A kassai vértanúk a magyarországi jezsuita rendtartomány védőszentjei. Ünnepük a katolikus naptár szerint haláluk napja, szeptember 7. Mindhárman 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert nem tagadták meg katolikus hitüket, és mert nem fogadták el Kálvin János hitújításait.
Kőrösi Márk a nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok volt. Azért ment Kassára, hogy a lelkipásztori életben segítségére legyen a két jezsuita szerzetesnek. Pongrácz István előkelő erdélyi család szülötte, jezsuita szerzetes. Először Ausztriában, majd Kassán végezte a lelkipásztori szolgálatát. Lengyel származású társával, Grodecz Menyhérttel.
Midőn Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látja a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejön a város átadásáról szóló szerződés, amelynek kikötése, hogy senkinek, a katolikus híveknek és papoknak sem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonulnak a hajdúk a városba, és tüstént felrúgják a megállapodást: Dóczit bilincsbe verik, s elhurcolják Erdélybe. Rákóczi azt is meghagyja, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálják hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én éjféltájban ismét rájuk törnek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezik, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetik, s mellé dobják a másik két vértanú testét is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lesz figyelmes. De nem tud rajta segíteni, mert maga sem meri elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellene, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt.
Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a három vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével, Bethlen és a királyi Magyarország képviselői, ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kéri föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a feltétellel hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József feloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.
A katolikus hit védelméért 1619. szept. 5-én elfogták őket Bethlen Gábor és Rákóczi György kálvinista hajdúi. Hitük elhagyására nem voltak hajlandók, ezért kegyetlen kínzások közepette szenvedtek vértanúhalált.
Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa avatta őket szentté Kassán 1995. júl. 2-án. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre külön oltár van, és ereklyéket is őriznek ott.
Felvidék Ma
