Itt a nyár, a nagy szabadságolások ideje. Mindenki, aki csak teheti, lazít egy kicsit ezekben a hetekben. A politika is tudja ezt. Hagyományosan erre az időszakra időzíti a legérzékenyebb információk közzétételét, számolva azzal, hogy az embereket a harminc fokos hőségben nem a közéleti problémák, hanem a kikapcsolódás lehetőségei érdeklik elsősorban.
A múlt héten is megjelent egy hír, amely nem kapta meg a kellő társadalmi odafigyelést. Pedig fontos hírről van szó: arról, hogy ebben az országban, Szlovákiában, egy formálisan magyar kezdeményezés kapta szuverén módon a legnagyobb anyagi támogatást, jócskán maga mögé utasítva összes szlovák versenytársát.
Az optimista szlovákiai magyar polgárnak felcsillan a szeme, s beindul az agya is.
– Biztosan döntés született végre a dél-szlovákiai gyorsforgalmi út építésének azonnali megkezdéséről – gondolja a dolgokat elsősorban gazdasági szempontok alapján mérlegelő állampolgár. – Esetleg felújítanak néhány elhanyagolt útszakaszt.
Uraim, tévedés. Erre nincs pénz.
– Akkor regionális szociális program indul végre a leszakadó dél-szlovákiai régió gondjainak enyhítésére. Nagyon itt lenne az ideje! – mondja a szociális problémákra érzékeny dél-szlovákiai magyar.
Nem. Erre sincs pénz.
– Akkor a szlovákiai magyar oktatásügy, az iskolák, a tanítók, az egyetem kapnak nagyobb normatív támogatást. Felzárkózunk a fejlett világhoz, ahol a kisebbségi oktatásügy kompenzációs támogatást is kap. Végre tanúi lehetünk az esélyek valós kiegyenlítésének!
Ugyan már, hol él, aki így gondolkodik?
– A kultúra kap extra pénzt, kiegészítendő végre az eddigi alulfinanszírozottságot. Bizonyára a két színházunk, a könyvtáraink és kulturális intézményeink kapnak némi plusztámogatást – mondja a kultúra fontosságára esküdő magyar.
Nem, ez sem.
Ugyan már, miféle naivitás ez? Ez lenne a nemzeti érdek Szlovákiában, megerősíteni a magyar kultúra pozícióit? A magyar oktatásügy helyzetét? Javítani az életfeltételeket Dél-Szlovákiában?
Akkor mi?
A Most-Híd kapta tavaly, a választások évében a legtöbb hivatalos formájú támogatást. Többet, mint bármely országos tevékenységet kifejtő szlovák párt.
Bumm! Ez azért jobb helyeken hír lehetne, nemde? Nem arra érdemesített, hogy elenyésszen a harmincöt fokos hőség és az azt övező bulvárhírek tömkelegében.
Tehát a lényeg: ami prioritás, arra van pénz ebben az országban.
Nem prioritás a szlovákiai magyar közösség problémáinak, a szlovákiai magyar nemzetiségű polgárok valós gondjainak megoldása.
Prioritás azonban a szlovákiai magyarok politikai megosztása. Valahol megszületik egy gondolat ez ügyben, találtatnak emberek is, akik ezt végigcsinálják. És találtatnak források is, amelyek ezt bőkezűen támogatják. Kinek az érdekét is?
Azt mondja a meteorológia, lesz ezen a nyáron néhány hűvösebb nap is, amikor lehet gondolkodni. Kinek az érdekében történt itt és mi?
Persze, a javíthatatlanul naivak most felsóhajtanak: ez tényleg jó hír. Hogy sajnáltuk eddig a szegény feleségeket, akiknek a konyhapénzből kellett összekuporgatniuk a férjeik játszmájához szükséges aprópénzeket! A realistábbak pedig azt is sejtik, hogy a hivatalos források mellett csak-csak összejött némi nem hivatalos pénzügyi támogatás is. Talán több is, mint a hivatalos.
Mert a prioritás az prioritás. Arra kell, hogy legyen pénz!
