Rimaszombatban csökkent a bürokrácia, tobogánnal gazdagodhat Kurinc és a városi strand, az idei Városnapon átadják az amfiteátrumot, bekrült a város történelmében az első roma képviselő a városi képviselő-testületbe, valószínűleg csak egy alpolgármester lesz, mindent megtesz a regionális lapok megmaradásáért- tudhatjuk meg Šimko Józseftől, aki támogatásra szólítja fel Simon Zsoltot is. Alább a Gömöri Hírlap interjúja olvasható.
Nagy tervekkel látott munkához tavaly ilyenkor Šimko József, Rimaszombat újonnan megválasztott polgármestere, aki Cifruš Istvánt váltotta a poszton. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen egy eladósodott helyzetben lévő várost kellett átvennie, másrészt mivel saját lapján keresztül évekig folyamatosan bírálta a városvezetést, sokan várták kíváncsian, vajon képes lesz-e más stílusban irányítani a várost, s megvalósítani az elképzeléseit.
– Milyen is volt ez az első polgármesteri év Rimaszombatban?
– Nehéz év van mögöttünk, de – s ez ne tűnjön öndicséretnek – sikeres is. S ezt mondhatom mind a saját, mind a város lakóinak nevében is. Tény, hogy problémák egész sorát örököltem az előző vezetéstől, s képletesen szólva, 50 eurót találtam a város kasszájában. Az előző polgármester az utolsó pillanatban még a megmaradt pénzt is szétosztotta jutalmakra mind a Városi Hivatal, mind a hozzá tartozó szervezetek alkalmazottainak. Regnálásom első négy hónapjában így még a fizetéseket is csak megelőlegezési hitelből tudtuk biztosítani az alkalmazottaink részére. S akkor még nem beszéltem a rengeteg rejtett aknáról, amelyek menetközben kerültek elő, s a mai napig is újabb és újabb, eddig ismeretlen problémák merülnek fel. A végleges összegzés szerint több mint 190 millió koronás adósságot halmoztak fel az előző vezetések (s itt nemcsak a legutóbbi négy-nyolc évre gondolok), s ezt az adósságot sikerült az év végére 185,2 millió koronára csökkenteni. Az idén további 11,3 millió koronát, valamint a hozzá tartozó 6 milliós kamatot fogjuk törleszteni. S ez így lesz majd az elkövetkező években is. Nem egy esetben olyan dolgokért is fizetnünk kell, amelyet annak idején nyugodtan elkerülhettek volna, de az előző vezetések által aláírt szerződéseket tiszteletben kell tartanunk.
– Tavaly több alkalommal is kijelentette, amennyiben nem javul a város anyagi helyzete, akkor akár kényszerfelügyelet alá is kerülhet a város.
– Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez a veszély jelen pillanatban már nem fenyeget bennünket, de sok minden függ az ún. visszatérítendő adótól is. Az idén 6,2 millió koronával kevesebbet kaptunk a tervezettnél, s ez óriási kiesés, ezért kellett a költségvetést is módosítanunk. S ha megnézzük a jövő évi kilátásokat, a szélesedő világgazdasági válságot, akkor semmi jóra nem számíthatunk.
– A választási ígéretei között a legfontosabbak között szerepelt a munkanélküliség csökkentése és a kurinci üdülőövezet fejlesztése. Mit sikerült ezekből teljesítenie?
– Ami az első prioritást illeti, mivel a régióban hosszú évek óta a legmagasabb a munkanélküliség, természetesen ennek csökkentése a legfontosabb feladata a régió összes polgármesterének, így nekem is. A járásban hivatalosan közel 35 százalékos jelenleg a munkanélküliség, de ha mindenkit beszámítanánk, aki ténylegesen nem dolgozik, ez az arány eléri a 40 százalékot is. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag Rimaszombat minden második lakosa munkanélküli. Ebből kifolyólag a legfontosabb feladatom természetesen az, hogy mindent megtegyünk azért, hogy új és új munkahelyeket teremtsünk. Természetesen a megyei és kormányhivatalok nélkül egy polgármester béna kacsa, ugyanis nincs varázsbotja, hogy hókuszpókusz, varázsütésre munkahelyeket teremtsen. A tavalyi év legnagyobb eredményének ezért azt tartom, hogy sikerült 1 millió 18 ezer eurót szerezni a volt kaszárnya infrastruktúrájának kiépítésére. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a jelenleg is 1 200 főt alkalmazó Yura mellett a Kissling cég jóvoltából július elsejétől újabb munkahelyek jönnek létre a már említett területen, a cég 250 fő alkalmazását tervezi. S ha elkészül az infrastruktúra, a tervezett elkerülő út, akkor a reményeink szerint idővel újabb cégek is megtelepedhetnek.
