látványosan azonosulni a kisebbségeket érintő témákkal. A nyelvtörvény módosítását az ellenzék elutasítja, és ha a három kormánypárt valamelyike is úgy gondolja, hogy pillanatnyi politikai profit érdekében nem támogatja a módosítást, akkor az elbukik. Épp ezért kockázatos a törvény sorsa.
A pártok már az önkormányzati választásokra készülnek. A szlovákiai magyar politizálás szempontjából meghatározó döntés született Komáromban, amikor az MKP úgy határozott, nem támogatja Bastrnák Tibor polgármesteri jelölését és Stubendek László személyében saját jelöltet állít. Dönthetett másként az MKP, ha meg akarja őrizni az arcát?
– Az MKP tagjai két rossz lehetőség közül választhattak. Az alapszervezet úgy döntött: önálló listát állít és saját polgármester-jelöltet indít, s megpróbálja magát felépíteni a romokból, mert Komáromban az alapszervezet többé-kevésbé romokban hever. A másik lehetőség az volt, hogy társul a Hídhoz, úgymond a magyarság érdekében, és ebből a kiindulópontból felépíti az önálló témákkal rendelkező helyi pártszervezet imidzsét, ami valószínűleg nem is sikerült volna. Mind a két párt kellemetlen helyzetben van. Stubendek László kevésbé ismert, az erős jelöltnek számító Bastrnák Tibor viszont népszerűtlen, és ez egy harmadik jelöltnek kedvezhet. Ha ez bekövetkezne, a Híd az MKP-t tenné felelőssé. Ugyanakkor a döntéssel tisztázódhatnak az erőviszonyok. Az önkormányzati választásnak épp ez lesz a tétje a két párt számára. A jelenlegi erőviszonyok minden bizonnyal megváltoznak, a Híd a jelenleginél jóval több pozíciót megszerezhet, ugyanakkor nagyon valószínűnek látszik, hogy önkormányzati szinten megmarad az MKP jelentős fölénye. A kialakult helyzet egyébként ismét felveti azt a múltból már jól ismert szlovákiai magyar dilemmát, hogy a két párt együtt, vagy elvi kérdésekre hivatkozva külön-külön, egymással is megmérkőzve küzdjön a választókért. Ezek súlyos kérdések, a legtöbbször nem is lehet jó és kielégítő választ adni rájuk.
Molnár Judit interjúja
Felvidék Ma
