Június 13-17. között a kassai Márai Sándor Alapiskola alsó tagozata és az ötödikesek ismét erdei iskolában töltöttek egy hetet.
Hétfőn reggel a Šrobár utcai egyetem előtt a nyolcvan gyerek, nyolc pedagógus és egy lelkes orvos izgatottan várta a buszok érkezését. Csomagjaink bepakolása után mindenki elfoglalta helyét a járművön, s elindultunk a Csergő-hegység délkeleti csücskébe.
Egy óra múlva meg is érkeztünk a járási székhelytől, Kisszebentől (Sabinov) öt km-re fekvő Drienica – Lysá üdülőközpontba. A Javorna szállóban voltunk elszállásolva, ahol a mi bandánkon kívül még százhúsz gyerek üdült. Kicsit megijedtünk, amikor a szállásra jóformán egyszerre özönlött be a sok gyerek, de az étkezéseknél és a programoknál sem kereszteztük egymás útjait.
Az elsősöknek ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú ideig voltak távol szüleiktől, de már a második napon a többiekkel együtt gyakorlott erdei iskolásként végezték napi tennivalóikat. Önállóan tartották rendben szobáikat, szekrényeiket, ruháikat. Igyekeztünk minél változatosabb közös programot szervezni, ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy a gyerekek önállóan is játszhassanak kedvük szerint a szabadban. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk, az öt nap alatt csak egyszer volt egy nyári záporeső.
Érkezés után mindenki birtokba vette a szobáját, kicsomagolt, és elkezdtük felfedezni a környéket. Lesétáltunk a faluba, Drienicára, majd uzsonna után a nagyobbak pancsolhattak és csúszdázhattak a szállodával szemközti Vitális szabadidőközpont úszómedencéjében. Vacsora után még megmásztuk a közeli sípályát.
Másnap nekivágtunk egy tizenkét kilométeres túrának a Lysá Hora-i sípályához. A terep elég igényes volt, de végül az elsőseinknek is sikerült legyűrni a meredek akadályt. A fárasztó délelőtt után viszont mindenki ismét örülhetett a frissítő strandolásnak. Nagy sikere volt a szerdai sportnapnak, ahol a gyerekek felmérhették ügyességüket az egyes versenyszámokban.
Csütörtökön ismét felhúztuk a túracipőinket, hogy újabb felfedezőútra induljunk. Mivel más turistaösvényt nem találtunk, mint a Lysá Hora-it, megint nekivágtunk ennek az igényes útnak. Másfél óra gyaloglás után azonban lekanyarodtunk egy pihenőhelyhez, és mindenki nagy megkönnyebbülésére innen már csak haza vettük az irányt. Nagy sikere volt az esti “Ki mit tud”-nak és az azt követő diszkónak.
Az utolsó napra nem maradt más hátra, mint becsomagolni, és kiértékelni a sportnapot, a Ki mit tud-ot, a szobák rendben tartását és a naplókat – ugyanis azt is írtak a gyerekek minden este.
Célunk elsősorban a természet megismerése, tapasztalatszerzés az erdő életközösségéről, az ott élő növények és állatok megfigyeltetése volt. Fontosnak tartottuk a természetjárás megszerettetését és az alkalmazkodás képességének kialakítását. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy mi mindent tehetünk magunk is a természet megóvásáért, védelméért. Az erdei iskolában a tanulás, ismeret- és tapasztalatszerzés mellett a nevelésre került a legfőbb hangsúly. Számunkra, nevelők számára a gyerekek személyiségének megismerésére volt ez a legjobb alkalom. Olyan tulajdonságaik kerülnek ugyanis ilyenkor felszínre, melyek az iskola mindennapi életében rejtve maradnak. Közelebb kerülnek hozzánk, megnyílnak még a legzárkózottabbak is.
Tóth Mónika
