Milyen volt a 2011-es esztendő gazdaságpolitikai szempontból, és milyen körülmények között lépünk be a 2012-es évbe. Erről beszélgettünk Farkas Ivánnal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) gazdasági és régiófejlesztési alelnökével.
A mögöttünk álló év gazdaságpolitikai mérlege gyakorlatilag a bizalmát vesztett, megbuktatott, de még hivatalában lévő kormány mérlege is, hiszen valószínűtlen, hogy a kormány március 10-ig, az előrehozott parlamenti választásokig gazdasági szempontból valamilyen érdemi döntést hozzon. Mik voltak azok a kormányzati döntések a 2011-es esztendőben, melyre az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnökeként is azt mondta: „ez helyes lépés volt”?
– Talán az államapparátus fenntartására szánt keret lefaragása. Ez dicséretes, tekintettel a várhatóan elmélyülő gazdasági válságra. Azonban az állami költségvetés összesített kiadásai a gazdasági növekedést túlszárnyalva növekedtek meg újra. Így lesz ez jövőre is, és ez már kevésbé felelősségteljes. Tetszett az is, hogy a kormány átvette azt a javaslatomat, amelyet az MKP tavalyi választási programjába fektettünk. Ennek értelmében a releváns nyolc párt közül csupán az MKP javasolta az EU alapok merítése szabályzatának, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretnek (nemzeti fejlesztési terv) a megnyitását. Öt további operatív program forrásait átcsoportosították a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, az ún. „puha projektek” (konferenciák, látogatások, tanulmányok) helyett a pénz „beépítésre” kerül. Kevésbé tetszett az, hogy ez a többletforrás csupán az északi D1-es autópálya költségvetését gyarapította. Sajnos hoppon maradtak a déli gyorsforgalmi utak, az R7-es és az R2-es is. Egy kis előnye azért számunkra is lehet az átcsoportosításnak, mivel a D1-es autópálya abszolút elsőbbséget élvez, korábbi befejezése (2017?) további gyorsforgalmi utak korábbi építését vonhatja maga után. A kérdés az, hogy vonatkozik-e majd mindez az R7-re és az R2-re, ha már a most befejeződő kormányzati ciklusban ez nem sikerült. Az MKP mindenképpen szorgalmazni fogja. Ne feledjük, a korszerű gyorsforgalmi utak és vasutak a gazdaság ütőerei – amerre haladnak, ott tapasztalható gazdaságfejlesztés.
Mik voltak a legfájóbb mulasztások, melléfogások? Az MKP pl. gyakran kritizálta a kormány járulék- és adóreform-tervezetét, a szuperbruttó bevezetését… Ebből a szempontból jó, hogy bukott a kormány?
– Szerencsére a legdurvább melléfogást, a szuperbruttó bér bevezetését, valamint a járulék- és adóreformot lesöpörték az asztalról. A szuperbruttó bér az ún. járulékbónusz bevezetésének első lépcsője lett volna, az pedig a szociálisan rászorulókat juttatta volna koldusbotra, az egy kaptafa elv betartásával. Csehországban a rossz tapasztalatok végett visszavonták. Inkább a visszaéléseket kell minimalizálni, a rendszert kell szilárd alapokra helyezni. A járulék- és adóreform vesztesei mindenképpen a kis- és közepes vállalkozók lettek volna, és azok, akiket a munkáltatójuk kényszerített kényszervállalkozó státuszba. Pedig legtöbbjük erről mitsem tehet, nem önszántából vált kényszervállalkozóvá. Több százezren vannak, őket is büntette volna a kormány reformja csakúgy, mint a megállapodás alapján dolgozókat. Vagyis azokat, akik a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek. Érthetetlen volt a szándék két okból is: a válság idején miért azok vállát terhelték volna meg erőteljesebben, akiktől elvárjuk újabb munkahelyet létesítését? Érthetetlen volt azért is, mert a reformot követően bevallottan kevesebb forrással számolhatott volna a nyugdíjpénztár és az egészségügyi biztosítók. Tehát gondok lehettek volna a nyugdíjak térítésével és tovább romlott volna az egészségügyi ellátás színvonala is. Mondjuk ki nyíltan, arra ment ki a játék, hogy csökkentsék a biztosítók forrásait, egyúttal megnöveljék az állami költségvetés bevételeit – vagyis: kinek a homokozója legyen terebélyesebb? A járulékreformmal kapcsolatos alternatív javaslatunk lényege az volt, hogy a kulcsok megtartása mellett ki kell terjeszteni a járulékbefizetés kötelezettségét minden olyan jövedelemre, amely ma adóköteles, de nem járulékköteles. Meglepődnének, ma hány ilyen jellegű jövedelem létezik. Ez nem a bérből, fizetésből élőket érinti, ők ugyanis a járulékaikat rendesen befizetik.
