Bugár Béla el van ragadtatva önmagától. A köztelevízió 5 perc múlva 12 című vitaműsorában kijelentette: „Ha a szlovák kormányt a nyelvtörvény módosítása miatt Budapest, az MKP és a Smer-SD fogja bírálni, az annyit jelent, hogy a kormány jó törvénymódosítást fogadott el“. Csak az a kár, hogy Bugárral szemben Dušan Čaplovič, a Smer-SD alelnöke ült a stúdióban, és nem saját parlamenti frakciójának négy polgári konzervatív képviselőjének, Peter Zajacnak, Ondrej Dostálnak, Peter Osuskýnak és František Šebejnek valamelyike. Elvégre Peter Zajac még pénteken délután is azt mondta: ilyen törvénymódosítást nem fog megszavazni. Nekik négyüknek – képviselői indítványként – a parlamentben van már a szankciók teljes eltörlését kezdeményező javaslatuk, de a „hazafias tanteremdíszek” törvényen kívül helyezéséről szóló novellájuk is. Érdekes lett volna hallani, saját öszvérpártja négy képviselőjében Budapestet, MKP-t vagy Smer-SD-t lát-e Bugár…
S csak úgy, mellékesen, azt a kérdést is megkockáztathatta volna a műsorvezető: a három kategória melyikébe sorolja az amúgy hevesen Bugár-barát Sme napilap szemleíróit, Peter Schutzot vagy Peter Morvayt például, akik már többször is szemére vetették – BB-nek, de a kormánynak is -, hogy ott is kompromisszumot kötnek, ahol arra semmi szükség. Morvay épp tegnap írta le utoljára, hogy egy olyan kormánytól, amely azt hirdeti, hogy szabad társadalmat épít, elfogadhatatlan az állami beavatkozás az élet azon területein, ahol az államnak semmi keresnivalója nincs. „…elvből el kell utasítania az ilyen törvényt”, fogalmaz, még akkor is, ha a mostani kulturális miniszter az SNS köreiben kezdte politikai eszmélkedését. Aki a liberalizmusnál köt ki, annak illene az elemi liberális eszmékkel tisztában lennie. Azzal pedig talán a sokszínű koalíció is tisztában lehetne végre – hatalmas politikai tapasztalata birtokában! -, hogy ahol elengedhetetlenül szükség van az államnyelv kötelező használatára, az már benne van az érintett területekre vonatkozó törvényekben. Vagyis: a tűzoltókról és mentőszolgálatokról, a rendőrségről, a hadseregről, a közegészségügyről, az államigazgatásról stb. szóló jogszabályokban, illetve a Kereskedelmi Törvénykönyv előírásaiban (kötelező államnyelvű tájékoztatók, biztonsági előírások, használati-üzemeltetési útmutatók).
Az már csak hab a tortán, hogy tavaly szeptember elsején sem csak Budapest meg a Smer-SD tüntetett a dunaszerhahelyi stadionban, ahol a lelátón ott ült maga a nagy BB is, abban a reményben, hátha elmondhatja, hogy neki is tele van a hócipője a Fico-féle jogszabállyal. Főleg annak 3. cikkelyével például, amely a tűzoltókról és mentőszolgálatokról, a rendőrségről, a hadseregről, a közegészségügyről leszögezi, hogy kizárólagos szolgálati nyelvük az államnyelv, vagyis a szlovák. Ott még ha tudna, sem szólalhatna meg magyarul vagy más kisebbség nyelvén az alkalmazott. Akkor sem, ha sokkos állapotban hívja egy balesetet szenvedett nem szlovák anyanyelvű ember – esetleg gyerek! -, hogy segítséget kérjen. A szlovák nemzetiségű állampolgár életét, biztonságát, egészségét, vagyonát büntetések árán is meg kell védeni minden kis (pl. harapós kutya esetén szlovák nyelvű figyelmeztetést kitenni a kapura törvényi kötelesség marad) és nagy veszélytől, a magyar meg pusztuljon bele, ha félájultan nem képes államnyelven világosan elmondani a 112-es vonal kezelőjének, milyen baj érte, hova várna segítséget…
Nem vagyok sem Budapest, sem MKP, még csak Smer-SD, de Most-Híd sem. Szemem, józan ítélőképességem viszont akkor is van, ha Bugár Béla azt hiszi, ilyesmije csak a nem is kissé autoriter kormánypárti pártelnöknek lehet. Így aztán magam is azt mondom: porhintés az államnyelvtörvény-módosítási játszma, mert a Marek Maďarič által megfogalmazott, a szlovák nyelv fölényét elsősorban a szlovákiai magyar kisebbségre rákényszerítő törvény célján és szellemiségén semmi nem változik. A cinkelt magyarkártyát ez a kormány sem engedi el.
Bugár Béla szép maszkja is szertefoszlott, jóval hamarabb, mint hitte – vagy hittük. Száz napja sincs még, hogy újra beleszagolt a hatalomba, s máris oda az ígéret a kormány kisebbségügyi főhivataláról, amelynek olyan valós jogkörei lesznek, hogy kisebbségek ellenében itt többé már nem lehet majd törvénykezni. Nos, Bugár mint garancia minderre, másodszor is levitézlett. Se beleszólás, se főhivatal – pontosabban: csak a Čaplovičtól megörökölt hatástalan hatáskörök Rudolf Chmel körül. Még a hivataláról szóló törvényjavaslat sincs készen, pedig Bugár sokszor ígérte: nyelvtörvény, kultúrafinanszírozás (a kormány jóváhagyta Krajcer javaslatát), oktatási változások (idegennyelv-oktatás) a beleszólása nélkül nem lesznek. Ám: vannak. Úgy, hogy Chmel a beleszólásra felhatalmazó jogköröket még meg sem kapta. Bugár dönt mindenről, szalonok sötétjében. Ahogyan elpanaszolta: párton belüli lobbicsoportok nyomása alatt (meg Hayek-üggyel a tarsolyában).
Ezt a gyakorlatot pedig már jól ismerjük: ezen szakadt szét a szlovákiai magyar politika egysége.
Felvidék Ma, ngyr
