Monostorapáti Veszprém megye egyik települése, melyről mi kicsit távolabb élők a nagyhírű kapolcsi fesztivál kapcsán hallottuk. Ez a település is az egyike volt azoknak, ahol a nagyhírű kéthetes fesztivál eseményi folynak nyár közepén. Ez évben már nem volt részük ebben a nagyszabású rendezvényben.
Hónapokkal ezelőtt kaptam a telefonos meghívást, hogy egy baráti találkozóra hívnak más határon kívül élő sorstársaimmal együtt. Majd megjött a meghívó a Magyarságért Baráti Kör nevében , melyben kétnapos találkozóra hívtak egy sejtelmes program keretében. Beszélgetés, kapcsolatok, és egy jövőbeli közös program megbeszélése volt e találkozó célja. Van ilyen több is mondhatnánk, mégis rendhagyónak találtam e találkozót. Merse József ugyanis megelégelte a főleg pénzről szóló fesztiválok sorozatát, s egy erdélyi útja során gondolt arra, hogy az anyaországtól elszakított területekről kellene összehívni aktív embereket és egy emberi kapcsolatokat , barátságokat erősítő nagy találkozót álmodott meg, s ennek megbeszélésére hívta hét országban élő magyarok képviselőit. Szervezés közben tapasztalta, hogy mily nehéz ezt akár egy megbeszélés erejéig is összehozni , mert a burgenlandi magyarokat még személyesen is hajlandó volt megkeresni. A megbeszélésre szóló találkozó szeptember 17- 18 –án valósult meg a gyönyörű fekvésű 1200 lelket számláló településen. A szervező Merse József hívására, ötletére megmozdult a falu , sütöttek , főztek s egy igen népes csapat, köztük a polgármester, a pap, az iskola, óvoda, civil szervezetek képviselői várták a kultúrházban az egyenlőre négy országból megjelent képviseletet. Minden helyről volt visszajelzés, de mint kiderült a szeptemberi időpont nem mindenkinek volt megfelelő . Délvidék, Erdély, Horvátország és Felvidék képviseltette magát 2 – 3 személlyel, sőt az erdélyiekkel való többéves kapcsolat már családok szorosabb barátságává fejlődött. Felejthetetlen szép élményben volt részünk, ahogy vártak és fogadtak bennünket , szeretettel, barátsággal, mosollyal és sok- sok finomsággal, s mint kiderült mindezt pályázati támogatás nélkül , önként vállalva vendéglátást, szállást családoknál. A lazának tűnő program minden pillanata gondosan kidolgozott volt, melyben volt faluséta, polgármesteri hivatal , templom látogatása. S a legmeghatóbb program a kultúrműsor , melyben kicsik és nagyok legszebb dalokkal, versekkel köszöntötték a vendéget és a tervet. Emlékezetes pillanat volt az öt ember Együttműködési nyilatkozatának aláírása, mely szerint , „ Alulírottak egyetértenek egy a teljes kárpát medencei magyarság képviselőinek részvételével megtartott kulturális találkozó létrehozásában.” És ezután sziporkáztak az ötletek , hogy 2012 –ben a trianoni évforduló idején , az összetartozás jegyében ,ki milyen formában segíti a találkozó megvalósítását egy háromnapos rendezvény keretében.
Az aláírás után fokozódott az érzelmi hangulat is, hisz nekünk külhoniaknak, olykor ugyan van szép élményünk egy – egy találkozó alkalmával, de hogy számunkra egy teljesen semleges település ily gesztussal, és őszinte szeretettel ( ez minden mozdulatukban , megnyilvánulásukban benne volt), önzetlen összefogással készítsen elő egy nagy találkozót , a mai nehéz anyaországi körülmények között – ritka esemény.
Újra éreztük, hogy jó volt együtt lenni sorstársainkkal , jó volt magyarnak lenni ! Számunkra is fontos irányadó a rendezvény mottója, melyet az Emléklapon magunkkal hoztunk: Összedőlhet kert, ház, haza / újjá lehet építeni, csak egy a titka / kezd el s fiadnak kell folytatnia.”
Dániel Erzsébet