A másik komoly gondot az okozta, hogy a kormány konszolidációs törekvéseinek legnagyobb vesztese a mezőgazdaság lett. Gondoljunk csak a piros gázolaj eltörlésére, az ágazatra kiható jövedéki adók jelentős megemelésére, a hozzáadott értékadó (HÉA) általános adókulcsának megemelése visszafogta az élelmiszerek iránti keresletet, vagyis újra csak a gazdák jártak rosszul. Nem is beszélve az állami támogatás jelentős csökkentéséről, főleg az állattenyésztés támogatását illetően.
A következő komoly gond az, hogy szétcsúszott a közigazgatás pénzügyi háttere. Míg a válság ellenére az állami költségvetés éves kiadásai 2007-től a felével megemelkedtek, addig az önkormányzatoknak visszajuttatott adóhányad 2009-től stagnált majd lecsökkent. Mintha az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítését tűzték volna zászlajukra. Vonatkozik ez a helyi és a megyei önkormányzatokra egyaránt.
Az MKP Gazdasági és Régiófejlesztési Tanácsa az év folyamán aktívan ülésezett, erről tanúskodik az is, hogy a párt honlapján 150 olyan hír, nyilatkozat jelent meg a gazdasággal és a régiófejlesztéssel kapcsolatban. Mik voltak azok a leglényegesebb MKP-s figyelmeztetések, javaslatok, melyekről később bebizonyosodott, ha a kormány megfogadja őket, az az egész országnak hasznára vált volna?
– Valóban, bő egy év alatt a Dél-szlovákiai járások mintegy felében kihelyezett ülést tartottunk együtt a helyi képviselőinkkel és vállalkozókkal. A keleti végektől haladva utoljára Nógrádon voltunk, a Losonci járásban. A választásokat követően remélem, folytathatjuk törekvéseinket, hiszen a járásokban, a terepen szeretnénk megismerkedni a régió gondjaival, bajával. Az MKP gazdasági tanácsa nevében már tavaly szeptemberben javasoltam a bankadó bevezetését és az állami pénzügyi felügyelet, valamint a vonatkozó törvények szigorítását, hogy megnövekedett adóterheiket a bankok ne tudják az ügyfeleikre áthárítani. A Smer csak egy hónappal később ébredt fel, a kormány meg egy teljes évvel később. Javasoltuk, hogy a helyi önkormányzatoknak visszajuttatott adóhányad kiszámításánál térjünk vissza a 2006-ig alkalmazott képlethez, a tengerszint feletti együttható súlyához. Javaslatunk alapján a 267 m alatti települések évente összesen 33 millió euróval (1 milliárd korona) több forrással rendelkeznének. A személyi jövedelemadó esetében javasoltuk a lépcsőzetes adókulcsok bevezetését. Persze nem olyan meredek ugrásokkal, mint ahogy azt megtapasztaltunk 2004-ig. A gazdasági válság idején, az államháztartás megszorult helyzetében ugyanis a forrásokat ott kell keresni, ahol azok megtalálhatók, nem pedig az utolsó bőrt lehúzni az alacsony bérből, fizetésből élőkről, a nyugdíjasokról és a szociálisan rászorulókról! Az EU irányelvei alapján javasoltuk továbbá a tőkebevételek és a vagyonhasznosítás adóterheinek megemelését, járulékokkal történő megterhelését. A munka és a fogyasztás további megterhelése helyett növeljék meg a vagyonosok közteherviselését! A vállalkozók javára tettünk számos javaslatot, ezek többsége megjelenik majd az MKP választási programjában is. Javasoltuk az elektronikus közúthasználati díj rendszerének teljes átértékelését, igazságossá tételét. A rohamos áremelkedés visszaszorítására javasoltuk a jövedéki adókulcsok csökkentését úgy, hogy az állami költségvetés ezirányú bevételei összességében ne csökkenjenek. Javasoltuk a mezőgazdaságban használatos adókedvezményezett, piros gázolaj újbóli bevezetését. Tiltakoztunk a körzeti hivatalok bezárása valamint a vasúti szárnyvonalak leépítése ellen. Számos javaslatot tettünk Dél-Szlovákia hátrányos megkülönböztetésének megszüntetésére is.
