Hegyre mászni a bolondok gyönyörűsége – tanulhattuk meg a Hét év Tibetben c. filmből, de micsoda gyönyörűség, egészíthetjük ki ezt a tibeti közmondást. Valószínűleg ezzel az állítással mindannyian egyet értenek, akik január 7- én felmásztak a Pozsálóra.
Ami biztos, hogy jó néhány embernek eszébe jutott ez a „bolondság”. Az éven 34. alkalommal szervezték meg ezt az új évi túrát. Aki busszal indult Rozsnyóról az Csucsomból indulhatott, autókkal pedig a Gulyapalagig lehetett elmenni, már aki elég korán elindult, és nem kellett valahol az út szélén leparkoltak mögé besorakoznia. Egyre több ember, jó hangulat, elakadt autók kitolása – így kezdődött a nap és majdnem így is ért véget. Mivel volt a végére több?
A kezdeti didergést hamar alábbhagyott. Lassan lekerültek a sálak sapkák, volt akiről a kabát is, de az biztos, hogy senkin sem volt olyan gondosan, precízen végigcipzározva, mint elinduláskor. Szépen, libasorba haladtunk felfelé. A legkisebbtől a legidősebbig. Na nem azért, mert valamilyen peremen kellett volna végigmenni, szó sincs róla! Egyszerűen 20- 30 cm, fenn még magasabb hó volt, aki nem akart utat törni magának a friss hóban, az bizony a már kitaposott kis ösvényen haladt felfele. Na de a pihenők! A fáradtabbak kényelmesen elterültek a hóban, a hátizsák mélyéről hamar előkerültek a féltve őrzött kincsek. Természetesen csak teára gondolok, az egyéb lélekmelegítőket, a zsebből kikerülő és a nyakba akasztott pohárkákat itt most nem említjük! Ahogy haladtunk felfelé egyre több pihengető tárunkkal találkoztunk, vagy éppen mi álltunk meg egy- egy alkalmasabb helyen. Mindenki harcosként küzdött a feljutásért.! Persze mi egyszerű halandók csak olyan 21. századbeliként, egyszerűbb volt, de volt közöttünk egy, az ókorból közénk csöppent római harcos is, aki páncélosan, teljes fegyverzettel küzdötte fel magát a csúcsra! Itt jegyzem meg, hogy nem első alkalommal tette ezt meg! Azt hiszem mondani se kell, de nagyon sok ember tetszését elnyerte. Fényképek sora készült róla. Kapva az alkalmon, össze is állt a páncélos katona és a magukra csak jelképesen páncélt öltő két MKP képviselőjelölt – Porubán Ferenc és Köteles László – egy kép erejéig, majd mindannyian küzdöttek tovább a jelen feladattal, vagyis a hegy megmászásával.
Kicsivel a cél előtt, a Kiskőnél szépen előkerült az otthonról hozott elemózsia is, mivel a tapasztaltak szerint ott még nem fúj a szél, na meg az utolsó szakasz előtt erőt kell gyűjteni! Milyen igazuk volt, erőt kellett gyűjteni, de hogy a szél nem fújt az is biztos! Meg kell jegyeznem, hogy tőlem okosabbtól, tapasztaltabbtól kellene megkérdezni, hogy mikor volt utoljára ilyen csodás idő! Bánhatják, akik nem jöttek fel, mert melegebb volt, mint a völgyben! Na meg a kilátás! Az leírhatatlan. A szikrázó napsütésben a Nagykőtől, bátrabbaknak Nagykőről szemet kápráztató látványban lehetett részünk. Kilométerekre el lehetett látni. Ha megkérdeznék, hogy honnan van a legtökéletesebb kilátás a Tátrára, gondolkodás nélkül rávágnám: a Pozsálóról! A jobb szeműek a Szepesi várat is megtalálhatták, de nem is kellett a távolban kutakodni! Az a környezet, azok a hó lepte fák! El nem tudom képzelni milyen súlya lehetett a fenyőt sűrűn körülölelő hótömegnek! A köszöntő beszéd nem csak szlovákul, de magyarul is elhangzott mind a szervezők, mind pedig a rozsnyói polgármester-helyettes, Burdiga Pál és a csucsomi polgármester, Szollos Sándor részéről. Jó volt hallani, hisz igaz, hogy csak rövid ideig, 1938. november – 1939. márciusa között, de mégiscsa Magyarország legmagasabb csúcsa volt! A köszöntő és a pezsgőbontás, jó- jó , volt egy ötputtonyos aszú is, után még magasabbra törtünk. Magyarságunkat képviselő, vagyis az MKP színeiben induló képviselőjelöltjeink Köteles László és Porubán Ferenc sem álltak meg a csúcsig. Egyelőre a Nagykő csúcsáig. Egy biztos, azt már meghódították.
Lefelé már könnyebb volt. Nem is tudom miért, de elég volt csak egyszer megállnunk, azt is a kijelölt pihenőnél tettük, vagyis a menedékháznál. Nagyon jól megszervezték! Különjárat Rozsnyóról Csucsomba, ami persze többször fordult, eltakarított hegyi út a Gulyapalag felé, a kijelölt útvonalon haladóknak egészségügyi szolgálat biztosítása, üdvözlőbeszéd és pezsgő a csúcson, meleg tea a csucsomi menedékháznál és kultúrházban, ahol a busz már várta a fáradt és élménnyel teli utasait.
Mindenkinek ilyen élménnyel teli, kellemesen fárasztó, napsütéses, szél mentes pozsálói, új évi mászást kívánunk.
Felvidek.ma
{iarelatednews articleid=”31811″}
{phocagallery view=category|categoryid=374|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
