Bodrogköz központjában, Királyhelmecen a hétvégén a térség erkölcsi, kulturális és gazdasági felemelkedésének a lehetőségeiről tartottak konferenciát. Az előadók sorában szerepelt Surján László EP-képviselő, Varga István, az MNB felügyelő bizottságának a tagja, Czimbalmosné Molnár Éva, a magyar kormány nemzetpolitikával foglalkozó államtitkárságának szlovákiai ügyekkel megbízott szakelőadója, Fedor Tibor, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság képviselője és Erdélyi Claudia politológus, televíziós újságíró.
A konferencia szervezői a Királyhelmeci Görög Katolikus Esperesség, Egyesület a Bodrogközért, valamint Bodrogköz és Ung-vidék Regionális Kulturális Központja volt. Együtt gondolkodóból sem volt hiány. Az előadók a kb. 200 résztvevővel próbálták megtalálni és megfogalmazni ennek a fővárostól a legtávolabb eső, több ezer munkanélkülit számon tartó, gazdaságilag visszamaradott térség fellendülésének a lehetséges módját, hogy a fiataloknak ne kelljen elvándorolniuk otthonról a jobb élet reményében, ne másutt kelljen szerencsét próbálniuk, hanem a szellemi tőke a térségben maradjon.
Az előadók az összefogást hangsúlyozták mind helyi szinten, mind szélesebb körben. „A Bodrogközieknek elsősorban a bodrogköziek tudnak segíteni“ – hangsúlyozta Surján László, EP-képviselő, aki az Európai Unió kínálta lehetőségekről, fejlesztési programokról beszélt, de hangsúlyozta, hogy „tartalommal kitölteni az EU-s kereteket a helyieknek kell. Ezek a források lehetőséget biztosítanak arra, hogy az alulról jött kezdeményezések megtalálják az anyagi segítséget. Ebbe az irányba kell mozdítani az ügyeket.”
Varga István, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának a tagja konkrét példákkal szemléltette, hogy egy kis közösség hogyan tudja magát fenntartani anélkül, hogy függne a világpiactól. Szerinte a szövetkezés a megoldás egy kis térség számára, a helyi adottságok kihasználása. Kiemelte, hogy nem a távolról jövő tőke teszi boldoggá az embereket, az embereknek maguknak kell megtalálnunk a boldogságukat. Meggyőződése, hogy a távolról jövő tőke azért jön egy térségbe, hogy minél többet elvigyen onnan. „Tehát ez a fajta megtévesztés, megtévedés távolította el a gondolatainkat attól, hogy saját magunk urává váljunk.” A 19. századi Magyarországon elterjedt hangyaszövetkezést hozta fel példaként. „Hangyaszövetkezet formájában alapítottak sok kis gazdasági egységet, amelyből végül 10-15 éven belül kétezernél is több jött létre a történelmi Magyarország területén, ahol helyi összefogással elkezdtek együtt gazdálkodni saját boldogulásukra.”
Szó volt a magyar állampolgárság határon túlra való kiterjesztéséről, az egyházak szerepéről a magyar nyelv és az identitástudat megtartásában a Kárpát-medencében, autonómiáról és autonómtörekvésekről a Kárpát-medencében.
Vakles Attila görög katolikus esperes, a konferencia egyik szervezője többek között az októberben Királyhelmecen újjászervezett Rákóczi Szövetség királyhelmeci célalapjának a célkitűzéseiről is szólt. Hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt arra törekszenek, hogy meggyőzzék azokat a magyar szülőket, akik kétkednek, akik nem tudják eldönteni, hogy magyar vagy szlovák tanítási nyelvű iskolákba írassák a gyerekeiket. „Az a meggyőződésünk, hogy az a szégyen és kudarc, ha gyermekünk majd nem ismeri a saját anyanyelvét, hitét, történelmét és hovatartozását.”
A térség erkölcsi, kulturális és gazdasági felemelkedésére most van a legnagyobb esély, hisz Magyarország megújult nemzetstratégiájával az élet számos területén kíván segíteni a felvidéki magyarokon. Segítségből és jó tanácsból tehát bőven van. A helyieken múlik, élnek-e a lehetőségekkel, meg akarnak-e újulni és javítani akarnak-e életminőségükön.
Felvidék Ma, Vojtko Tomojka Tünde
