Idén volt vasárnap a Szűzanya könnyezésének 296.évdordulója, amelyre a zarándokok jún.19-én délutántól, Szentháromság vasárnapján sereglettek össze Bacsfa-Szentantalra.
A Páduai Szent Antal tiszteletére épült temploma, melyhez kolostor is tartozik, 1677-ben épült. A vért könnyező Boldogasszony képét hálából gyógyulásáért Liszkay Márton nevezetű doborgazi ifjú festetett 1705-ben. A hely azóta a csallóköziek búcsújáró helye, mióta 1715.jún.19-23 között a kegykép négy alkalommal is könnyezett. A templom alatti sírboltban az Apponyi család több tagja mellett nyugszik Amadé László költő is.
A búcsú programja délután 2 órától rózsafüzér-ájtatossággal, gyónási lehetőséggel kezdődött, csúcspontja a 17 órai ünnepi főpapi szentmise volt, a szokásostól eltérően ezúttal a templomban, melynek főcelebránsa Székely János esztergomi-budapesti segédpüspök volt. A püspök úr nemrégiben járt már nálunk a Felvidéken, mégpedig két esztendővel ezelőtt (2009.máj.8) a Remény tavaszi zarándoklatán, Óhegyen is ő volt a főcelebráns.
Szentbeszédét a Szűzanya könnyezésével kezdte, arról elmélkedett, mi mindenért is sír vajon értünk? Sirat minket bűneinkért, siratja az egyre gyakrabban szétbomló, elhidegülő házasságokat, a családtagok közti szeretet hiányát és szeretetlenség hatalmát. Könnyek jelei az együttérzésnek, az Isten végtelen, soha el nem múló szeretetének. Ezzel a szeretettel állt Mária is a kereszt alatt, amikor az ő szívét tőr járta át, és hallotta az Atya szavait: “Íme, a Te fiad”. Szűzanya könnyei az ő édesanyai szeretetének könnyei.
Egy gyermek egyszer azt panaszolta el édesapjának, hogy két farkas küzd benne:egy hófehér, jó, és egy koromfekete, eltaszító. És így van ez sok emberben is, ahogy a kisgyermeknél, hogy az a farkas győz, amely jobban van táplálva, és ez bizony sokszor a rossz farkas.
Amerikában történt egy eset, hogy egy férfi nagyon szerette feleségét, ám azt nem tudta neki soha kimutatni tettel, s főleg soha sem nyitotta ki az autójuk ajtaját felesége előtt, mondván barátainak:”hisz neki sincs eltörve a keze, ki már csak ki tudja nyitni magának”. Aztán a felesége egészen hirtelen megbetegedett, nem tudtak rajta segíteni, és meghalt. Az egyik barátja, aki vitte a felesége koporsóját, és ismerte a férfi szavajárását, odaszólt neki, és azt mondta:nyisd ki a kocsi ajtaját! A férfi odanyúlt, kinyitotta a kocsi ajtaját az elhunyt feleségének az életben először és utoljára.
A magyar nép különleges tragédiája, fájdalma – folytatta elmélkedését a püspök atya – , hogy az utóbbi 30 évben a száma rohamosan csökkent. Évente az Anyaország lakossága 30 000 lélekkel fogy, mintha minden évben letörölnénk egy Esztergom méretű várost térképeinkről. Mintha népünk nem akarna élni. Ezzel kapcsolatban hozta föl Márton Áron püspök szavait is, aki szomorúan egyszer ezt mondta:”Erdélyt a magyar édesanyák veszítették el.”
Mint elmondta, mindenre tanítják a szülők a mai gyermekeket a számítástechnikától az idegen nyelvekig, ám a legnagyobb kincsről, az Isten szeretetének megismertetéséről, a becsületesség átadásáról, hitről, tisztességre nevelésről megfeledkeznek.
Milyen szomorú érzés, hogy valaki szülőföldjén nem használhatja hivatalos érintkezés során a hivatalokban, boltban anyanyelvét, amely a legédesebb nyelv számára, s amelyet az anyatejjel szívott magába. Ezen is sír a Szűzanya, akit meglepő módon a Magyarok Nagyasszonya mellett Szlovákia Királynőjének nevezett, a szlovákok is pedig ezt pátróna formájában használják.
A homíliája végén egy református lelkész barátjáról beszélt, akiről a lelkész tudta, sosem volt vallásos, ezért nem is beszélt ilyen dolgokról előtte. Egy napon kórházba került komoly betegséggel, a főorvos maga mellé hívta őt, s közölte vele:már nincs neki sok hátra. Ezt megtudván a lelkész, amikor legközelebb ment hozzá, leült az ágya szélére, és lehajtott fejjel imádkozni kezdett érte hangosan. Ennek hallatára a halálosan beteg barátjának megeredtek a könnyei, s halkan ezt mondta:”miért ilyen későn?” S valóban, sok esetben mi is így vagyunk, hogy mindent, ami nemcsak látszólag lenne fontos, az utolsó pillanatra hagyunk.
“Szűzanyánk, add meg az édesanyáknak, hogy át tudják adni gyermekeiknek az élet igazi értelmét, és az igaz hit kincsét” – ezzel a könyörgéssel zárta szentbeszédét a püspök atya.
A szentmise után még körmenet volt az Oltáriszentséggel a faluban a világháború áldozatainak emlékművét megkerülve és vissza a templomba. A záró áldás után volt ereklyecsókolás, majd nyolctól tízig hangos szentségimádás. Este tíztől pedig latin nyelvű szentmise, és ezzel a zarándoklat befejeződött. A legközelebbi aug.2-án, porcinkula lesz, melyre főcelebránsként Sranko László bacsfai plébános a szombathelyi Szent Erzsébet templomhoz tartozó ferences kolostor igazgatóját, a szabadkai származású Reisz Pál atyát hívta meg.
