A frissen kinevezett főkonzul asszony, Czimbalmosné Molnár Éva a múlt tanulságaira hívta föl a figyelmet beszédében. Az ünnepség alatt gőgicsélő kisdedeket lehetett hallani. Ez akár zavaró is lehetett volna, ha az ember nem arra gondol, a jövő gőgicsél. Ez biztató. Van folytatás.
A kassai augusztus 20-ai ünnepségek szombaton kezdődtek szentmisével a Premontrei-templomban, ahol nemrégiben megtalálták Szent István ereklyéjét. Az István király c. rockopera egyik részlete hangzott el az orgonán a mise kezdetén, majd következett az intelem: „Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!” (Példabeszédek 4.14) Pál apostol efezusiaknak írott levele arra szólított föl bennünket, hogy ne éljünk úgy mint a pogányok, vessük le a régi embert és öltsük magunkra az új embert (4:17-24.). Joachim atya prédikációjában emlékeztetett, 1083. augusztus 20-án emelték a szentek közé István királyt. Ez nem ügyes politikai húzás volt László király részéről, Szent István élete volt a fedezet. Szentté csakis az isteni kegyelem teheti az embert. Ajkában, szívében, cselekedetében. Ez bizonyítja azt, amit Prohászka Ottokár is hirdetett, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”, de ehhez arra van szükség, hogy Isten oltalma alatt akarjunk élni. A Himnusszal ért véget a mise.
Vasárnap a református istentiszteleten Orémus Zoltán esperes az igére támaszkodva emlékezett meg arról, hogy a mai generációk szüleiktől kapták meg az Ige kegyelmét. Ha tovább gondoljuk ezt, akkor ők viszont a felmenőiktől, és ez a szellemi lánc elvezet minket egészen Szent Istvánig. Tehát ezer év keresztyénsége így kapcsolódik hozzá. Ha viszont további ezer évet megyünk vissza az időbe, akkor az első európai keresztyén gyülekezet megszületésére emlékezhetünk, hiszen Pál apostol akkor érkezett meg Makedóniába. Egy látomás késztette erre, mivel egy macedón férfi jelent meg álmában és segítséget kért. Így érkezett meg munkatársaival Filippbe, Európába. A mai görögországi Filippoiba.
Délután került sor a református templomban az ökumenikus istentiszteletre, mely a Himnusszal kezdődött. Orémus esperes úr üdvözölte a jelenlevőket. “Hálával emlékezünk múltunk nagyjaira – mondta -, külön Szent Istvánra és adunk hálát a Mindenhatónak érte, mert megvetette az alapokat. Most csendesedjünk el múltunk felett.” Ezt rövid ima követte, majd a református énekkar következett Szent Istvánról szóló énekkel..
A Példabeszédek Könyvéből idéztek: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, melyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (4:18, 19). A gyülekezet az evangélikusok „himnuszát”, a Luther Márton szerezte Erős várunk a mi Istenünk… kezdetű éneket énekelve köszöntötte a magyar evangélikus híveket, akiknek jelenleg nincs papjuk Kassán, így a római és görög katolikus lelkész mellé sajátjukat nem tudták felvonultatni.
Pál efezusiakhoz írott leveléből intették a jelenlevőket: „többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.” (4:17).
A szószékről Jáger Róbert görög katolikus lelkész prédikált. Rohanó, változó korunkban – kezdte -, ahol összedől a gazdasági rendszer, a szociális biztonság, a természet is szélsőséges változásokat produkál, királyságok dőlnek össze, kaotikusnak látszik minden. Nincs egy szilárd pont, alap. Sokféle keresnivalónk, feladatunk van. Mi sem vagyunk mások a többieknél. Majd Szent István Intelmeiből idézett Imre fiához, melyek hozzánk is szólnak, magyarokhoz, kassaiakhoz, mint ennek az országnak polgáraihoz. A hit tettek híján meghal. A keresztyén hit viszont nem rendszer, nem ideológia, hanem életstílus, mely a Krisztussal való személyes kapcsolaton alapszik. Szent István fiát türelemre intette, arra, hogy szeresse az igaz ítéletet, az igazságot, mert a türelmetlen ember zsarnokoskodik. Parazsat gyűjtünk ellenségünk fejére, ha nagylelkűen viselkedünk vele szemben. Ez az az út, amely gyümölcsöt terem. „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – idézte a szent királyt. Soknyelvű és sokszokású országban élünk s az Európai Unió egy lehetőség ennek biztosítására. Arra, hogy építsük önmagunkat és megalapozzuk jövőnket. Mindenben a szeretetre kell támaszkodnunk. Alázatosság, mértékletesség, szelídség, becsületesség és szemérmesség az, ami a királyi korona elnyeréséhez szükséges. Ennek az üzenetnek mi vagyunk az örökösei. Erre a szilárd alapra kell építenünk házunkat. Nem tehetünk úgy, mint a mesebeli kismalac, amely alapok nélkül, rőzséből épített házat és csalódnia kellett.
Majd Pásztor Zoltán római katolikus helynök mondott imát.
Henry Purcell Dicsőítő éneke után a három lelkész megáldotta a jelenlevőket.
A frissen kinevezett főkonzul asszony, Czimbalmosné Molnár Éva a múlt tanulságaira hívta föl a figyelmet beszédében. Ha visszagondolunk az ezer év előtti eseményekre, tudatosítjuk, Szent István alakította ki a megyerendszert és tette népünket keresztyénné. Elrendelte, minden 10 falu építsen templomot. Neki köszönhetjük megmaradásunkat. Ennek érdekében szükség volt áldozatvállalásra, a kassaiakéra is. Minden nehézség ellenére. A magyar nyelv csodálatos lehetősége, hogy a hitet és megvallást hitvallásba tudjuk egybekapcsolni. Ma is meg kell vallanunk Istenbe és nemzetbe vetett hitünket, mely így összekapcsolódik. A nemzetnek így ki kell állnia az egyes emberek mellett. A magyar nemzet kinyilvánította egységét. Ehhez reményre és állhatatosságra van szükség. Majd egy szép éneket idézett: „István király árva népe,/ Te is hajtsd meg homlokod,/ Borulj térdre, szórd elébe/ Minden gondod, bánatod!/ A kereszt volt ezer éven/ Reménységed oszlopa:/(…)/ Forrassz eggyé békességben/ Minden népet s nemzetet!”
Ezt követően Écsi Gyöngyi református lelkész, népdalénekes műsora töltötte be a templomot, aki Kovács Marcellal együtt lépett föl. Többek között 16-17. századból eredő énekekkel „csilingelt”, palóc mesét mondott és Kírie eleisont énekelt. Végül elmondta, ha nyelvében, hitében, zenéjében népünk megmarad, akkor nem árthatnak neki az elvonuló századok. Vidám, de méltó befejezése volt ez az ünnepségnek, melyet a Szózat zárt.
Ezután szerény fogadás következett a Csemadok épületében, ahol kötetlen formában lehetett eszmét cserélni a főkonzul-asszonnyal.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/08/29857_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29857_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29857_3.jpg” width=”200″ height=”106″ title=”Kassa” }Kassa{/japopup}