– Meddig lehet a kapott támogatást felhasználni?
– December végéig. A pályázatokat már kiírtuk, s bár az első kör eredménytelenül végződött, s törölnünk kellett a közbeszerzést, nagyon remélem, hogy időben be tudjuk fejezni a tervezett munkákat, ellenkező esetben ugyanis a kapott pénzt vissza kellene téríteni.
– A munkanélküliek létszámát maga a város is gyarapította, hiszen több tíz alkalmazottjától megvált az év elején. Nem hátráltatta mindez az ügyintézést?
– 14 alkalmazottat kellett elengednünk a Városi Hivatalból, valamint további tíz embert a Városi Művelődési Központból illetve a Városi Közterület-fenntartó Vállalattól (VKFV). S ehhez tegyük még hozzá, hogy már Cifruš István is megvált tíz nyugdíjas munkatársától. Egyszerűen nem volt más lehetőségem, erélyesen kellett fellépnem, s konkrét, gyors döntéseket kellett hoznom, hogy a város további eladósodását megállítsam. Azzal, hogy karcsúsítottuk az alkalmazottak létszámát, nagyjából évi 10 millió koronát tudok megtakarítani. Tudom, hogy ezáltal jelentősen megnehezedett a megmaradt munkatársak élete, de ahogy bizonyítottuk a tavalyi évben, az elbocsátott 24 ember nélkül sem állt meg az élet egyik ügyosztályon sem, erre bizonyíték az is, hogy egyetlen lakossági panasz sem érkezett. Ellenkezőleg, csökkent a bürokrácia, s ezért itt és most is köszönetet kell mondanom a hivatal összes alkalmazottjának.
– Hosszú évek pangása után Kurincra is visszatért az élet.
– Kezdjük azzal, hogy az elmúlt években mintegy 220 millió koronát költöttek Kurincra, a Zöld víz nevet viselő projektre, ebből 44 millió koronát a melegvizes forrásra, amelyet még 2003-ban fúrtak ki, s azóta állt ott kihasználatlanul. Két hónap alatt sikerült üzembe állítani a forrást, s ezért külön szeretnék köszönetet mondani a Regionális Közegészségügyi Hivatal munkatársainak is, akik mindenben segítették a munkánkat. Június 15-én megnyílt a strand, ami óriási siker. Az idén szeretnénk tovább folytatni az üdülőövezet bővítését, s amennyiben a képviselők is támogatnak, s megszavazzák a folytatást, s az ahhoz szükséges 50 ezer eurót, akkor az idén egy 120 méteres, fantasztikus tobogánnal gazdagodhat Kurinc, amilyen sehol a környéken nincsen, s ez fellendítheti a régió turizmusát is.
– Kurinc mellett újjáéledt a városi strand is, az időjárás viszont egyiknek sem kedvezett tavaly.
– A rimaszombati városi strand egyedülálló a maga nemében egész Szlovákiában, sajnos, tavaly az időjárás egyáltalán nem kedvezett a nyári turistaidénynek, hisz egész júliusban esett az eső. Amikor viszont augusztusban végre kisütött a nap, volt olyan nap, amikor Kurincon 1 200, a városi strandon 1 100 ember keresett felüdülést. Csak reménykedhetünk abban, hogy az idei nyár kegyesebb lesz hozzánk. A városi strandon tervezem egy négypályás gyerektobogán felállítását, amely még vonzóbbá tehetné a családok számára a létesítményt.
– Beszéljünk azért a kudarcokról is, az ígérete ellenére nem nyílt meg az amfiteátrum, s nem jöttek létre a parkolóhelyek sem a Nyugat-lakótelepen.
