,,Szeretjük magyarjainkat, ne lopják el  Őket” – olvasom a napilapokban, s nézem a vörös szívecskéket Igor Matovič és parlamenti képviselőtársai kezében. Kedves Matovič úr és társai, szerintem nem így  kellene fogadni egy szomszédos baráti állam kormányfőjét, ahogy azt Önök tették.


1.) Mert ha Önök valóban szeretik a szlovákiai magyarokat, akkor bennünket ne Orbán Viktortól védjenek meg tüntető táblákkal és butácska cikkekkel a magyar nyelvű napilap hasábjain, hanem a saját lelkiismeretüktől. Vagyis teremtsék meg az itt élő magyarok számára az olyan jogegyenlőséget, amely a Dél-Tirolban az ott élő osztrákokat megilleti. Ezzel a lojalitás  is meg lenne oldva.
2.) Ki kérte fel Önöket arra, hogy minket megvédjenek attól az Orbán Viktortól, aki vér- és nyelvtestvérünk, és szerintünk nincs semmi köze se Lukasenkóhoz, sem az Önök kedvelt Slotájához, illetve Ficójához. Orbán lehet, hogy nem lesz jó kormányfő, talán nem lesz sikeres EU-elnök sem, de bántani Őt, és örülni a  vitatható támadásoknak egyszerűen felfoghatatlan. Úgy gondolom, az a helyes, mielőtt valakit ócsárolni kezdünk, nem árt körülnézni a saját portánkon, azaz: mi történik a szlovák parlamentben. Nem is olyan régen a nyelvtörvény, majd a kisebbségi törvény és most a kettős állampolgársági törvény vált ki hisztériát ott. Ahogy ismerem a reakciókat, ez  mindig így lesz, amíg a magyarok jogállásáról lesz szó. Leszünk megint irredenták, soviniszták  stb., csak ne kelljen nekünk semmit adni, ami jogosan jár. Vagy ha mégis, azt majd megemlegessük.
3.) Úgy érzem, mi, szlovákiai magyarok felnőttként tudjuk ellátni feladatainkat, és nem kell, hogy a kezünket fogja valaki és vezessen, mint a beteg gyereket, esetleg megfélemlítsen minket. Ezért az egyénen múlik, hogy kettős, vagy tizenkettős állampolgárságot vállal-e. Az államot irányító kormánynak pedig az a feladata, hogy polgárainak biztosítsa a jogegyenlőséget, a munkalehetőséget, a lakhatási lehetőséget, szabad véleménynyilvánítást és nyelvhasználatot az általunk lakott területeken mindenféle százalékot mellőzve, és még sokáig sorolhatnám, de ezt már előttem többen megírták….. Akkor majd nem kell félni, és ellenségképet formálni belőlünk.
4.) Matovič úr említést tett az egyetlen magyar nyelvű napilapban arról, hogy Orbán Viktor 250 000 magyart csábít el Szlovákiából. Szeretném megkérdezni Önt, a többit hová  tette? Talán már integrálódtak? Ami pedig a lopást illeti, azt is a szemére vetem, mert én ezt fordítva tudom.
5.) Végül, ha valóban szeretnek bennünket, miért telepítették ki erőszakkal Csehországba és Magyarországra rokonainkat, testvéreinket 1946-ban, 1947-ben? Hogy lehet az, hogy a szlovák telepesekkel felhígított magyarságtól mind a mai napig nem kértek bocsánatot? Miért kellett reszlovakizálni szüleinknek? Miért erősítették meg az embertelen beneši dekrétumokat? Soroljam még? De minek? Úgy sem oldják meg, mert nem akarják. Nincs rá  politikai akarat, …szokták mondani.                 
Szlovákiában egy időben volt egy szólásmondás, ha valamit nem akartak megoldani, azt mondták: Na Slovensku je to tak (’Szlovákiában már csak így járja’).
Talán Ön is így gondolja?

Mészáros László, Felvidék Ma