Bár ne tette volna. Ha szóra sem méltatja magyar kollégája “piszkálódását” – miszerint nem igazán szép dolog egy igaz demokratát és humanistát háborús bűnösként nyilvántartani – akkor most nem kéne azt gondolnunk róla, hogy szellemi fogyatkozása teljes és visszafordíthatatlan. Hanem csak korlátozott.
No de nem így történt, válaszlevelét tehát megírta. Ez áll benne: “A demokratikus értékek és a történelmi tények iránti tiszteletem nem teszi lehetővé, hogy támogassam az Esterházy Jánost szentként kezelő portrét, amelyet az önök országában a történészek és politikusok egy része alkotott”. Szerencsére végtelen az Úr türelme és tűrőképessége, csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy a Grassalkovich-palota falai még állnak, s nem temették maguk alá ezt a kivételes adottságokkal megáldott államférfit. Apropó Grassalkovich-palota és történelmi tények iránti tisztelet: ha igaz lenne, amit ez a lény állít, akkor ott, abban az épületben aztán igazán jól bele lehet szippantani a történelem légkörébe, elgondolkodva a múlton. De hát az pont ott kevésbé szlovák, annál inkább magyar múlt. Talán ez is a baj, ettől beteg annyira a palotalakó lelke. Megértem, nyomasztó lehet elorzott ingatlanban lakni s közben annak egykori tulajdonosára köpködni megállás nélkül.
És persze a demokratikus elvek tisztelete. A világ legpompásabb gumifogalma ez: demokratikus elv. Tetszés szerint értelmezhető, alakítható, hajlítható. Így bizonyosan létezik egy szlovák kiadás is belőle, ezt interpretálja most nekünk Gašparovič. Ebbe aztán a kisebbségi nyelvhasználati jogok korlátozása éppúgy belefér, mint az őshonos kisebbség kollektív bűnösségének fenntartása, alapvető alkotmányos jogainak korlátozása (vagy épp attól való megfosztása).
De mit tehet a magyar diplomácia ebben a kellemetlen helyzetben? Nincs mese, meg kell várni, míg lejár a mandátuma az öregúrnak, addig előrelépni úgysem lehet. Vagy legfeljebb hozzásegíteni a rokkantnyugdíjazáshoz az Esterházyhoz hasonló Hitlerbarát fasisztákat szentként kezelő portrék sorozatgyártásával és forgalomba hozatalával. Egy ilyen fokú intelligenciával rendelkező teremtmény számára ez a legjobb út a gutaütéshez.
Egyebekben nincs miről tárgyalni, nincs miről vitatkozni Esterházy grófot illetően. Teljesen fölöslegesnek tartok mindenféle vitatkozást e tekintetben. Esterházy János a magyarság – és kiemelten a felvidéki magyarság – számára egy olyan nemzeti minimum, amely nem vita tárgya, hanem megkérdőjelezhetetlen igazodási pont. Ha ezt az életművet meg lehet kérdőjelezni, akkor itt már semmi sem szent, akkor már nincs több fogódzó.
Ezért aztán nem is találok kellőképpen kemény szavakat a szlovák államelnök viselkedésének minősítésére. Amely sajnos minősíti az egész országot, az egész szlovák nemzetet is – lévén hogy közjogi értelemben legalábbis ő lenne az első embere…
Szűcs Dániel