Leszűkítve szűkebb pátriánkra, Dél-Szlovákiára, mik voltak az év leglényegesebb eredményei és legfájóbb döntései? Ami mindenkit leginkább érint, a munkahelyteremtést, illetve a munkanélküliség helyzetét nézve hogyan teljesített a kormány? Dél-Szlovákia hátrányos megkülönböztetésének csökkenése terén történt eredmény vagy még inkább nyílt az olló?
– Sajnos, az olló még inkább szétnyílt, és ez a mai kormány tevékenységének is az eredménye. Júliusban elfogadta a gyorsforgalmi utak építésének 2014-ig szóló tervét, amelyben főleg Észak-Szlovákiára összpontosít. Októberben a kormány elfogadta a vasútfejlesztés tervét 2014-ig, ebben a déli régió megkerülése még szembetűnőbb. Novemberben 45 millió eurót áldozott munkahelyteremtésre, állami támogatással 1674 munkahely jöhet létre. Ebből csupán egyetlen célkitűzés valósul meg a magyarok által is lakott déli térségben, Rozsnyón, ahol 100 munkahely jöhet létre. Emlékezetünkbe vésődött, hogy tavasszal a kormány lesöpörte az asztalról Királyhelmec és Hetény pályázatát ipari park létesítésére, vagyis munkahelyteremtésre.
Ha mindezt összevetjük a munkanélküliség helyzetével, akkor megállapíthatjuk, hogy az állami beruházások ott valósulnak meg, az állami támogatás oda vándorol, ahol nem szűkölködnek a javakban, mert iparosodott térségekről, alacsony munkanélküliséggel bíró régiókról van szó. Ellenben ahol égetően szükség volna rá, azt a térséget, köztük a déli régiót messze elkerüli. Az ország 79 járása közül, a munkanélküliséggel leginkább sújtott tíz járás közül hét Dél-Szlovákiában található.
Igaz, hogy mindeközben üzembe helyezték az egyik felépített Ipoly-hidat, a másik üzembe helyezése hamarosan megtörténik. Jövőre az alsó folyáson további két híd és a harmadik híd bekötő útjának felépítése kezdődhet el. Ez pedig az érintett társberuházóknak, Besztercebánya-megyének és Nyitra-megyének, valamint lelkes civileknek és az érintett helyi önkormányzatoknak köszönhető. Ne tévesszen meg senkit, a szlovákiai oldalon ez nem lehetett állami beruházás, csupán a magyarországi oldalon!
Takarékos vagy pazarló gazdaságpolitikát folytatott a szlovák kormány?
– Az idei évre eltervezett 1,7 milliárdos kormányzati konszolidációs csomag felét takarékossággal, felét az adóterhek megnövelésével próbálják elérni. A zárszámadás adja meg majd a végső választ. Véleményem szerint azonban a kormánynak volt lehetősége erőteljesebb takarékoskodásra. Vegyük csak szemügyre a belügyi tárca decemberben nyilvánosságra került eltúlzott közbeszerzéseit, vagy a legfelsőbb szintű állami alkalmazottak év végi prémiumát 18 millió euró összegben. Minden erőfeszítés ellenére máig komoly tartalékok vannak az állami közbeszerzésben.
