(Frissítve) Nem öncélú rendezvénysorozat lesz Szlovákia-szerte néhai gróf Esterházy János születésének 110. évfordulója kapcsán, mondta Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetség sajtóattaséja a mai sajtóbeszélgetésen a Magyar Kulturális Intézetben. Esterházy János politikai tevékenysége, elvei, élete a felvidéki magyarok tudatába már beépült, s most egy kis lépést szeretnének tenni afelé, hogy a szlovákok tudatában is helyére kerüljön.
Szabó József szerint csodákat várni nem lehet, de meg kell kísérelni a szakmai köröket és a diplomáciai testületeket megcélozni, és számukra nyilvánvalóvá tenni, hogy létezik az Esterházy János-probléma. A végső cél Esterházy jogi rehabilitációja lenne, ez azonban nagyon távoli cél a szlovákiai realitások tükrében, így a morális és politikai elégtétel felé kell mind jobban közelíteni, mondta.
A rendezvények a magyar Országgyűlés Esterházy-emléküléséhez kapcsolódnak, de a pozsonyi rendezvényeken kívül március 5-én például Alsószeliben, a katolikus templomban Boráros Imre színművész bemutatja az Esterházy-monodrámát, március 13-án pedig a néhai gróf szülőhelyén, Nyitraújlakon, a katolikus templomban háromnyelvű (szlovák-magyar-lengyel) emléktáblát avatnak fel tiszteletére. Ezt a szertartást a nyitrai püspöki helynök, Durčo Zoltán celebrálja. Március 14-én Kassán állítanak köztéri szobrot Esterházy Jánosnak.
Szabó József, Peczár Károly és Kollai István a sajtótájékoztatón
A társszervező, az Esterházy János Társulás ügyvivője, Peczár Károly kifejtette: nem csupán a néhai gróf jogi rehabilitációja a cél, hanem a keresztény politikus boldoggá avatása is. Az olmützi püspökség (Csehország) már elindította Esterházy boldoggá avatási perét. Ebben ő az illetékes egyházi hatóság, mivel Esterházy Mírovban halt meg, a börtönben. Az ottani jezsuita Lizna atya volt a fő kezdeményező, aki Esterházy közvetítését kérve fohászkodott gyógyulásért, és csodás módon kigyógyult rákbetegségéből.
Fontos támogatója ennek az eljárásnak, de Esterházy politikai rehabilitálásának Lengyelország és a lengyel katolikus egyház. Nálunk a néhai gróf politikai, emberi elvhű tevékenységét magas rangú kitüntetéssel is elismerték. Életútját jól ismerik. A szlovák egyház és állam hozzáállása azonban merev, elutasító. Bár Oroszország már 1993-ben rehabilitálta gróf Esterházy Jánost, felmentve őt a háborús bűnök alól, elismerve, hogy pere konstrukciós per volt, Szlovákiában még mindig hordoznia kell ezt a billogot.
Szabó szerint a magyar diplomácia egy hosszú folyamatra rendezkedett be, s egy köztes állomásnak tekinti a mostani rendezvénysorozatot. A pozsonyi könyvbemutató és filmvetítés Esterházy életéről az őt valóságában megismerni kívánó szlovák közvéleményre kíván hatást gyakorolni, hátha tágul a kör, amely pozitívan viszonyul a grófhoz. Ezért tartják fontosnak, hogy Esterházyt a saját korának történelmi, társadalmi és világpolitikai összefüggéseiben mutassák be.
Peczár hozzátette még: a szlovák politikai elitből nyíltan alig valaki vállalja fel Esterházy ügyét. Egyelőre a katolikus egyház mutatkozik valamelyest nyitottabbnak, mint azt a rendezvények is mutatják. És egyelőre a boldoggá avatási per jelent nagyobb esélyt a sikerre néhai gróf Esterházy János emberi, politikai érdemeinek méltányolás terén.
Sajtótájékoztató a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében
A sajtótájékoztató házigazdaszerepét is betöltő Kollai István (a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatóhelyettese), hogy az Esterházy János Emléknapok megtartását magyar külügyminisztérium is jelentős mértékben támogatta. Ennek keretében március 1-jén mutatják be – ugyancsak a kulturális intézet falai között Molnár Imre Kegyelem életfogytig című, szlovák fordításban megjelent könyvét, majd március 4-én a pozsonyi Mladosť Filmszínházban „Az üldözöttek védelmében” című dokumentumfilmet. Örömét fejezte ki, hogy a magyar EU-elnökség ideje alatt eddig megtartott rendezvények során a szlovák társintézmények készséges partnerek voltak.
Felvidék Ma, ngyr{iarelatednews articleid=”27212″}
