Berényi József MKP-elnöke úgy véli, pártjának nem lehet célja az elitista politizálás, foglalkoznia kell az emberek mindennapjait érintő dolgokkal is. A Szabad Újság e heti számában a vele készült beszélgetésben hangsúlyozza meggyőződését, hogy a gazdasági és szociális témák mellett létjogosultsága van az etnikai alapú politizálásnak is, sőt, a jelenlegi helyzetben, erre Szlovákiában szükség is van.

Bízik abban is, hogy még mindig sokaknak fontosak a kisebbségi létünket érintő kérdések: a magyar iskolák jövője, az anyanyelvhasználat, a magyar közélet megléte.

Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa múlt heti látogatásakor, – az eddig megszokottól eltérően – egyértelműen fogalmazott, amikor azt mondta: a nyelvtörvényből törölni kellene a szankciókat. Knut Vollebaek véleménye mennyire erősíti az önök szándékát, hogy tiltakozó aláírásgyűjtést kezdeményezzenek?
A főbiztos véleménye egyértelműen megerősíti álláspontunkat, és igazolja a kezdetektől hangoztatott érveinket, vagyis, hogy a szankciók eszközei a megalázásnak és a megfélemlítésnek. Megalázó, mert azt sugallja a szlovák társadalom felé, hogy a magyar polgármesterek és közszereplők kerülik az államnyelv használatát, és szankciók nélkül nem tájékoztatnák a polgárokat szlovák nyelven. A Dél-Szlovákiában élők pontosan tudják: ez nem igaz, nincs tehát szükség a szankciókra. De a büntetés nemcsak megalázó, megfélemlítő is. A szlovák nacionalistáknak azért fontosak a szankciók, mert tudják, hogy az átlagpolgár nem olvas törvényeket, és ha azt hallja, hogy nyelvhasználat miatt büntethető, akkor inkább nem használja a magyar nyelvet, még akkor sem, ha a törvény nem vonatkozik azokra a területekre, ahol ő egyébként használná anyanyelvét. Ezért is fontos Knut Vollebaek véleménye, és megerősít bennünket abban, hogy ha egyedül is maradunk álláspontunkkal, akkor is kitartunk amellett, hogy nincs szükség államnyelvtörvényre, szankciókra pedig végképp nincs szükség az államnyelvhasználat területén.

Eszerint bíznak abban, hogy a magyar közösség még mozgósítható ez ügyben? Hiszen a párt kudarcos választási eredményéből arra is lehetett következtetni, hogy az emberek félnek ezektől a témáktól.
Én hiszek abban, hogy a nyelvhasználat a legtöbb ember számára nem közömbös, és lesznek olyanok, akik aláírásukkal is tiltakoznak majd a szankciók ellen. Semmiféle büntetésre nincs szükség ahhoz, hogy az államnyelvet megfelelő szinten használjuk. Sőt, inkább a magyar nyelvet kellene szankciókkal védeni, mert anyanyelvünk használata szorul vissza a közélet minden területén.

Az EBESZ-főbiztos még korábban megfogalmazta ajánlásait, azt azonban az új kormány sem vette figyelembe, hiszen a kisebbségi nyelvhasználati törvény jövője homályos, a kisebbségi törvény pedig be se került a kormányprogramba. Tárgyaltak erről Vollebeakkel?
Igen, elmondtuk, hogy amennyiben a választási eredmények másként alakultak volna, az MKP ragaszkodott volna ahhoz, hogy a kisebbségi törvény bekerüljön a kormányprogramba. A kormány kompromisszumokról beszél, holott mindjárt az elején óriási visszalépés történt. Lemondtak a kisebbségi törvényről. Emellett azt ígérték, hogy a nyelvtörvényből törlik a szankciókat, ezt sem állították vissza a 2006-os szintre. Ez már a kompromisszumok kompromisszuma, a korábbi ígéretek helyett.

