Tizedik alkalommal hirdette meg a Palóc Társaság a az ipolysági születésű Sajó Sándor emlékének ápolására. A versmondó versenyre 2010. november 12-én, a költő születésének 142. évfordulója előestéjén került sor az ipolysági Városi Könyvtárban, ahol Soľmosi Márta könyvtárigazgató üdvözölte a magyar vers közvetítőit, majd Pásztor Lajos polgármester köszöntője hangzott el.
A budapest-kőbányai Szent László Gimnázium (melynek egykor főigazgatója volt Sajó Sándor) igazgató-helyettese, Szendrei Péter és egyik tanítványa, tanártársa külön műsorral köszöntette a rendezvényt.
A verseny két kategóriában zajlott, mindkettőben 15 – 15 ifjú tehetség mondta el Sajó Sándor szabadon választott költeményét illetve a gazdag magyar hazafias költészetből egy ugyancsak szabadon választott verset. Így a Sajó-verseken kívül hallhattuk Petőfi, Wass Albert, Remenyik Sándor, Kányádi Sándor, Márai Sándor, Faludy György stb. versét is. A tehetséges fiatal versmondók előadását háromtagú értékelő bizottság figyelte árgus szemmel, füllel. A zsűri tagjai voltak: Csábi István Madách-díjas előadóművész, a Varietas Pódium Színház elnöke, Végh Gyula előadóművész, ugyancsak a Varietas tagja és Halmosi István, a Kiss Árpád Általános Iskola igazgató-helyettese (Balassagyarmat).
Az értékelő bizottság
(A versenyen készült toivábbi képek megtekinthetők Kérgalériánkban, a fenti fényképre kattintva.)
A verseny után a résztvevők a költő szülőházához vonultak, ahol Török Máté lukanényei tanuló Szőke István Atilla Vers Sajó Sándorhoz c. versét adta elő. A koszotrúzási ünnepség a költő templom téri mellszobránál folyt, hol Csábi István és Végh Gyula zenés műsora fogadta a szép számban megjelent közönséget. Ünnepi beszédet Szabó Pál Csaba, a várpalotai Trianon Múzeum Alapítvány kuratóriumi elnöke mondott, mielőtt a tisztelet és a megemlékezés koszorúi a helyükre kerültek volna.
A megható ünnepség után kiderült, hogy az értékelő bizottság milyen döntést hozott a versmondók helyezését illetően. A könyvtárban kihirdetett eredmény a következő: az alapiskolások csoportjában a budai Varga Kornél István első helye már a verseny ideje alatt sejthető volt: olyan átélten, a vers mondanivalójával teljesen azonosulva, szép magyar beszéddel adta elő a verseket. A deáki Renczés Viktória is teljesen megérdemelten állhatott a képzeletbeli dobogó második fokára, akárcsak a az ipolysági Karvai Barbara (Fegyverneki Ferenc Összevont Igazgatású Katolikus Iskola). A középiskolások közül a váci Kalácska Eszter érdemesült az első helyre, megelőzve az alsólendvai (Szlovénia) Gál Desirét, aki az idén már többedszer bizonyította, hogy művészi tehetséggel áldotta meg az Isten. A jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumot képviselő Bartusz Marcell végzett a harmadik helyen (hajdan ennek a gimnáziumnak volt tanára Sajó Sándor is).
A versmondó verseny magas színvonalára való tekintettel az értékelő bizottság jónak látta különdíjak odaítélését is a tehetségüket felcsillantó versmondóknak. Az alapiskolás Beňo Zsuzsanna Palástról, Török Máté Lukanényéről és az ipolybalogi Tóth Benjámin részesült ebben az elismerésben. A középiskolások közül a két lévai – Gubík Réka és Oršulik Anita valamint az ipolysági Pálffy Ágnes kapott megérdemelten különdíjat.
A Palóc Társaság nemcsak a versmondók mindegyikének megjutalmazásáról gondoskodott, hanem jó szokás szerint a versmondókat felkészítő tanárokéről, szülőkéről is. Köszönhető ez mindazoknak, akik önzetlen támogatásukkal segítik a Palóc Társaság magyar nemzeti kultúrát ápoló, művelő és népszerűsítő tevékenységét. Köszönet illeti tehát Jámbor Lászlót, a Besztercebányai Megyei Közgyűlés képviselőjét, Apátújfalu polgármesterét, Filip József szécsénykovácsi polgármestert, Ipolyság Városát, a Csemadok Ipolysági Alapszervezetét, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körét, az Anima könyvterjesztőt, a Lilium Aurum kiadót, a Civil Hírügynökséget, a Trianon Társaságot, a Trianon Múzeum Alapítványt, Mária Šajgalová ipolysági könyvesbolt-tulajdonost, s nem utolsó sorban a Szülőföld Alapot.
A „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat!” címmel zajló versmondó verseny egy évtizede szolgálja a darabokra tépett magyar nemzetünk részeinek összetartozását. Ez a szolgálat az idei versenyen is megnyilvánult: nemcsak felvidéki magyar iskolák diákjai bizonyították rátermettségüket, tehetségüket, nemzetünk iránti elkötelezettségüket jelenlétükkel és versmondásukkal, hanem a Kárpát-medencei hazánk más tájain élők: a Duna, a Tisza és a Mura s most először a Borzsa (Kárpátalja) mentéről érkezettek is.
Felvidék Ma, Z. Urbán Aladár
