Augusztus 6-án újra megnyílt az érdeklődők előtt a Kormányhivatal székhelyén az egykori érseki nyári palota történelmi parkja a Szabadság téren Pozsonyban.
A látogatók a parkban az öreg fák árnyékban sétálhatnak, a padokon megpihenhetnek, és egykori Európa-hírű park történetével is megismerkedhetnek, a gyerekek pedig az új játszótéren mászókázhatnak. A park 10.00 és 18.00 óra között van nyitva a nyilvánosságnak, az utolsó látogató 17.30-kor mehet be. Háziállat nem vihető a park területére. A bejárat a főbejáraton keresztül a Szabadság -térről nyílik. A történelmi épületben a látogatók megismerhetik Slava Pecucha fiatal szlovák drótos, művész és kézműves alkotásait, az új épületben Pavol Čáni szerbiai szlovák képeit és grafikáit tekinthetik meg.
A park a középkor óta tartozott a magyarországi érsekséghez, legnagyobb fellendülését 1642-1766 között Lippay György idejében érte el, kertjében kiterjedt dísznövény, gyümölcs és zöldségtermesztés folyt. Testvérével Lippay Jánossal, a nagy közgazdásszal és természettudóssal hozta létre az egyik legpompásabb parkot, amely egész Közép-Európában Pozsonyi-kert néven vált ismerté. Egészen a jelenlegi Szabadság -tértől az akkori szőlőig, majd Leška, Štefanovič és Csajkovszkij utcákig terjedt. A park a kerti művészet mesterműve volt.
A téglalap befoglaló formájú, derékszögű útrendszerű és kiosztású kert három részből állt: az épület mellett volt a díszkert, amely 2 × 12 táblából állt. A középtengely mellett két szökőkút csobogott. A kertet két egymásra merőleges főtengely szervezte: a palotára merőleges egyik axis a falikúttól a (centrális?) kilátóval ellátott kiemelkedő grottához vezetett, amely már a kert második alkotórésze, a haszonkert, a gyümölcsöskert (pomaria) hátsó kerítésfalához illeszkedett. E határoló kerítésfal sarkaiba egy-egy mesterséges dombot építettek a közép-itáliai, Firenze melletti pratolinói Medici-kert mintájára, amelyet Bernardo Buontalenti tervezett az 1570-1580-as években. Az északnyugati sarokban volt a remeteség hegye (eremitorium) Szent Jeromos szobrával, a délnyugatiban pedig a Parnasszus hegye, csúcsán Pegazus szárnyas lovával, lábánál a múzsák alakjával. A kert harmadik része az északnyugati sarokban, a Jeromos-szobor mellett kialakított, délre orientált ún. hortus italicus, azaz itáliai kert volt, amelyet észak felől magas kőfal védett, közepén négyaxisos, földszintes orangerie-vel, narancsházzal.
Az 1761-1765 közötti időszakban jelentős változásokon ment át, melynek Barkóczy Ferenc volt a kezdeményezője. A 19. század elején újabb tereprendezésre került sor, ekkor mesterséges tót létesítettek, fűzfákat ültettek. Az 1848-as forradalom után az érsekség a nyári palotát, kertjeit kórházi célokra ajánlotta fel, de a katonai kórháznak nem volt elég pénze, hogy megfelelően fenntartsa és fejlessze a parkot. Aztán annak területe fokozatosan elkülönült építkezési célokra. A park a világháborúk idején is a katonai kórház igazgatása alá tartozott. Az épületet és a kertet 1928-ban nyilvánították állami védett kulturális műemléké. Az épületet igazgatási célokra 1940-ben Bellus Emil építész alakította át. Ma a park 2,65 hektáron terül el, s már csak egy része az egykor oly híres és csodált remekműnek. Az eredeti felosztásból vadgesztenye fasor maradt már meg.
