Mindenszentek előtti napon a rádiót hallgatva, arról elmélkedik egy görög katolikus pap, hogy gyermekeink mennyire nem ismerik azt a természetes rendet, amely az emberi vagy állati kimúláshoz vezet.
Az üzletláncolatokban felnövekvő nemzedék nem ismeri az állattartás céljait, miért tartották valaha a háziállatot, baromfit, csak a becsomagolt húst ismeri meg, fogyasztva el, és semmit nem tud a természet rendjéről. Ugyanígy nem ismeri meg az elmúlás törvényét, melyet valaha generációk együttélésénél oly természetes volt megismerni, elfogadni. Ezekről hallván a rádióban eszembe jutott az oly sokat emlegetett hagyományok őrzése, ápolása, népszokások felelevenítése egy – egy ünnep alkalmából. A mindenszentek, és Halottak napjára való készülődés is. Oly csodálatos a mi magyar néphagyomány tárunk, csak vissza kellene térni hozzá – legalább elbeszélés formájában, gondoltam én. Ugyanaznap délután bekapcsolva a hazai PÁTRIA rádió adását, arra lettem figyelmes, hogy nagy – nagy lelkesedéssel meséli valamely iskola pedagógusa, hogy HALLOWEN-ünnepet (leírni is szörnyű) tartottak az iskolájukban . Mindenszentek előtti napokban ott éjszakáztak az iskolában, és szellemeket idéztek a 6 éves elsőstől kezdve , a nagyobbakkal is. A riporter megkérdezte a gyerekeket is, a kis elsőst, hogy nem félt-e a szellemektől, aki őszintén bevallotta, hogy egy kicsit igen. A tanítónő azt is elmondta, hogy a szülők sem mindannyian örültek ezen új kezdeményezésnek, mivel még gyermekük nem aludt otthonról távol. Elképedve hallgattam a riportot! A magyar népi hagyományaink gazdag tárát megismerni kötelességünk lenne. Igaz, hogy már vannak kézműves táborok, igaz hogy már itt – ott felveszik a népviseletet, meg versenyeznek a néptánccsoportok, de közülük is van, amely teljesen új hagyományt teremtve,( új divatokat is majmolva) rombolja le az addigi munkájának értékét. A mi hagyományainkat befogadni gyerekeinknek sokkal könnyebb lenne, mint egy tőlünk teljesen idegen népi kultúra majmolását lekopírozni a médiákból. Ezt csak átélés nélkül lehet. Persze nem baj az, ha gyermekeink, ifjak és vének megismerik más népek kultúráját, de csak akkor ha már a saját ősei szokásaival, értékeivel megismerkedett ! Európa számos nemzete büszke saját kultúrájára, értékeire. Nemrég egy bajor kislány volt a vendégünk, aki családja fotóit mutatva, büszkén vallotta, hogy ők bármily ünnep alkalmából a nemzeti viseletüket öltik fel. Nemcsak színpadi viseletként hordják. A fotókon az egész család azt viselte.
Kedves magyar pedagógusok , óvónők ( mert már az óvodákban is hallowen-partikat szerveznek), nem lenne szebb , értékesebb családi és naptári ünnepeinken felidézni anyáink , nagyszüleink szokásait? Hisz egyre jobban rádöbbennünk, hogy tőlük csak tanulhatunk : az ő életük értelme a : hitre, reményre és szeretetre alapozódott – és oly sok mindent kibírtak. Sokat, nagyon sokat kellene mesélnünk róluk gyermekeinknek- akár mindenszentek táján, halottak napján is.
Dániel Erzsébet