– Ami a parkolóhelyeket illeti, itt nem jött létre megegyezés sem egyes képviselőkkel, sem a városrészi bizottság tagjaival, de a lakók is nehezményezték, hogy a tervezett parkoló túl messze lenne a lakóteleptől, így azok lényegében nem lennének eléggé biztonságosak. Létrehoztam egy öttagú bizottságot, amely feltérképezte a területet, s mintegy 60 olyan helyet talált, amely alkalmas lenne parkolóhelyek létrehozására. Az amfiteátrummal némileg más a helyzet. Nyugodtan mondhatom, hogy az ország egyik legszebb ilyen létesítményéről van szó, amelyet évek óta az idő vasfoga rágott, anélkül, hogy bármit is tettek volna a karbantartásáért. Mára a fából készült ülőhelyek 60 százalékát lecseréltük, folyamatban van a vetítőfal és a szociális berendezések rendbetétele is. Ha tavaly egyesek nem robbantották volna ki azt a mesterséges botrányt, amely a városnak kölcsönadott gépeimet érintette, akkor ma már teljesen működőképes lenne az amfiteátrum is. De ami késik, nem múlik, s ha az időjárás is engedi, és senki nem tör újabb borsot az orrunk alá, május 5-én, a Városnapon nagyszabású ünnepély keretében az amfiteátrumot is birtokukba vehetik a város lakói. Egy, az előző vezetés által kidolgozott projekt 24 millió koronás beruházással számolt, mi ezt 720 ezer koronából megvalósítjuk. Igaz, saját források (fa, kavics, homok) felhasználásával.
– Amikor féléve beszélgettünk, azt nyilatkozta, hogy korrekt és működőképes a kapcsolata a képviselőkkel. Ma is osztja még ezt a véleményt?
– Igen, még akkor is, ha vannak véleménykülönbségek közöttünk egyes kérdésekben. Ez egy tisztességes testület, persze az előfordulhat, hogy egyes esetekben nem értjük meg egymást, s a kívülálló számára úgy tűnhet, hogy áthághatatlan ellentétek vannak közöttünk. Ez nincs így, s nagyon bízom abban, hogy az idén is közösen mindent megteszünk a város és annak lakói érdekében.
– A képviselő-testület jelentős változásokon ment keresztül, hiszen az eddig minimális többségben lévő jobboldali blokk Csobo Alica halálával kisebbségbe került, ráadásul két képviselő, köztük a klub elnöke is kilépett, s független képviselőként folytatja a munkáját.
– Csobo Alica helyére Farkas János roma vállalkozó került, aki az első roma képviselő a város történelmében, s függetlenként szeretne tevékenykedni. Meglepett viszont a két képviselő távozása a jobboldali klubból, de mi mást tehetnék, elfogadom a döntésüket.
– Tavaly hosszas vita folyt arról, szükség van-e Városi Tanácsra. Most, hogy megváltoztak az erőviszonyok a testületben, a tanács jelenlegi összetétele is okafogyottá vált.
– Több változást is tervezek, így a jövőben valószínűleg csak egy alpolgármesterrel folytatom a munkát, s mivel az arányok jelentősen megváltoztak a testületben, kézenfekvő, hogy a Városi Tanács összetétele is rekonstrukcióra szorul. S engedjen meg egy megjegyzést azzal kapcsolatban, miért is nem támogattam tavaly a Városi Tanács létrejöttét. Ez a szerv ugyanis a polgármester tanácsadó testületeként hivatott működni, s nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a tanács ülésén megegyeztünk valamiben, ami a testület ülésén már nem volt érvényes. Mintha a tanács tagjai képtelenek lettek volna közvetíteni és érvényesíteni az ott megfogalmazott és elfogadott megegyezéseket. Azért viszont kár kidobni 70 eurót/képviselő/ülés, hogy a testület ülésén minden kezdődjön elölről.
– Sok panasz hangzik el amiatt is, hogy néha a késő éjszakába nyúlnak az ülések, vagy többszöri nekifutásra tudják őket csak befejezni.
– Amíg Losoncon például egy-egy ülés 3-3,5 órát vesz igénybe, addig Rimaszombatban 13 órát. S nem akarok megsérteni senkit, de egyes képviselők, mivel az üléseket a GTV közvetíti, imádják a hangjukat halla(t)ni, s olyan értelmetlen javaslatokkal állnak sokszor elő, amelyet az egyes klubokban kellett volna megvitatniuk, s amelyek nem tartoznak a széles nyilvánosságra.
– Több személyi változás is történt vagy nem történt az elmúlt évben. A Városi Lakásigazgatóság megbízott ügyvezetővel kezdi az évet, a testület ugyanis kétszeri próbálkozásra sem tudott új igazgatót választani.
