A magyarországi központi ünnepségek mellett Felvidék szerte is számos megemlékezésre kerül sor, illetve már több helyszínen is lezajlottak a kommunista rémuralom alatt mártírhalált szenvedett áldozatok emlékére tartott megemlékezések.

Budapesten a Rákóczi Szövetség által rendezett és az állami ünnepségek részét is alkotó október 22-i ünnepi műsor programja 15 órától kezdődik és kb. 16.20-ig tart. A Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem főépületének Aulájában a Műegyetem 56 Alapítvány, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Rákóczi Szövetség közös szervezésében kerül sor a megemlékezésre, amelyet Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes is megtisztel jelenlétével. 16.30 órától 17.45-ig ünnepi fáklyás menet indul a Műegyetemtől a Bem térre, melyen részt vesz dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke is. Közvetlen utána kezdődik a Bem téri ünnepi megemlékezés, amelynek része a Bem szobor méltóságteljes megkoszorúzása, amely előreláthatólag 19 óráig tart. 21 órától a Weiner –Szász Kamaraszinfonikusok ünnepi koncertjére kerül sor a Műegyetem R épületének III. emeleti aulájában.

A Műegyetemtől induló fáklyásmenet Csepel teherautókkal az élen – a Bem térre, majd onnan a Kossuth térre indulnak, ahol 19 órakor fellobban a Forradalom Lángja a megemlékező menetben résztvevők, politikusok, sportolók, művészek, közéleti személyiségek jelenlétében. 20 órától kerül sor az állami kitüntetések átadására a Parlament Kupolatermében.

Dunaszerdahelyen október 22-én 16 órától kezdődik a megemlékezés a Városháza melletti emlékműnél, ahol köszöntőt mond Hájos Zoltán polgármester és ünnepi beszédet tart Feszty Zsolt, a Tükör Polgári Társulás elnöke. A megemlékezés után szentmisét tartanak a helyi római katolikus plébániatemplomban 17 órától a kommunizmus áldozatainak emlékére.

Kassán az 1956-os forradalom – nemzeti ünnepünk előtt tisztelegve
a Magyar Köztársaság Kassai Főkonzulátusa rendezésében
megemlékező ünnepségre kerül sor a Löffler Béla Múzeumban / Kassa – Alžbetina 20/ október 25-én délután 16.00 órakkor.

Kecskemét Megyei Jogú Városa központi ünnepségén október 23-án 10 órától Duray Miklós, politikus, közíró és S. Csoma Sándor a Bécsi Napló olvasó-szerkesztője mond ünnepi beszédet a Szabadság téri ’56-os emlékműnél. Kecskeméten október 22-én 14 órai kezdettel pedig az ’56-os emlékparcella felavatására és megáldására kerül sor a köztemetőben az 56-os Bajtársi és Baráti Szövetség rendezésében.

