A címben nem szerepelhet a történelmi Felvidék kifejezés, mert Elzásszal nem a Duna-Ipoly vonalától egészen az Árváig és a Magas-Tátráig húzódó térséget akarom összehasonlítani, hanem az országnak csupán azt a térségét, ahol mi magyarok egy tömbben élünk.
Nem is az életszínvonal tekintetében akarok összehasonlítást végezni, mert az igen eltérő. Elzász ugyanis a Párizs központú Ill de France után Franciaország második legfejlettebb, leggazdagabb régiója.
Azért érdekes és izgalmas Európa különböző részeiben található két térség összehasonlítása, mert mindkettőnek történelme felettébb hasonló. A mindkét térségben élők feje fölött az elmúlt 140 ill. 93 évben gyakran idébb-odább tolták az országhatárokat. 1871 és 1945 között Elzász hovatartozása ötször változott meg. Egyszer Németországhoz, majd pedig Franciaországhoz tartozott és ez hullámszerűen folytatódott. Csakúgy, mint a Csallóközben ma élő több, mint kilencvenhárom éves úriember élete folyamán 5 különböző ország polgára volt. Sajnos deportációk és kitelepítések tizedelték meg a 20. század első felében mindkét régió lakóit. Még egyben hasonlít egymásra a két térség. Kiváló szőlőtermő területei vannak mindkettőnek, szép borokat állítanak elő az ott termett szőlőből. Míg Elzászban a borokat helyben állítják elő, 110 km hosszút csodálatos borúton csalogatják az oda látogatókat a gazdák borospincéibe. A Duna- és az Ipoly-mente e tekintetben csupán az utóbbi években kezd magára találni. Ennyiben hasonlítanak egymásra.
Jöjjenek hát a különbségek. Ellentétesen alakult sorsunk 1945 után, teljesen másként fejlődött a két térség a II. világháborút követően. Elzászban meghagyták a települések eredeti német megnevezését. Bizonyítja ezt a régió fővárosának, Strasburgnak megnevezése csakúgy, mint a térség további településeinek megnevezése: Lingolsheim, Molsheim (itt gyártják a Bugattikat), Ostwald, Bischwiller, Schiltigheim, Kayersberg és mások. A városok utcái és terei többségének a megnevezése is eredeti: német nyelvű. Az utak mentén a településeket megjelölő jelzőtáblák alatt még véletlenül sem található francia megnevezés. Található azonban más. Mégpedig az oda érkező turisták számára a község turisztikai besorolását jelző tábla, attól függően mennyire vonzó a település. Ezt jelképesen a virágok számával jelzik az öt virágos skálán. Jelképesen azért, mert Elzász falvai tavasztól őszig virágözönbe bújnak. Emiatt nemcsak a főváros, Strasbourg lenyűgöző, hanem annak környéke, a tágabb régió is az. Az ott élők igen vigyáznak a környék tisztaságára, lelkesen virágözönbe bújtatják portáikat, a településvezetők pedig a község utcáit, tereit. A falvak minden évben megmérkőznek, hogy melyikük nyeri el az év községe címet.
A másik oldalon Elzász eredetileg német lakói teljesen beolvadtak. Franciának vallják magukat, franciául beszélnek, igaz kissé németes beütéssel. Olyannyira igaz ez, hogy a hétköznapi ember nem igazán tud vagy nem igazán szeret németül beszélni. Néhány éve a családommal szabadságra utaztunk oda, késő este érkeztünk meg Strasbourgba. Az elővárosban kerestük szállásunkat. Tájékozódásképpen több járókelőtől, az elővárosi kertvárosban lakótól kértünk útbaigazítást. Angolul nem boldogultunk és meglepődtünk, hogy németül sem! Az egyik családnál aztán kihívták az idős, talán 80 éves nagyapát, vele tudtunk németül értekezni.
Nálunk ugye teljesen ellentétes állapotok uralkodnak. Na nem a tisztaságra, virágözönre gondolok. Az emberek önazonosságára. 66 éve tébbségünk ragaszkodik magyarságához, bár néhány hónapon belül majd kiderül, hányan vallottuk magunkat magyarnak. Elzásszal ellentétben azonban a háborút követően településeinket átnevezték, megnevezésüket elszlovákosították. A feliratokkal pedig a következő a helyzet: igaz ugyan, hogy az utcák megnevezése a falakon, a települések megnevezése néhány kivételtől eltekintve megtatálható az út menti jelzőtáblákon a település elején magyarul is. Miért nem található meg a vasúti állomásokon, az autóbuszpályaudvarokon, a hivatalos okiratokban, levelezésben, a boltok kirakatán, a térképeken és a menetrendekben ? Erre adták meg néhány hete gerillakampányukban a választ a civilek. Valami nagyon fontos elkezdődött. Folytatni kell a sort, nem szabad megállni a boltok kirakatainál.
Ugye mennyire érdekes ez az összehasonlítás? A viharos történelmet megélt két térség sorsa pontosan ellentétesen alkult az utóbbi 66 évben. Nemcsak gazda(g)ságunk összehasonlításában, hanem gyökereink ápolásában, önazonosságunk megtartásában és a településeink megnevezésében.
Nem is olyan régen napvilágot látott egy Európai uniós felmérés, melyben az európai nemzetek közül csupán az anyaországon kívül élő magyarok és oroszok használjuk sokkal gyakrabban anyanyelvünket idehaza és a mindennapi értekezésben, mint az ország hivatalos nyelvét. Azzal magyarázták ezt a felmérést végző szakemberek, hogy csupán nálunk és az oroszoknál lelhetők fel a birodalmi történelmi tudat jelei. Netán ezzel magyarázható a különbség Elzász és Dél-Szlovákia között? Ugye meglepő, hogy a birodalmi történelmi tudat nem lelhető fel a németeknél. Annál inkább fellelhető a franciáknál.
Ettől függetlenül vagy éppen ezért mindenkinek ajánlom, aki csak teheti látogasson el Elzászba. Nem fog senki sem csalódni, csodálatos térséget ismerhet meg, miközben finom borokat és sajátos gasztronómiai különlegességeket kóstolhat meg. És próbáljon meg értekezni németül. Hátha sikerül.