A Magyar Országgyűlés elnökének tervezett látogatása kapcsán ismét elhangzott, hogy a Fidesz stratégiai partnerének továbbra is kizárólagosan az MKP-t tartja. Ezt a kapcsolati tőkét a párt mennyire tudja, illetve akarja használni a szlovák-magyar viták rendezéséhez?
Ez a kapcsolat nagy felelősség, ebben a pillanatban azonban számunkra hazai színtéren nem jelent előnyt. A szlovák publicisták és a közszereplők jelentős része ugyanis a Fideszt radikális jobboldali pártként értékeli, és ez sokakban így is rögződött. A Fidesz természetesen nem radikális párt, hanem standard közép-európai tömörülés, amelynek most Magyarországon nagyon nagy a társadalmi támogatottsága. Ezért is fontos a stratégiai partnerség. Ebből kiindulva elsődleges feladatunk, hogy közösen próbáljuk megoldani a kettős állampolgárság ügyét. Azt szeretnénk, ha a magyar diplomácia továbbra is aktív lenne a minket érintő témákban. Ez esetben nemcsak a nyelvtörvényről, és hasonló vitás kérdésekről van szó, hanem a határon átnyúló együttműködésről is. A magyarországi munkahelyteremtési-program mindig hatással volt Dél-Szlovákiára. Ebben a témában is intenzív az egyeztetés a magyar kormány tagjaival, hogy összehangoltan és programszerűen történjen az észak-magyarországi munkahelyteremtés, s annak, amennyire lehet, haszonélvezői legyenek a szlovákiai magyarok is.

Az MKP-nak most a hazai politikában a parlamenten kívüli térben kell keresnie a jogérvényesítés lehetőségeit. Mennyire szűk, avagy mennyire lehet tág ez a tér?
Az emberek döntő többsége azt mondja, hogy a magyar politikusok ne bántsák egymást. Ezen túl kell lépnünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a mi feladatunk a kormány munkájának a véleményezése, a jó és a rossz dolgokra egyaránt ré kell mutatnunk. A bírálattal senkit nem akarunk bántani, épp az emberek érdekében próbáljuk így ösztönözni a kormányt, hogy ne adja fel kezdeti ígéreteit, mert máris alább mentek annak, amit ígértek. A konfliktuskerülést nem szabad összetéveszteni az önfeladással. A kompromisszumkeresés sem jelentheti a folyamatos meghátrálást. Bennünket most nem köt koalíciós szerződés, és parlamenti eskü sem, s ennek bizonyos mértékig meg van a szabadsága, amivel élni tudunk. Ugyan közhangulattal szembemenve, de el kell fogadtatnunk, hogy amit mondunk és teszünk, csakis az itt élő emberek érdekében tesszük, és nem mások ellen.

A kormány kisebbségügyi alelnökével is kívánnak tárgyalni?
Szívesen fordulunk majd hozzá, ha ennek eljön az ideje. Kíváncsian várom, hogy fogad-e majd bennünket.

Egyértelmű, a párt folytatja az etnikai alapú politizálást, még ha van is aki, azt állítja: ennek az ideje lejárt. A párt irányvonalában a korábbiakhoz képest tervez hangsúlyeltolódásokat?
Mindenképpen az emberek véleménye alapján szeretnénk politikánkat alakítani. Már most érezhető, és a közvélemény-kutatások is alátámasztják, hogy a szociális és gazdasági kérdések és a nemzetiségi témák egyformán foglalkoztatják az embereket, ezért nekünk mind a két területet fel kell vállalnunk. A kisemberek pártja szeretnénk lenni, nem a nagyvállalkozóké. Nem vagyunk elitista párt. Az MKP a kisemberek tömegpártja kíván lenni. Erre komoly igény van. Az emberek azt érzik, hogy nem figyelnek a véleményükre, nem hallgatják meg őket. Ezen változtatni kell, a jövőben tehát a régiókkal a lehető legtöbb kapcsolattartási lehetőséget ki szeretnénk aknázni.

Az új helyzet minden bizonnyal új programot is igényel.
Elsődleges feladatunk a helyzetfelmérés, pontos képet kell kapnunk arról, mit várnak tőlünk az emberek. De az új program nem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy a kormány mire képes, mit teljesít ígéreteiből. Ennek a kettőnek a vegyítéséből kell majd összeállnia az új programnak. Egyelőre tehát ez a kérdés még nem aktuális, úgy gondolom, egy-másfél év múlva lesz reális az új program elkészítése.

A választási kudarccal kapcsolatban már sok minden elhangzott, nevesítették is a hibákat. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy a választók csak a hibás kampány miatt nem szavaztak a pártra, vagy ez tudatos váltás volt, és tartósan hátat fordítottak az MKP-nak. Készült erről felmérés?
Ez valóban fontos kérdés, és foglalkozni kell vele. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az MKP korábbi, tíz százalékos támogatottsága jelen helyzetben visszahozható. Abban azonban bízom, hogy tíz százalékos közösségünknek még több mint a fele hisz az etnikai alapú politizálás szükségességében, remélhetően még sokaknak fontos a magyar iskola, a magyar nyelv használata, a magyar közélet megléte és támogatása. Én e téren optimista vagyok.

