Nagy visszhangot keltett Németh Zsoltnak, Magyarország külügyi államtitkárának nyilatkozata, melyet a tusnádfürdői szabadegyetemen mondott. Idézem: „Ma már nem az a kérdés, hogy szükség van-e autonómiára, s hogy milyen autonómiaformákat kell megvalósítani az adott területeken élő magyarság sajátos helyzetének figyelembevételével, hanem az, hogyan lehet az elgondolt célokat megvalósítani”.
Mivel általában ilyen kijelentésekre mindig a szlovák politikai elit szokott párthovatartozástól függetlenül hisztérikusan válaszolni, most meglepően ebben is változás történt. Az elhangzottakra ugyanis a „félmagyar párt”, a Most-Híd alelnöke, Simon Zsolt válaszolt imigyen: „Dél-Szlovákiában nem reális a területi autonómia, ezzel a kérdéssel felesleges is foglalkozni, és Magyarországnak nem kellene saját problémáit a területi autonómia kérdésnek feszegetésével elfednie”.
Valami hasonlót mondott nemrégen Lipšic belügyminiszter is, kijelentette: „Szlovákiában a magyaroknak soha se lesz területi autonómiájuk”! Sajnos, de ugyanitt említhető Traian Bäsescu román kormányfő is, szerinte: „sohasem lesz itt az ideje, hogy Magyarország beleszóljon Románia területi átszervezésébe. Magyarországnak megvannak a maga bajai, ezért oldja meg azokat otthon. A regionális átszervezést nem lehet feláldozni a kisebbségek érdekei miatt!”. Érdekesek ezek az összefüggések a két ország politikájában…
Simon megfedéseiből kijutott az MKP elnökének, Berényi Józsefenek is, akit partvonalon kívüli politikusnak nevezett, csak azért, mert az MKP nem tagja a jelenlegi kormánynak és parlamentnek. Berényi kimondta, hogy Szlovákia magyarok nélküli nemzetállamot igyekszik építeni. Nem tudom miért bántja Simon a volt pártársát, hiszen Berényi igazat mondott. Mert, sajnos, ez az igazság kedves Simon alelnök úr, még akkor is, ha ez Önnek fáj, vagy nem tetszik. Évtizedek óta ezt mondja minden valamirevaló felvidéki politikus, meg mi, tollforgatók is. Simon Zsolt becsületére válik az, hogy elismerte, az SNS valóban nemzetállamot igyekszik építeni, csak a jelenlegi kormánypártok nem. Majd így folytatja: Szlovákiában meg van az igyekezet a magyarok életszínvonalának növelésére, elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt, és hozzájárultak ahhoz, hogy változzon a társadalmi légkör a magyar nemzetiségű szlovákiai állampolgárokkal való viszonyt illetően. Végül utalt arra, hogy Bugárék igyekeznek különböző módon támogatni a szlovákiai magyarokat, beleértve a dél-szlovákiai munkahelyteremtéseket is.
Kérdéseim:
1.Kinek a nevében beszél Simon alelnök úr, Lipšic úr, meg Bäsescu úr? Mert, az anyaországtól elcsatolt magyarok nevében biztos, hogy nem. És ez akkor is igaz, ha sok eltévedt magyar szavazó, éppen Simon Zsolt összefércelt pártjára szavazott nálunk. Ő megállapítja ugyan, hogy számunkra a területi autonómia nem reális, ugyanakkor nem ad jövőképet sem magyarázatot arra, hogy mit várhatunk el a modernkori szlovák politizálástól, mi az, amit számunkra a szlovák politikai elit a „hejszlovákokkal”, nacionalistákkal szemben azonnal hajlandó megadni. Azért írom, hogy azonnal, mert a szlovák politikusok célja az időnyerés. Ők ugyanis nagyon jól tudják, hogy az idő hosszútávon minden sebet begyógyít. És nem tudja ezt Simon Zsolt? Mert ha tudja, akkor magyarként, beolvadásra ítél bennünket.
2. Hogyan lehetséges, hogy Európában jól működő autonómiák bármely fajtáját, ami bennünket is méltán megilletne, a jelenlegi demokratikus ún. magyarbarát kormány egyszerűen lesöpör az asztalról, sőt még tárgyalni sem hajlandó róla. Igaz, talán nem is kell, hiszen a kormánybalépés egyik kritériuma mindig is az volt, hogy a kormányprogramba ne kerüljön be az autonómia kérdése… A kisebbségi nyelvtörvényt is úgy átírták Matovičék, hogy mindenki azt csinál vele amit akar.
3. A szülőföldünkön fokozatosan másodrendű állampolgárokká váltunk. Most pedig, amikor Magyarország felhívja figyelmünket arra, hogy az autonómia is egy a lehetőségek közül, amely egyenrangúvá tesz a szlovák néppel bennünket, az már Simon Zsolt szemében is baj?
4. Simon úr szerint állítólag Szlovákiában megvan az igyekezet arra, hogy a magyar emberek életszínvonalát növeljék. Mióta? És miért csak az igyekezet? Az igyekezet és tett között óriási a különbség, nem beszélve arról, hogy a nevetséges fizetésekkel és nyugdíjakkal és a folytonos spórolással az életszínvonal nem emelhető. Ha nem beszélhetjük anyanyelvünket a hivatalokban is, akkor továbbra is fejünkhöz verik, hogy nem tudunk jól szlovákul. Simon említette, hogy ennek a kormánynak sikerült megjavítania a társadalmi légkört velünk kapcsolatban. Ez így van, de csak addig, amíg vissza nem jön Fico és a hozzá hasonlók. Csodálom, hogy ezt az alelnök úr nem látja. A társadalmi légkörnek egy normális államban természetesnek kell lenni.
A dicséretet és az elmarasztalást bízzák a polgárokra.
Mészáros László