– Az ügyvezető kinevezése a testület feladata, amely egyúttal a lakásigazgatóság közgyűléseként is működik. Az ügyvezető kinevezéséhez 3/5-ödös többség szükségeltetik az érvényben lévő alapító okirat szerint. Mivel két alkalommal sem sikerült megválasztani a tavaly elhunyt Svetozár Müller utódját, javaslatot tettem az okirat megváltoztatására, de a képviselők ezt sem hagyták jóvá. Így nem maradt más lehetőségem, meg kellett bíznom valakit a cég irányításával. Tavasszal mindenesetre el kell döntenünk, hogyan tovább.
– Az viszont sokak számára nagy meglepetés volt, hogy a főellenőr választáson Šťavina László már az első fordulóban megszerezte a szükséges többséget, holott tízen szálltak versenybe a posztért.
– Engem viszont nem lepett meg a döntés, mert nem elég, hogy a jobboldal igencsak megosztott, a színeikből ráadásul ketten is pályáztak a főellenőri posztra, ha Peter Bartakovič édesapját is beszámítom. Így minden azon múlt, talál-e közös jelöltet a baloldal. Talált, s én örömmel nyugtázom a döntést, hiszen tapasztalt közgazdászról van szó, aki 17 évig dolgozott bankigazgatóként. Meggyőződésem, hogy az együttműködésünk korrekt lesz, amely a város érdekeit szolgálja.
– A tavalyi év legfontosabb országos eseménye az volt, hogy alig egy év után megbukott a jobboldali kormány. Sok jót nem kapott tőlük a város.
– Ezzel tökéletesen egyetértek, sokkal többet vártam tőlük, mint amennyit kaptunk. Több alkalommal is levélben fordultam Iveta Radičová kormányfőhöz, s igaz, hogy megkaptuk az 1 millió eurót a volt kaszárnya infrastruktúrájának rendbetételére, de engedtessék meg nekem azt is kijelenteni, hogy ez nem politikai, hanem szakmai döntés volt. Egy remekül kidolgozott pályázatot adtunk be, amiért elsősorban Eva Murárikovát, a Városfejlesztési Osztály vezetőjét és csapatát illeti köszönet. S annak ellenére nyertünk, hogy egyes kormánytagok és minisztériumi funkcionáriusok Simon Zsolttal az élen mesterségesen keltett botrányt csaptak a pályázatunk körül, s mindent megtettek azért, hogy elkedvetlenítsenek bennünket, s a pályázatunk kudarcba fúljon. Nem sikerült nekik, s ha minden a terveink szerint alakul, az év végéig készen leszünk a munkákkal.
– S ha már a kormány bukását említettük, mit vár az előrehozott választásoktól? Mindenki Fico magabiztos győzelmét várja.
– Biztos, hogy van megalapozottsága ennek a véleménynek, de tavalyelőtt is mindenki biztos volt ebben, mégis Fico hiába győzött, nem tudott kormányt alakítani. A város érdekeit szem előtt tartva, mindegy, hogy ki alakít kormányt, a magam részéről azonnal elkezdek lobbizni, s mindent meg fogok tenni, hogy a várost és a régiót az eddigieknél sokkal hatékonyabban támogassák.
– Decemberben nem fogadták el a képviselők az idei költségvetést, így a város provizórikus költségvetéssel kezdi az évet. Ez Ön szerint veszélybe sodorhatja a tervezett vállalkozásokat is, egyes képviselők viszont úgy érvelnek, hogy ameddig a város ekkora adósságállományt görget maga előtt, addig, különösen kidolgozott városfejlesztési koncepció hiányában nem áldozhat újabb nagyszabású beruházásokra.
– Ha van képviselő, amely ilyen nézetet képvisel, annak nincs mit keresnie a képviselő-testületben. Sojka képviselő úr például azt sugallja, hogy a polgármesterségem teljes ideje alatt fizessem kizárólag a hiteleket, s ne nyújtsak semmi érdemlegeset a város lakóinak. Ez egész egyszerűen felháborító hozzáállás, hiszen a hiteleket úgyis törlesztenünk kell, de emellett mindent meg kell tenni a város és a régió lakói érdekében, s mindazokat a fejlesztéseket végrehajtani, amire valós lehetőség kínálkozik. Ahogy szokás mondani, előre kell menekülnünk. Sajnos, a jelenlegi képviselők között legalább tíz olyan van, aki az előző testületben ülve gondolkodás nélkül nyomogatta az igen gombokat, s így halmozták fel a tekintélyes adósságot. Csak egymillió koronát dobtak ki arra a városfejlesztési tervre, amely semmire sem használható, egy darab sajtpapír.
