esterhazy-janos-kassa-01

 Közhely, de a történelmet tényleg mindig a győztesek írják. A saját hatalmi érdekeiknek megfelelően alakítják a közeli és távoli múlt megítélését, magyarázatát.

A II. világháború lezárását követően a magyar nemzet kollektíven bűnösnek nyilváníttatott. Megkapta a fasiszta jelzőt, amelytől a mai napig sem sikerült teljes mértékben megszabadulnia. És ez nem csak Csehszlovákiában volt így, gondoljunk csak a nemrégiben elfogadott szerb kárpótlási törvényre. A nemzet vezetői még rosszabbul jártak, őket háborús bűnök elkövetésével is megvádolták, még akkor is, ha tetteik épp az ellenkezőjét bizonyították. Önmagából kifordult, torz, orwelli korszak volt a XX. század közepe, amikor könnyen lehetett háborús bűnössé az, aki zsidókat mentett, aki a deportálásuk ellen szavazott.

Eltelt jó néhány évtized és megváltozott a történelmi események, a történelmi szereplők megítélése is. Esterházy János grófot rehabilitálták a csehek és az oroszok is. Nem volt fasiszta, nem volt háborús bűnös. A lengyelek 2009-ben „Polonia Restituta” érdemrenddel tüntették ki azokért az erőfeszítésekért, amiket a II. világháború idején Lengyelország polgárainak érdekében fejtett ki.

De abban az országban, amely 1939. szeptemberében részt vett Lengyelország lerohanásában, ami ellen Esterházy bátran tiltakozott, ott ő még mindig fasiszta, háborús bűnös a legfelsőbb vezetés szemében, de a szlovák liberális sajtó szerint is minimum ellentmondásos…

November 3-án gróf Esterháy János unokája, Giovanni Malfatti a New York-i székhelyű Rágalmázás-ellenes Liga (ADL) nevű zsidó szervezet igazgatójától, Abraham H. Foxmanntól vette át az ADL „Bátorságért” járó kitüntetését. „Esterházy János egyike volt azon keveseknek az igen nehéz, gyűlölettel és gonoszsággal teli időkben, akiknek volt bátorságuk nemet mondani a gyűlöletre, az üldöztetésre és a népirtásra” – jelentette ki az ünnepségen Foxmann. Majd hozzátette: „Szembeszállt a zsidóság nácik általi deportálásával, és segített a zsidóknak és másoknak a túlélésben. Ez egy olyan fontos lecke a gyermekeink és az unokáink számára, amelyre ma is folyamatosan emlékeztetni kell.” „Leveleket kaptunk, hogy nem kellene kitüntetnünk. De remélem, hogy egyre több ember fogja elismerni azt a hősiességet és bátorságot, amit a nagyon nehéz időszakban tanúsított és most már egy kissé nagyobb érdeklődést mutatnak majd az iránt, hogy ott, ahol el kellene ismerjék, szintén megbecsüljék” – mondta Abraham H. Foxman Esterházy esetleges rehabilitálásával kapcsolatban.

Az ADL kitüntetését jelzésértékűnek tekintik Esterházy tisztelői, arra vonatkozólag, hogy szűkebb hazájában is rehabilitálják végre a mírovi foglyot. A szlovák sajtó elemzői azonban messziről sem ilyen derűlátóak. Nem tartják valószínűnek, hogy az ADL elismerése előmozdítaná Esterházy János szlovákiai rehabilitációját. Azt pedig, hogy a szlovák köztársasági elnök bocsánatot kérjen Esterházy lefasisztázásáért teljesen elképzelhetetlennek vélik. „Lehet, hogy Gašparovič tudja is, hogy Esterházy nem volt fasiszta, de ez mellékes, ha neki és a hozzá hasonló szlovák nacionalistáknak Esterházyra, mint fasisztára van szükségük.” – írta a Sme kommentátora. Ebben, azt hiszem benne is van a lényeg, a gróf hazai rehabilitálásának kérdését illetően. Szükségük van ugyanis egy állandó ellenségképre, hogy a szlovák-magyar viszonyt lehetőleg fagypont körül tartsák. És erre minden lehetőséget meg is ragadnak.

CzA, Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”30880, 30933, 30942, 30944″}