Megdöbbenéssel olvastam Oriskó Norbert cikkét a portálon, amit leír, az szívfacsaróan fájó. Nem is olyan régen, Magyarországon nem volt divat rólunk, határon túli magyarokról beszélni.

Sőt, úgy nőttek fel generációk odaát, hogy nekik ezt nem is tanították. Nem véletlenül szóltak ránk, ha átmentünk látogatóba, hogy megjöttek a csehek. És a liberalizmus szellemében ezek az emberek nemcsak Magyarországot tették tönkre, hanem az utódállamokba szakadt magyarságnak a identitástudatát is, oly mértékben, hogy az volt az érzésünk, mintha Szlovákia és a többi nagyhatalmak által létrehozott  utódállam, már ősidők óta a jelenlegi határokkal rendelkeztek volna.

Nem ment ritkaság számba az sem, amikor már mi, bátrabbak is kezdtünk önmagunkban kételkedni, és feltettük magunknak a kérdést: Vajon mi az igazság velünk kapcsolatban, az amit szüleinktől hallottunk, amit ők  átéltek a két világháború alatt, vagy  ez a ránk erőszakolt és minden vonatkozásában számunkra megalázó és diszkrimináló, kisebbségi lét illetett  meg mindig is bennünket. Mi, az egyszerű emberek, akik a történelem háborús eseményeiben egyáltalán nem vettünk részt, nem értem hogyan  vívhattuk ki magunknak, és melyik csatában, a kollektív háborús bűnösnek kijáró dicső címet, melynek eredményeként napjainkig másodrendű állampolgárok vagyunk szülőföldünkön, holott éppen Szlovákia volt az, amely megtámadta Lengyelországot a németekkel oldalán, és indította útjára a II. világháborút.
Ez még akkor is igaz, ha valakinek fájni fog. Napjainkban pedig a győztes demokrata szerepében tetszeleg. De hagyjuk a múltat. Mert most Magyarországnak  végre van egy olyan kormánya, amely felajánlotta nekünk, az egykor jogtalanul elvett magyar állampolgárságot, sőt azt is megígérte, hogy felelősséget vállal értünk. Minden tiszteletem ezé a kormányé, és szorítok nekik, hogy Magyarországot visszavezessék azon államok közé, amelyekre mindig felnéztek a körülötte lévők. Ezért nem értem, hogy Füzes Oszkár  Magyarország bukaresti nagykövete,  miért tesz olyan  elmarasztaló nyilatkozatot, miszerint Erdély visszavételét csupán húszezer idióta tartja elképzelhetőnek. Úgy gondolja, Füzesi úr, hogy erre nincs joguk?  Vagy, ha van is joguk, jobb, ha lemondanak róla? És így szent lesz a béke. Nem gondolja, hogy ezért a kijelenéséért Önt is vissza kellene hívni posztjáról, úgy  mint Farkas Géza magyar konzult Pozsonyból? Pedig ő az igazat mondta.
Nos, ezek után, én is azon az állásponton vagyok mint Oriskó Norbert. Természetes jogainkról, szülőföldünkről soha nem mondunk le. Ezért inkább én is beállok az idióták közé, hogy szaporítsam soraikat. Mert anyámtól ezt is megtanultam: „Fiam, ha nem tudsz valamit megérteni, sem megmagyarázni, akkor legjobb, ha hallgat az ember, mert így nem árthat senkinek”. Az ismert mondás szerint hallgatni arany, de sajnos a fordítottja is igaz: az igazságért beverik az ember fejét.

Mészáros László

{iarelatednews articleid=”29172″}