Tarnóczy Szabolcs elküldte a Felvidék.ma-nak a Végvári prófécia című versét, amely Hegyeshalom, Hőlakon született édesapja emlékére, 2011. december 5-én, egy tragikus népszavazás 7. évfordulóján született.
Tarnóczy Szabolcs: Végvári prófécia
Felföld! Megszentelt várvidék;
vérrel áztatott ezer év
nyomán sarjadt ősrengeteg,
mennybe szökő, kopár hegyek;
magyarságot intő jelek,
hogy őrizzék az életet,
otthont, családot és hitet,
új rend reményét szülve meg:
Most újra egyesüljetek,
mert a végidő közeleg,
és ha Megváltónk visszatér,
kérdi: „A magyar mennyit ér?”!
Volt-e prófétám ez a nyáj?
(Velőnkbe lát a bölcs király…)
„Igémet hirdettétek-e,
a reményt őriztétek-e,
hogy közétek visszatérek,
és számadásra idézlek:
Fialtak a talentumok?
Szerzett-e hozzá, ki kapott?
Vagy vészidőkben elásta,
hogy az ellenség ne lássa,
s el ne vegye azt is tőle? –
Ez Trianon ára, s bére?! –
Megtiprott sorsodról tudok,
de hűségedre számítok;
s egy csepp véred, verítéked
megtart seregemben téged!
Kelj fel, Lelkemből végy erőt,
építsd általam szebb jövőd.
Az ellen úgy tehetetlen:
Bennem bízzál küzdelmedben!
Megint száll a turulmadár,
Kárpátod lesz újra határ!
Egyesítem birodalmam,
s földre száll le szent uralmam.
Tót, rutén, sváb, rác, vagy román
híven szolgálta koronám?
Vagy csak ön-javát keresve,
országomat elperelte?
Mert e kérdést fel kell tenni,
csak úgy lehet rám találni:
Kinek szolgál az égi Grál? –
Csak annak, ki néki szolgál!”
Nyeregbe száll hét hű lovag,
ki szőni mer szent álmokat:
Rima, Kassa, Révkomárom,
s szép Léváról mindjárt három!
Rimaszombat nagyasszonya –
köztünk nyihog szellemlova –
jelt ad kornak, magyarságnak:
Meg ne tagadd a hazádat!
Támadjatok egyre többen,
énmiattam, énhelyettem.
Ha kell, ifjak, s csecsszopók is:
Egy nemzettest vagyunk mégis!
Mindenkiért, senki ellen,
így diktálja Krisztus-szellem.
A Megváltó azt üzeni:
Szép hazánkat megszenteli!
„Visszatérek, készítsd utam,
legyél addig békés hadam,
s hirdessed a nemzeteknek,
örömhírét Szellememnek:
Nincs más út a túlélésre,
csak szívetek megtérése.
Ki nem tanul szeretetet,
győztes abból sose lehet!
Ki létéhez ragaszkodik,
az végül mind csalatkozik;
de ki önként oda adja,
azt az Isten feltámassza!
