A magyar és német férfilakosságának 1944 novemberében kezdődött elhurcolásáról, a ”málenykij robot” áldozatairól emlékeztek meg szombaton a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített Szolyvai Emlékparkban.
A Mártírok Kápolnájának harangzúgására, a himnuszok elhangzása után a szervezőbizottság nevében Dupka Nándor magyarul és Fuchs Andrea ukránul köszöntötte a megjelenteket és a meghívott vendégeket. A rendezvényt levélben üdvözölte dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés korábbi elnöke. A gyászünnepséget megnyitó beszédében dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke nehezményezte, hogy az ukrán állam mostanáig nem rehabilitálta az 1944-es deportálások magyar áldozatait. Mint mondta: minden erőfeszítés ellenére sem sikerült elérni, hogy az ártatlanul elhurcoltakat Kijev legalább erkölcsi jóvátételben részesítse. Közölte, hogy sikerült rendezni a jogi formaságokat s az emlékpark területe a római-katolikus egyház tulajdonába került. A parknak már állandó gondnoka van a szolyvai Nagy István személyében. A hatvanhat évvel ezelőtti kárpátaljai eseményekre emlékező beszédében Kiss Sándor, magyarországi parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a magyarok és ukránok osztoznak a fájdalomban, hiszen mindkét nép esetében ugyanaz a 20. századi totalitárius diktatúra szedte ártatlan áldozatait.
Matkovits Kretz Eleonóra, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének elnöke a Magyarországról, Erdélyből, Délvidékről és Felvidékről a lágerekbe elhurcolt németekre, magyarokra emlékezett. Beszédjének végén egy német zászlót nyújtott át a park elnökének, hogy azt helyezzék el a Mártírok Kápolnájában a magyar, ukrán zászlók mellé.
A hatvanhat évvel ezelőtti tragédia áldozatai emléke előtt Köteles László, a Csemadok alelnöke (a képen) tisztelgett. Beszédében köszönetet mondott a kárpátaljai magyaroknak, akik a valamikori több ezer áldozatot követelő láger helyén emlékhelyet, a magyarság „Siratófalát“ teremtették meg. Mint hangsúlyozta, a szlovákiai magyarság nevében tiszteleg az elhurcoltak emléke előtt, hiszen a sors közös volt: a Bodrogközből, az Ung-vidékről is a szolyvai, Abaúj, Torna és Gömör megyékből pedig a szanoki és a szambori táborba hurcolták az embereket. Köszönet illet minden egyes kárpátaljai magyart, aki ma itt tiszteleg, pártállástól függetlenül, hiszen közös a gyász.
Az egybegyűlt több száz megemlékezőt üdvözölte még Máté Áron, a budapesti Terror Háza múzeum tudományos munkatársa, Volodimir Dupelics, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Belpolitikai Főosztályának vezetője, Vaszil Szverlovics, Szolyva alpolgármestere is. Nagy András túlélő megható szavakkal emlékezett lágertársaira, az átélt borzalmakra.
Dupka György zárszavában kitért arra, hogy a 4. Ukrán front 0036. számú, 1944. november 13-án kelt határozat, valamint a Sztálin kézjegyével ellátott 1944. december 16-i 7161. sz. határozata alapján a Kárpát-medencei térségből mintegy félmillió – 18 és 50 év közötti – magyar és német férfit, német nőt hurcoltak el málenykij robotra, haláltáborba és jóvátételi munkára, akik közül minden harmadik a kommunista-népirtás áldozata lett. A legutóbbi kutatások alapján a Kárpátalja jelenlegi Kelet-Szlovákia területéről több mint huszonkétezer magyar nemzetiségű férfit hurcoltak el, nagyobb részüket a Kárpátokon túli lágerekbe történő elszállítás előtt a Munkácshoz közeli Szolyván kialakított gyűjtőtáborban tartották fogva. Az elviselhetetlen állapotok miatt a foglyok között december közepén flekktífusz-járvány tört ki, s hogy ne terjedjen, a tábort lezárták. A járványos betegségek és éhezés következtében közel tizenhétezren vesztették itt életüket, őket a tábor területén jeltelen tömegsírokba temették el. Az ártatlan emberek tragikus pusztulásának helyszínén a Szolyvai Emlékparkbizottság kezdeményezésére emlékpark létesült. Ennek siratófalára 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának nevét vésték.
Az emlékhely főkurátora, Dupka György titkár koordinálásával a Csemadok és az Szolyvai Emlékparkbizottság között egyezség született a felvidéki mártírok listájának összeállítása, azzal a céllal, hogy lágerekbe hurcoltak és odahaltak nevei is felkerüljenek a siratófalra. A magyar és német civil szervezetektől beérkezett listákat emlékkönyvbe rendezve a Mártírok Kápolnájában kerülnek elhelyezésre.
A tervek szerint a közeljövőben kibővül a siratófal, rákerülnek újabb nevek. Majd a történelmi egyházak képviselői – v. Pocsai Vince, a Kárpátaljai Református Egyház beregardói lelkésze, Oleg atya, a Munkácsi Görög Katolikus Egyház szolyvai parochusa, Michels Antal atya, a Kárpátaljai Római Katolikus Egyházmegye képviseletében – imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért.
A résztvevők virágokat és koszorúkat helyeztek el siratófalára, ahol a felszerelt márványtáblákra 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának nevét vésték.
Ezekben a napokban hasonló megemlékezéseket tartottak Kárpátalja több magyarlakta községében, ahol 1989 után emlékműveket állítottak azok tiszteletére, akik nem tértek vissza a szovjet táborokból.
Szilágyi László, Felvidék Ma
