Levetkőzi-e szertelen kamaszkorát egy 18 éves ország? Naivitás ezt kérdezni, hiszen az államok idejét nem emberöltőkben mérik. Évszázadok hozzák meg a szilárd nemzeti öntudatot, a nemzet belső békéjét és erejét. Azt a kort, amikor már önmagát építi, nem a kisebb, a gyengébb, a mások eltiprását, becsmérlését tartja elsődlegesnek, hanem önmagát jól ismerve kiteljesedik – alkotó erőben, kreativitásban, tisztességben, becsületben.


Egy lépés e felé, hogy a nemzet többsége már büszke az országra, melyben él, azonosulni tud vele. Még akkor is, ha nem mindenki ugyanolyan okból. 18 éve fanyar, fanyalgó január elseje köszöntött be az ország nagy részén, bizonytalanság, aggódó várakozás. Most ünnep a nap, még ha Szlovákia születésnapját elnyomja is a szilveszteri mámor és az új év köszöntése. A nemzet majd 70 százaléka büszkén néz országára, ha magára még nem is. Nagy ritkán megengedi magának, hogy önmagán is nevessen, ne csupán a romákon meg a magyarokon gúnyolódjon. Szilveszter estéjén – az egyik kereskedelmi tévében – el merték játszani, hogy a mítikus ó-szlovák király lovasszobrát úgy tüntetik el a pozsonyi vár udvaráról, hogy a nép megnépszavazza a vár ledózerolását… Ez is egy apró lépés önlelke felé egy népnek.
Nem jó államalapítási nap újév napja. Mindig egy sereg aggódva várt intézkedés kötődik hozzá, jönnek a megszorítások, az áremelések, az ember nem tudja, képs lesz-e megbirkózni minden teherrel. Egy pezsgős ünnep hajnalán nem igen tudja végigggondolni, milyen fontos is, hogy a maga ura. Pedig hát: Szlovákia nagykorú lett.
Kívánjuk: legyen békés, felelős, toleráns, nyugodt ország, s adja meg a „magam ura vagyok“ érzését azoknak is, akik itt évszázadok óta élnek, de nem a szlovák nemzet tagjai, mert ők is a szülőföldjük érdekében kamatoztatják tudásukat, alkotó erejüket, végzik a munkájukat.
Éljen hát a nagykorú, és egy élhetőbb 2011-et mindnyájunknak.

Felvidék Ma, ngyr