A világgazdasági válságot tekintve Szlovákiának előnyére vagy hátrányára volt-e az euróövezeti tagság? Ha ez nincs, akkor nem kellett volna például a görög kölcsönnel vagy az euró mentőcsomaggal foglalkozniuk, és így talán a kormány sem bukik…
– Mindjárt a legelején szögezzük le, hogy Szlovákia szó szerint öt perccel tizenkettő előtt, 2009. január elsejével vált az euróövezet tagjává. Ez mentett meg bennünket a hazai pénzeszköz mélyrepülésétől a pénzügyi válság első fázisában. Gondoljunk csak a forint, a zloty vagy a cseh korona mélyrepülésére. Vagy a lakossági, fogyasztási és vállalkozói hitelek tömeges bedőlésére a szomszédainknál. A forint máig sem heverte ki a sokkot, a svájci frankban lekönyvelt hitelek károsultjairól nem is beszélve. Az euró Szlovákiát mindettől megkímélte. Jött azonban a válság következő hulláma, a gazdasági válság. Az EU országai közül Szlovákiában esett vissza legerőteljesebben az ipari termelés, 27 százalékkal, mert az itteni gazdaság a legnyitottabb, ezzel a legkiszolgáltatottabb, leginkább függ a meghatározó felvevőpiacok állapotától. Ekkor már az euró nem segített, drága országgá váltunk, megszűnt, sőt irányt váltott a kishatárforgalom. A határmentén élő kereskedők lettek ennek a kárvallottjai. Amit pedig 2010-től tapasztalunk, hogy a felelőtlen gazdálkodással bíró euróövezeti országok megsegítésére kell kezességet vállalnunk, az az euróövezeti tagság hátulütője. Bár kérdés, melyik irányból vizsgáljuk a dolgot. Szlovákia tavaly egyedüliként nem vállalt szerepet Görögország első megsegítéséből, holott korábban az EU szolidaritási alapjából komoly segélyt kapott a Kelet-szlovákiai árvizek okozta károk orvoslására, vagy a letarolt erdők újjáélesztésére a Magas-Tátrában. Amennyiben a közeljövőben Szlovákia is az euró védősánc védőszárnya alá kényszerülne, akkor szívesen igénybe venné a kollektív segítséget. Ne feledjük, kétirányú folyamatokról beszélünk. Egyébként a Szabadság és Szolidaritás párt (SaS) szakmai, pénzügyi, makrogazdasági érvelése megalapozott volt, szakmailag mi is hasonlóképpen nyilvánultunk meg. Mivel az MKP nem parlamenti párt, esetünkben a médiában ez nem durrant akkorát, a fő sodrásban levő média szakmai véleményünkre nem volt kíváncsi.
Dél-Szlovákiában néhány határon átnyúló Európai Területi Társulás (EGTC) kezdte meg tevékenységét. Ezek tényleges fellendülést hozhatnak majd az adott térség gazdasági életében? Ezek mikor érezhetők majd?
– Az Európai Területi Társulások lehetőséget adnak a határon átnyúló együttműködésre, hangsúlyosan a gazdasági együttműködés kiépítésére és a gazdaságfejlesztésre a határmenti térségekben. Meg kell tanulnunk élni ezzel a hatékony, új eszközzel, mert újfajta megközelítést, gondolkodást igényel. Itt már nem eurorégiókról van szó, amelyek keretében testvértelepülési találkozók, esetleg kultúr-rendezvények vagy sportesemények zajlanak. Hasonló jogkörökkel ruházható fel az EGTC mint a megye, vállalkozásokat hozhat létre, kórházakat, szociális intézményeket, iskolákat tarthat fenn. A hátrányos helyzetű, leszakadó határmenti térségek számára nyújt komoly lehetőséget.
Dél-Szlovákia polgárai számára rendkívül fontos a mezőgazdaság helyzete, hiszen nagyon sok családnak éppen ez az ágazat biztosítja a megélhetést. A gazdák mennyire lehetnek elégedettek?
