Egyre többen írunk arról, hogy Szlovákiában, ha rólunk, kisebbségekről van szó, a demokrácia mindig szünetel, illetve nem megfelelően működik.
Politikusaink ugyanis az állam érdekeit szem előtt tartva, csak sündisznóállásból, vagy mélynemzeti érvekkel tudnak velünk kommunikálni és mindent elrontanak, ami esetleg javunkra és a szlovák nép javára válhatna.
Még nagyobb a baj akkor, ha netán Magyarország szeretne segíteni nekünk jogaink kivívásában. Ez már tűrhetetlen, és vérlázító! Mert ők bizony majd megmutatják az ezeréves elnyomó államnak, hogy itt, Szlovákiában a karmesteri pálca a szlovákok kezében van. Ezért vértestvéreink ne segítsenek, és ne adjanak nekünk még jó tanácsot sem, mert erre kizárólag csak nekik, szlovákoknak van joguk. Hiszen itt minden másként kell hogy működjék, mint Magyarországon, vagy az EU-ban. Az ígérgetésekből persze, meg a karta-aláírásokból Szlovákia éppúgy kivette részét, mint a többi EU-tagállam, csupán a megvalósításukról feledkezett meg tudatosan, hogy évekkel később, jól eltorzítva köszönjenek ránk vissza úgynevezett eurokonform törvényeinkben. Néhány héttel ezelőtt, amikor a szlovák parlament elfogadott egy értelmezhetetlen határozatot a magyar alkotmány ellenében, Berényi József, az MKP elnöke így reagált rá: „Szlovákiában az a cél, hogy szembeállítsák a felvidéki magyarságot a magyar kormánnyal, s ehhez még a Híd is asszisztál“. Sajnos, igaza volt. Hiszen a bőrünkön tapasztaljuk, hogy baj az, ha magyarnak valljuk magunkat, baj az, ha magyarul szólalunk meg, baj az, ha rokonaink élnek Magyarországon, baj az, ha netán felvesszük a magyar állampolgárságot, és minden, de minden baj, ami a magyar és a magyar kisebbséggel kapcsolatos itt, Szlovákiában!
A minap ezt a szomorú helyzetet tovább fokozták a Smer és az Szlovák Nemzeti Párt politikusai, akik a magyar Országgyűlés házelnökét, Kövér Lászlót támadták a cseh gazdasági napilapnak adott interjúja miatt, mert többek között azt találta mondani: „A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható és megtartható, főleg az egyesülő Európában“. Majd így folytatta: „Ő otthon érzi magát Komáromban és átmenve a hídon Révkomáromban is, de hasonlóan ez van Kolozsvárott is“. Ezzel én is így vagyok, s talán miden felvidéki magyar honfitársam. Sőt, úgy gondolom, így kellene hozzáállniuk ehhez a szlovákoknak is, hiszen Szlovákia, ahol ma élnek, csak a szűkebb hazájuk, a tágasabb már Európa! Vagy a szlovákok még ezt nem tudják? Akkor meg minek léptek be az EU-ba? Minek mennek lakni Rajkára, meg Mosonmagyaróvárra, ha utálják a magyarokat? Hiszen az alkalmazkodni nem tudó, és gyűlölködő embereket a világon sehol sem tisztelik és szeretik. Vagy ott kénytelenek másként viselkedni, és csak nálunk borul ki oly gyakran az a bizonyos bili?
Végül egy jó tanács az uraknak: Az igazságot nem elég felismerni, hanem tudni kell elfogadni, és együtt élni vele.
Mészáros László
{iarelatednews articleid=”28879,28880,28864,28853,28824″}
