Esterházy János múlt heti New York-i posztumusz kitüntetése maga a három csapás a Szlovák Nemzeti Pártra és híveire.
Elsősorban és mindenek előtt maga a tény, hogy egy Hitlerbarát fasisztát kitüntetnek a zsidók, valószínűleg kikezelhetetlen traumatikus hatással volt a világot a maguk sajátos bináris kódjai, ellentétpárjai szerint (emberek-magyarok, emberek-cigányok stb.) szemlélő nemzetiekre.
Aztán vörös posztó természetesen Berényi Józsefnek, az MKP elnökének a jelenléte a díjátadó ünnepségen, amely nem mást, mint a magyar revizionista törekvések propagálását jelenti egy egyszerű logikai láncolat szerint: a fasiszta Horthy elfoglalta Dél-Szlovákiát – Esterházy ennek tapsikolt – Berényi Esterházynak tapsikol NY-ban – ergo Berényi a fasiszta Horthy országrablásának híve.
Képzelem, micsoda sipákolás lett volna akkor, ha az MKP történetesen a szlovák kormánykoalíció tagja. Tényleg: ebben az esetben vajon elmehetett volna-e Berényi New Yorkba beszédet mondani – és olyan beszédet mondani, amilyet mondott – Esterházy kitüntetése alkalmából…?
A harmadik csapás – mely folyamatosan sújtja szegény nemzetieket – az, hogy végsősoron nem tudnak mit kezdeni Esterházyval. Legalábbis ha feltételezem, hogy alapjában véve írni-olvasni, valamint az olvasott szöveget értelmezni tudó normális emberekről van szó. Mert ez esetben a megcáfolhatatlan történelmi tényeket Esterházyval (de nem csak vele) kapcsolatban legfeljebb megerőszakolni tudják, de szembenézni velük nem. Ebből adódnak tehát azok a bravúros történészi értekezések, melyek – mint legutóbb a kitüntetés kapcsán Andrej Danko SNS-alelnök tette – Esterházyt következetesen náci háborús bűnösnek állítják be, melyek „miatt tört ki a második világháború” – ahogy Danko mondotta nemrégiben.
Tulajdonképpen sajnálnunk kellene őket, mert nem lehet könnyű ilyen ellentmondások között élni, pláne nem ebből felállítani a nemzeti identitás, a nemzeti büszkesé egyik – lényeges! – tartópillérét. Sajnálatos és szánalomra méltó – de ennél több figyelemre aligha.
Ha minden jól megy, jövő tavasszal Slotáék búcsút mondhatnak parlamenti helyeiknek, s bár ezzel nyilván nem űzetik ki a rájuk jellemző „szellem” a törvényhozás falai közül – erről készséggel gondoskodnak majd a Smer, illetve a KDH prominensei – de legalább egy méreggóccal kevesebb.
Esterházy „fasiszta mivoltával” persze most már kezdeniük kell valamit támadóinak, mivel egy zsidó szervezet rangos elismerése után végképp súlytalanok ezek a vádak. No nem mintha eddig olyan nagyon hitelesek lettek volna Hlinka és Tiso szellemi örököseinek szájából…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30956, 30955″}