Komáromban Október 19-én rendhagyó ünnepi emlékestet rendezett a Széchenyi István Polgári Társulás. A Csemadok komáromi székházában megtartott ünnepség Jónás Csaba Wass Albert-díjas előadóművész szavalatával kezdődött, aki Márai Sándor 1956-os himnuszát, a Mennyből az angyal című verset tolmácsolta a közönségek.
A verset követően Tarics Péter külpolitikai újságíró, okl. politikai szakértő, a Széchenyi István Polgári Társulás elnöke emlékezett az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra, majd ismertette a meghívott vendég-előadónak, dr. Jobbágyi Gábor jogász professzornak, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának legújabb 1956-os könyvét. „Jobbágyi Gábor jogász professzor Szevasztok, én meghalok! című könyve az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról, s a megtorlás húszezer halottjáról szól. Rendkívül izgalmas és érdekes tudományos olvasmányról van szó, amely más megvilágításba helyezi az 1956-ról alkotott eddigi véleményünket és tudásunkat, különös tekintettel a halálozások számára. A szerző saját kutatásai alapján bizonyítja, hogy az 1956-os szabadságharcnak mintegy húszezer áldozata volt az eddigi hivatalos két-háromezerrel szemben. Jobbágyi Gábor a következő témakörökben vizsgálódik: a sebesülthalálozás kérdése; a polgári lakosság halálozása; az 1956-os tömegsírok és a „névtelen halottak” kérdése; a felkelők halálozása; a szovjet és magyar fegyveres erők halálozása; a megtorlás összes halálozása.” – így kezdte a könyvbemutatót Tarics Péter, majd hozzátette: „A professzor – bár nem történész – rendkívül precíz logikára épülő oknyomozással, kutatói rátermettséggel, valamint a következtetések, összefüggések korrekt, világos bemutatásával elemzi az említett témaköröket.”
Ezt követően Jobbágyi Gábor emelkedett szólásra, aki egyórás előadásában kifejtette: „Alábecsültek a forradalom oldalán meghalt magyar katonákra vonatkozó adatok, s a szovjet katonai veszteségek is…. Az 1956-os forradalom és a megtorlás áldozatául esett 20 000 halott közül 6000-7000-nek az adatait ismerhetjük – közülük soknak a halála csak hozzátartozójuk emlékében él. Ebből következik, hogy 1956-ban és a megtorlás során számos tömegsír létezhetett, melyek jelentős része a mai napig valószínűleg feltáratlan.” Az előadó számos 1956-os történetet mesélt el, amelyek megdöbbentették a hallgatóságot.
Az erre az alkalomra kialakított egyszerű és nagyszerű „díszlet” is magával ragadta a jelenlévőket, hiszen két szál gyertya égett 1956 áldozataiért, és a háttérben a Wittner Mária 1956-os halálraítélt által saját kezűleg varrott 1956-os lyukas zászló díszelgett. Ezt a zászlót Wittner Mária 2008. április 15-én ajándékozta Tarics Péternek, az újságíró 1956-os könyvének ünnepi komáromi könyvbemutatóján.
Az értékes és izgalmas 1956-os komáromi emlékest hozzászólásokkal, beszélgetéssel és dedikálással ért véget – tudósította honlapunkat László Attila

Tarics Péter az 1956 -os forradalom és szabadságharc emlékére az alábbi verssel emlékezik meg:

IMÁDSÁG 1956 EMLÉKEZETÉRE
(2010 októbere)

Istenünk!
Az Októberi Aranynapokra emlékezve
hozzád fordulunk, júdásmentes magyar jövőt remélve.
1956 zord idők fényes csillaga volt.
Kérünk Téged, őrizd meg e csillagot, hogy
magyarságunk igazabb, őszintébb legyen,
s hazánkat még forróbb szeretettel zárjuk a szívünkbe.
A Te oltalmad alatt váljon gyógyírré, szabad gondolattá
és cselekvő hitvallássá a nemzeti emlékezés.
A lyukas zászlóra hímzett címer kerüljön,
hirdetve a magyar nemzet egységét.
Az „egymondatos” zsarnokság helyett adj örök szabadságot.
Ne legyen többé siralomház, akasztófa, hóhér, vérfürdő.
S ha kiáltjuk is: ”Népek Krisztusa, Magyarország!”
– e kiáltás ne véres balladákban teljesedjen ki.
Ne gyászhír kössön össze bennünket, és soha
ne halljuk többé: „…piros a vér a pesti utcán…”
A Te Gondviselésed által adj nekünk
– golyó-csókolta vérző gyermek helyett – új, élhető életet.
Halkuljon el a felsőbbrendűség farkasüvöltése,
hogy örvendezhessünk: „Üdv, néked, alkotó magyar Ifjúság!”
Lobbanjon föl a szülőföld megvakult lámpája,
s legyen a magyar a magyarnak eszmetársa, segítője, barátja.

Magyarok!
Tekintsetek az égre: csoda történt.
Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, megkoronázta népét.
Több százezer magyar könnyezett.
A nép tudta és hitte, hogy a csíksomlyói szűzanya
hazavárja gyermekeit.
S akit hazavárnak, mennie kell.
Kérjük Isten áldását a magyar nemzetre.
Imádkozzunk, hogy a tizenötmillió magyarnak
ne csak otthona, hazája is legyen.
Ámen.

Felvidék Ma