Jövőre népszámlálás lesz, az MKP gondolkodik már identitáspolitikai stratégiákban?
Ezt az MKP – ahogy már tíz éve sem – most sem tudja egyedül megoldani. A civil szervezetekkel és a sajtóval együttműködve kell a lehető leghatékonyabban meggyőznünk az embereket, hogy merjék magukat magyarnak vallani. Nehezíti a helyzetet az elmúlt időszak megfélemlítés-politikája, és az a hibás üzenet, hogy a nemzetiség nem fontos. Egy párt felfuttatása érdekében a tavaly nyáron lezajlott kampány azt hangsúlyozta: nem számít a pék vagy az orvos nemzetisége, csak a munkájuk eredménye. Ez az üzenet félrevezető, mert gondoljunk bele, milyen jó érzés, ha az orvossal anyanyelvünkön beszélhetünk, ha a pékségben magyar feliratok fogadnak. Nemzetiségi szempontból tehát ez a kampány nagyon elhibázott volt, és hatása még visszaüthet.
A párt már gőzerővel készül az önkormányzati választásokra. Ön az elmúlt hetekben nagyon sok alapszervezetet meglátogatott. A júniusi kudarc után milyen állapotban van most az MKP?
Nem igaz, hogy elvándorlás van a pártból. Azok híresztelték, akik ezt szerették volna látni.
A Most-Híd szóvivője a nyáron még azt mondta, hogy három ezer volt MKP-tag kérte felvételét a pártba.
Ez egyáltalán nem igaz, ez hazugság. Csak néhányan hagyták el a pártot, és új tagjaink is vannak. Persze, nem állítom, hogy régi erejének teljében van az MKP, az elbizonytalanodás érezhető. Az emberekben rengeteg kérdés megfogalmazódik, azért is igyekszem minél több helyi és járási szervezettel találkozni, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk, és kölcsönösen megerősítsük egymást abban, hogy az etnikai elvű politizálásra Szlovákiában mindenképp szükség van.
Mennyire elégedett az eddig lezajlott jelöltállításokkal. Ön azt ajánlotta, hogy ahol lehetséges, állítsanak önállóan polgármester jelölteket. Észérvekkel aligha megmagyarázható, hogy olyan magyar többségű városokban, mint Párkány vagy Ipolyság miért nincs a pártnak jelöltje.
Megítélésem szerint az alapszervezetek nagy többségében jó döntések születettek. Néhány helyen azonban alábecsülték az erejüket, és nem merték vállalni a kihívást. Így például Füleken, ahol győzhetett volna az MKP, ha kicsit bátrabbak a helyiek. Ipolyságon független jelöltet támogatunk, Párkánnyal kapcsolatban pedig rossz információ került a köztudatba. Nem igaz, hogy a párt nem támogat egy jelöltet sem, folynak az egyeztetések, és úgy tűnik a jelenlegi polgármester elképzelései állnak a legközelebb az MKP elképzeléseihez. Hogy a döntések mennyire állják meg a helyüket, majd a választások mutatják meg.

Ma már a szlovákiai magyarok számára meg van a zsinórmérték, a két párt ugyanis a legtöbb témáról másként vélekedik. Az önkormányzati választások után, minden bizonnyal az erőviszonyok is letisztulnak. Bugárékat kormányzati pozíciójuk erősítheti. Ebben a helyzetben mi lehet az MKP hozzáadott értéke?
A Most-Híd számára a kormánytagság most valóban előnyt jelenthet. Az majd a későbbiekben derül ki, mennyire tudtak élni a lehetőséggel. Az előjelek azt mutatják, hogy nemzetiségi szempontból nem tudnak a helyzettel élni. Majd kiderül, hogy gazdasági téren mit sikerül elérniük. Nagyon sok mezőgazdász már most csalódott az árvízi kártérítés alacsony szintje miatt, egyik miniszterük döntésének köszönhetően. Az MKP-nak viszont, – mindazzal a tapasztalattal, amivel rendelkezünk – meg van a reális esélye arra, hogy a következő választás során visszakerüljön a parlamentbe. Kérdés, hogy a kormány kibírja-e négy évig, mert a koalíció láthatóan instabil, ilyen feszültségekkel egyetlen egy kormány sem kezdett 1990 óta, mint a mostani. Ma az MKP értékét a folytonosság és az olvashatósága jelenti. Nem hátrálunk meg, a hosszú éveken át felvállalt politikánkat és elképzeléseinket nem adjuk fel álkompromisszumok mögé bújva.
(Molnár Judit interjúja)