Minden lánc olyan erős, amilyen a leggyengébb láncszeme. A mondás nemcsak a mindennapi élet dolgaira érvényes, hanem a szlovák négypárti koalíció viszonyaira is.
Már egy éve, hogy hatalomra került, de sikereiben (sikertelenségeiben) nem veszik ki részüket egyforma mértékben az egyes kormánypártok. A politikusok és politikai elemzők többsége szerint a leggyengébb láncszem a parlamenti újoncnak számító SaS – állítja az Aktuálne.sk.
Az SaS választási programja elsősorban a gazdasági kérdésekre irányult, valamint olyan kisebbségekkel összefüggő témákra, mint a marihuánafogyasztás dekriminalizációja vagy a bejegyzett homoszexuális élettársi kapcsolatok bevezetése. „Amit gyakorlatilag a koalíciós tárgyalások kezdetétől fogva megfigyelhetünk, mintha az SaS programja teljesítését illetően más irányt vett volna. A kormánykoalíción belül ugyanis azokkal a területekkel foglalkozik, amelyek a társadalmi vitát leginkább irányítják” – állapítja meg Pavol Marchevský politológus. A liberálisok véleménye szerint sokkal inkább angazsálják magukat a szociális, az érdekegyeztetést, illetve a munka törvénykönyvét érintő kérdésekben. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy ismételten meg tudják majd győzni a választók 12 százalékát – állítja Marchevský, aki az SaS legnagyobb problémájának a programjukba foglalt elsődleges témáktól való elhajlást tartja. A Richard Sulík vezette párt váratlan választási sikerének oka bizonyos mértékig kampányuk felgyorsulása volt a választások előtti pár hétben. „Még a választások előtti utolsó közvélemény-kutatások is 8-9 százalékos eredményt mértek az SaS-nak. Ezt én úgy értelmezem, hogy egy bizonyos kisebbség részt vett a választásokon és az SaS-ra szavazott. (…) De ennek a pártnak reális esélye csak 6-7 százalékos eredményre van, s jó lesz, ha ezt sikerül elérniük” – vélekedik Marchevský.
A Polis elemzője Ján Baránek viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szabadság és Szolidaritásnak nemcsak a saját preferenciájával vannak problémái, hanem az Egyszerű Emberekével is, akik függetlenekként Sulíkék listáján jutottak be a törvényhozásba. A jelenlegi preferenciacsökkenést véleménye szerint azonban nem lehet csupán annak a számlájára írni, hogy néhány liberális igyekezetet nem sikerült beiktatni a kormány programnyilatkozatába. A politikai elemző e téren fontosabbnak tartja az SaS néhány kezdeti parlamenti botladozását. „Gondoljunk csak Richard Sulík házelnöki minőségben elkövetett bakijaira vagy akár a Liberális Ház körüli vitatott kérdésekre” – jegyezte meg Baránek. Az SaS-nak az sem tett jót, hogy nem tudott személyeket javasolni azokba a tisztségekbe, amelyek a koalíciós szerződés értelemben jártak neki. Ez is azt jelzi, hogy nem voltak a kormányzásra felkészülve, váratlanul érte őket ez a siker. Inkább arra számítottak, hogy ellenzéki pártként kerülnek a parlamentbe – vélekedik Baránek. De a legerősebb koalíciós párt SDKÚ-DS is negatív értelemben lepte meg a Polis elemzőjét, amely véleménye szerint a miniszterelnök asszony és a külügyminisztere körül kialakult szárny közti párton belüli hatalmi harcot kivetíti az egész kormánykoalícióra, amivel veszélyezteti annak stabilitását.
Bár Samuel Abrahám politológus is az SaS-t tartja a kormánykoalíció leggyengébb láncszemének az Egyszerű Embereknek köszönhetően, véleménye szerint azonban nem kell ezt csak negatívan értelmezni. Eredményezheti a politikai látószög bővítését is, ráadásul úgy tűnik, megtaláltak a közös működésükre a megoldást, az utóbbi időben ugyanis már kevesebbet hallani az Egyszerű Emberekről – véli Abrahám. Véleménye szerint nem lehet alábecsülni azt a tényt, hogy az SaS nem tudta beültetni elképzeléseit néhány kisebbségi kérdésben a kormányprogramba.
Grigorij Mesežnikov politológus, a Közügyek Intézetének (IVO) elnöke szerint a koalíciós pártok teljesítményét a tapasztalatok tükrében kell szemlélni. „Némelyikük márt kétszer is kormánykoalíciós párt volt, mások meg a 2010-es választások után jutottak be először a parlamentbe, így érthetően kevesebb tapasztalattal rendelkeznek” – figyelmeztet a politológus.
Felvidék.ma, D.É.