– Amikor átvette a város vezetését, többször is kijelentette, hogy jogi lépéseket tervez a volt vezetés ellen. Jelenleg egy perről tudunk, azt is a volt polgármester indította Ön ellen hitelrontás miatt.
– A mai napig tüzetesen vizsgáljuk, mit is hagyott maga után az előző vezetés, de le kell szögeznünk, hogy szinte minden döntésük a testület jóváhagyásával történt, s a szlovák jog nem ismeri el a kollektív bűnöket. De normális ön szerint, hogy például évente 3,6 millió koronát fizettünk olyan létesítmények őrzéséért, amelyekre a városnak nem is volt szüksége? Számtalan ehhez hasonló esetet fel lehetne sorolni, amelyek által sok-sok millió koronával lett a város megkárosítva.
– A költségvetési vitában Július Sojka képviselő állt elő azzal a javaslattal, hogy fel kell függeszteni a városi lapok működését, amelyet a képviselők egy többséggel megszavaztak, de mint kiderült, módosító javaslattal nem lehet ilyen horderejű döntéseket hozni. A szavazás után láthatóan Ön is meglepődött.
– Meggyőződésem, hogy politikai harcról van szó, ráadásul március 10-én ismét az urnák elé járulunk. De kérdem én, ha Sojka úr ezzel akar a városi kasszán segíteni, akkor miért nem fizette ki a saját politikai reklámját, amellyel már több mint egy éve adós. Meglehetősen furcsa ez a hozzáállás. Ami pedig a lap gazdasági eredményeit illeti, 2009-ben 1,6 millióba koronába, tavalyelőtt 1,4 millióba került a városnak, míg 2011-ben mindössze 600 ezer körül, s akkor még nem számítottuk be a városi hirdetéseket. Hiszem, hogy mindkét lap a város lakóinak érdekeit szolgálja, informálja őket a város életéről, mindennapjairól, a hivatal munkájáról, ezért mindent megteszek azért, hogy mind a Gemerské zvesti, mind a Gömöri Hírlap, amely az egyetlen magyar nyelvű lap szerte a régióban, megmaradjon. Nem is beszélve arról, hogy a megszüntetésük esetén a jelenleg is futó hirdetési és egyéb szerződéseket fel kellene bontani, utánuk kártérítést kellene fizetni, s a városi hirdetéseket is más lapokban kellene drága pénzért elhelyezni.
– Évek óta szálka egyesek, köztük városi képviselők szemében is a dunaszerdahelyi Magán Szakközépiskola rimaszombati kihelyezett tagozata, amely jelenleg a Tompa és a Daxner Alapiskolában bérel termeket, de szeretne terjeszkedni. Ha jól tudom, szeretnének új épületbe költözni, s több javaslatot is a város vezetése elé terjesztettek.
– A jelenlegi bérleti díj teljes összhangban van a város általános érvényű rendelkezéseivel, s az elmúlt évben meg is emeltük a bérleti díjat 16-ról 18 euró/m2-re. Ezért sem értem egyes képviselők, főleg azok hozzáállását, akik az elmúlt időszakban megszavazták, hogy egyes külföldi cégek 50 koronás négyzetméterenkénti áron jutottak földterülethez Rimaszombatban. A kutya ebben az esetben nem itt van elásva, hanem a diákokért való harc folyik, hiszen amíg legutóbb a Kereskedelmi Akadémia például nem tudott magyar osztályt nyitni, addig a dunaszerdahelyi iskola kettőt is. Valószínűleg nagyon jól dolgoznak és el tudják magukat adni, hiszen még a Losonci, a Rozsnyói és a Nagykürtösi járásból is szép számmal vannak diákjaik.
– Az elmúlt hetekben végre elkezdődött a kórház udvarának a rendbetétele, amely az egyik párt választási kampányának részeként is felfogható. Ahogy az illető párt járási elnöke hangsúlyozta, szlovákiai unikum volt a rimaszombati kórház, hasonlóan piszkos és romos állapotban lévő kórházudvart ugyanis nem nagyon lehet találni. Ez valahol a város szégyene is.