– Ha csak a mezőgazdasági miniszter közegészségügyi aktivitásait, a romlott élelmiszerek kiszűrését vesszük figyelembe, akkor a lakosság minden bizonnyal elégedett lehet. Kérdés, hogy a gazdák beérik-e mindezzel. Mert egyéb területeken nem volt látható a tárca tevékenysége, a gazdák többsége jogosan panaszkodik egyre romló helyzete végett. Az EU-s források felhasználása rendkívül szelektív, teljes ágazatok mentek tönkre az elmúlt évtizedben, pl. a gyümölcs- és zöldségtermesztés. Az alanyi jogú EU-támogatás sem kielégítő. Gondoljunk csak arra, hogy a görög gazdák átlagosan hétszer magasabb támogatást kaptak egy hektárra, mint a hazai gazdák. A rendszerváltozás idején 350 ezren éltek meg Szlovákiában a mezőgazdaságból, ma tized annyian, 35 ezren. Tíz éve még nyolc cukorgyár termelt Szlovákiában, ma csupán másfél. Valahol nagyon komoly mulasztás történt, az EU csatlakozásunkat követően nem védtük meg kellőképpen az érdekeinket. Azért fájó mindez, mert az ágazat helyzete összeforrott Dél-Szlovákia helyzetével. Az ágazat tragédiája Dél-Szlovákia tragédiája is egyben.
Az EU-s alapok merítése terén mi a helyzet?
– Semmi új a nap alatt. Ugyanolyan harmatgyenge az EU alapok merítése, mint az előző kormányzati időszakban volt. Novemberben eltelt az EU programozási időszakának 70 százaléka, ám a Szlovákia számára megítélt 11,4 milliárd eurónyi keret 22,5 százaléka volt csupán kimerítve. Ennek fő okai az EU-n belül szinte egyedülálló bürokratikus és adminisztratív szlovákiai akadályok, klientelizmus (e kettő kéz a kézben jár: utóbbi az ok, az előző pedig az okozat), tehetetlenség és a feltűnő szakemberhiány. A parlamenti választásokat követően szinte lebénult a merítés folyamata, alig hirdettek meg új pályázati felhívásokat. Ellenben van ennek előnye is: a következő választási időszakra bőven maradt forrás az új célkitűzések megvalósítására: munkahelyteremtésre és régiófejlesztésre, a ma még leszakadó, hátrányos helyzetű régiók felkarolására.
Történt lényeges súlypontváltozás Magyarország és Szlovákia egymáshoz viszonyított gazdasági helyzetét illetően?
– Nem, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy az ország déli térségéből a gazdasági válságot megelőzően, 2008-ig több, mint 40 ezren ingáztak Észak-Magyarország valamelyik ipari parkjában levő munkahelyükre, manapság még mindig több, mint húszezren. Pedig a két ország gazdasági helyzetének összevetése a tömegmozgás fordított irányát feltételezné, ha a pozsonyi törvényhozásban felszólalók meg a szlovákiai sajtó véleménye alapján vizsgálnánk a folyamatokat, és kiértékelnénk a makrogazdasági adatokat. A gyakorlat sajnos teljesen más, mi érezzük ezt igazán itt, Dél-Szlovákiában. Mert a régiófejlesztés, a gazdaságfejlesztés minálunk politikailag determinált. Ennek következménye, hogy majd felborul az ország, annyira szembetűnő az egyensúly hiánya. Dél-Szlovákia kárára.
Úgy lépünk be a 2012-es évbe, hogy azért mégis van költségvetés-tervezete az országnak. De vajon tartható ez?
– Nemcsak tervezete, hanem törvénye is, hiszen a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést. Más kérdés, hogy az mennyire megalapozott, mennyire valós. Látva a gazdasági folyamatokat, az ország meghatározó felvevőpiacain uralkodó helyzetet, és azt, hogy sok beruházó fontolgatja a termelés csökkentését, sőt a távozást Szlovákiából, akkor az 1,7 százalékos gazdasági növekedésre épülő jövő évi költségvetés megmosolyogtató. Tipikus választási költségvetés, március 10-e után pedig utánuk a vízözön. Jövőre a kiadási oldalon erőteljes lefaragások tanúi leszünk, sokak számára ez nagyon fájdalmas lesz.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
