Gubík László volt a szeptember elsején tartott nagygyűlés első szónoka. A lévai fiatalember nyíltan vállalta a magyar állampolgárság megszerzését, és ragaszkodik a szlovák állampolgárságához is. A következőkben a Klapka téren elhangzott felszólalását ismertetjük.
Tisztelt hölgyeim és uraim, honfitársaim, kedves szabadságszerető polgárok.
2011. szeptember elsején, a szlovák alkotmány ünnepének napján ügyünk egy új mérföldkőhöz érkezett. Ügyünk, melyet nevezhetünk az alkotmányos jogainkért vívott ügynek, a kettős állampolgárság jogintézményének létjogosultsága mellett való kiállást megtestesítő ügynek, egy nemzethez szabadon, megfélemlítés nélkül tartozni akaró polgárok ügyének, eddigi létének minden bizonnyal egyik legdinamikusabb és legfontosabb szakaszába lépett. A Klapka téren végignézve számomra kiderült, hogy nem vagyunk egyedül, hanem megannyi ember magáénak érzi, és azonosulni tud az üggyel, melyet így joggal nevezhetünk a számomra legkedvesebb nevén: a mi közös ügyünknek.
A mi közös ügyünk, mert nem csak egy ember ügyéről van szó, hiszen bejelentésemet követően azonnal felkarolta az ügyet a Via Nova Ifjúsági Csoport, melyhez csatlakoztak a komáromi és a dunaszerdahelyi civil szervezetek fiataljai, illetve azóta további civil szervezetek is.
A mi közös ügyünk, mert nem csak a fiatalok intellektuális, jogi keretek között történő lázadásáról van szó, hiszen az államban uralkodó állapotokat megelégelték tapasztalt, sok harcot megjárt politikusok is. Köztük Dolník Erzsébet, aki szintúgy nyíltan vállalta magyar állampolgárságát.
A mi közös ügyünk, mert nem csak a magyarok ügyéről van szó. Az alkotmányosság és a jogállam elvei mellett ki kell állnia a szlovák társadalom minden demokratikus tagjának, ahogy azt bizonyítja a szlovák értelmiségi réteg két meghatározó képviselőjének, Miroslav Kusýnak és Grigorij Mesežnikovnak jelenléte is. (…)
A magyar nemzethez tartozom, és ezt jogi kötelékkel is megkívántam erősíteni. Nem is tehettem volna másként. Aki már letette az állampolgársági esküt, tudja, hogy miről beszélek. Döntésemet erkölcsi, jogi és közéleti felelősségem teljes tudatában vállaltam a nyilvánosság előtt. Hangsúlyozva azt, hogy nem kívánhatom, hogy kövessék példámat. Vallom, hogy legkésőbb a helyzet rendeződése és az állapotok helyreállítása után a magyar nemzettel való azonosulás és egyesülés eme módja a követendő irány a felvidéki magyar közösség jövője szempontjából.
{iarelatednews articleid=”30035,30039,30032,30029,30012,30031,30045″}