– Nem könnyű megfelelő megoldást találni, ugyanis abban tökéletesen egyetértek, hogy a látvány, ami a betegeket és a látogatókat fogadta, nem túl épületes, s bizony ez a városnak is szégyenére válik. De hangsúlyoznom kell, hogy a kórház felügyeletét a megye gyakorolja, s nekik kellene odahatniuk. Az említett pártelnök lépését, aki egyben megyei képviselő is, a magunk lehetőségei szerint természetesen támogatjuk, de mivel nem városi intézményről van szó, nem adhatok utasítást arra, hogy az aktivációs munkásaink rendszeresen rendet tegyenek a kórház területén.
– Ősszel egy egész évre szóló, közös projektet is kidolgoztak Ózd városával, s azt is hangsúlyozták, ha nem is lesz sikeres a pályázat, annak egyes elemeit akkor is megvalósítják.
– Ki kell használni az EU-s tagságból eredő előnyöket, valamint azt, hogy megszűntek az államhatárok. Mind Ózddal, mind Tiszaújvárossal nagyon jók a kapcsolataink, s remélem, hogy a kapcsolataink a magyar-szlovák kapcsolatok megerősítéséhez is hozzájárulnak.
– Tavaly nyáron felmondta a Brantnerral a szerződést a szemét elszállításáról, s többször kijelentette, hogy azt szeretné saját kézben tartani.
– Egy aranyat tojó tyúkot adtak 15 évvel ezelőtt külföldi kézbe, amely aranytojásokat tojt a tulajdonosának. Havonta 2,3-2,4 millió koronát fizetünk ki a Brantnernek. Ha beszerzünk két szemétszállító kocsit, a megfelelő konténereket, a Városi Közterület-fenntartó Vállalat segítségével sokkal olcsóbban, havonta kb. 800-900 ezer koronából meg tudjuk oldani. Nem beszélve például arról, hogy a VKFV udvarán üresen állnak a nagykapacitású konténerek, míg mi a Brantnertől béreltük drága pénzért a konténereket a tavaszi és őszi nagytakarításhoz. Ennek vége, január elsejétől a cég munkatársai és az aktivációs munkások segítségével mindezt önerőből oldjuk meg.
– A mai napig nem született döntés az Iskola utcai kollégium épületéről, sőt szeptember óta az egykori Műszaki Szakközépiskola épülete is üresen áll. Mikorra várható döntés az ügyben?
– Decemberben egyeztettem Vladimír Maňka megyei elnökkel, s abban maradtunk, hogy februárban kerül mind a megyei, mind a városi képviselő-testület elé az ügy. A javaslat szerint a város megkapná a két épületet, ahogy a közöttük található sportpályát is, míg a város cserébe a megyének adná a Kirejevszkij utcában található nyugdíjasotthon udvarát, ahogy a Kishonti utcán áthaladó kétsávos út alatti területeket is. Ha ez megtörténik, akkor elhárul az akadály, hogy az egykori kollégium épületében végre létrejöjjön a régóta tervezett nyugdíjasotthon.
– A végén hadd kérdezzem meg, mivel lenne elégedett a 2012-es év végén?
– Egyrészt a munkanélküliség folyamatos csökkenését tartanám komoly eredménynek, amelynek elérésében várom a kormány, a megye és a Sario állami ügynökség segítségét is. Ezúton is felszólítom Simon Zsolt minisztert és Máté Ferenc elöljárót is a kapcsolatok javítására, mert közösen többet tudunk tenni a városért. Ha ugyanis nem fogunk össze, akkor annak látható időn belül beláthatatlan következményei lehetnek. Továbbá szeretném folytatni a kurinci üdülőövezet kiépítését, a már említett tobogán elhelyezését, de a közlekedési park rendbetételét is. Mivel az idő sürget, valószínűleg rendkívüli testületi ülést hívok össze január 20-ra, hogy a költségvetést elfogadhassuk. Ebben az esetben június közepére mind a tobogán, mind a közlekedési park várni fogja az érdeklődőket.
– S mi lesz akkor, ha mégsem hagyják jóvá az elképzeléseit?
– Az élet természetesen megy tovább, de akkor tájékoztatnom kell a város és a régió lakosságát, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, a többi már kizárólag a képviselőkre tartozik.
Fotó: gemerland.sk
Forrás: Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap
Felvidék.ma
