Megbukott az a gyakorlat, hogy magasabb arányú választói részvétel kedvez a jobboldalnak.
Oľga Gyárfášová szociológus a Hospodárske novinyban arra is emlékeztet: A Smer a kezdetekkor a „harmadik út” alcímet viselte, s mára sikerült meggyőznie az emberek többségét, hogy az egyetlen erő, mely képes biztonságot és szociális védelmet nyújtani. A Smer sikerében része volt, hogy nem vezetett támadó kampányt és a nacionalista hangokat is mellőzte. A válsággal alaposan megfűszerezett közhangulatnak kedvezett az It’s economy, stupid! (Minden a gazdaságról szól, hülyék!), Bill Clinton 1992-es elnökválasztási kampányának stratégiája is, melyet Gyárfášová szerint a Smer követett. A sajtónak köszönhetően jól jött ki a párt a Gorilla-botrányból is, szimpatizánsai ezt is díjazták. A FOCUS felmérései szerint már jó egy hónappal korábban eldöntötték, kire szavaznak. A Smer a hajrában képes volt maximalizálni választóinak részvételét, így nyerhetett.
Jobboldali fiaskó
Ugyanez nem mondható el a jobboldalról, írja Gyárfášová. Sokáig úgy látszott, a KDH szerzi meg a lejáratott SDKÚ-DS és részben az SaS szavazóinak bizalmát, végül ez nem következett be. Úgy tűnik, írja, e párt szavazatszerzési képességének a bűvös határa ténynek tekinthető. Ahogyan korábban nem tudott választókat szerezni a széthullott HZDS és SNS szimpatizánsainak soraiból, most az SDKÚ-DS-től elfordulók sem őt választották. Változást e téren talán egy politikusi generáció hozhatna.
Bonyolultabb a Most-Híd helyzete. Versenyfutása az MKP-val a magyar kisebbség igazi érekvédőjének státusáért azt eredményezte, hogy magyar választóinak egy része hátat fordított neki, de nem az MKP javára döntött (annak teljesen azonos az eredménye a 2010-sel), hanem a nem szavazók táborát erősítette. A Most-Híd struktúráiban felerősödött a szlovák elem (választóinak 44 % szlovák nemzetiségű, míg 2010-ben legfeljebb az egy negyede vagy egy harmada volt az), de a más nemzetiségiek arányai is, akiket a Most-Híd szorgalmasan szólítgatott, de az exit pollban nem jelentek meg.
A nagy vesztesek egyike, az SaS, másika az SDKÚ-DS, a két legnagyobb kormánybuktató. Az SaS beérte veszteségét azzal, hogy Richard Sulík kijelentette: bizonyították, nem egyszeri használatú a pártjuk, így megnyerte egy politológussal kötött fogadását. „A politika azonban nem egy megnyert fogadás, mert az SaS után befejezetlen dolgok maradnak a politikában, és előfordulhat, hogy soha többé nem kapnak lehetőséget megkezdett dolgaik folytatására”, szögezi le az elemzés. Ráadásul: az SaS elveszített 157 ezer szavazatát nem lehet a Matovič-jelenséggel megmagyarázni. A liberálisok támogatói az euroszkeptikusok maradtak, s ez a jövőjüket is körülhatárolja.
Az SDKÚ-DS diagnózisa bonyolultabb, mert mélyebb gyökerei vannak. A közvélemény-kutatások szerint választói struktúráik fennmaradtak (49 % felsőfokú végzettségű, a középkorosztályhoz tartozik, a fiatalok már 2010-ben elpártoltak tőle, nagyvárosokban, városokban élnek), csak 234 ezerrel kevesebben voltak idén. Hogy ők kire szavaztak, nehéz megmondani. A FOCUS becslése szerint egy ötödük nem vett részt a választásokon, a többiek Matovič pártja és a Smer között oszlott meg, ami alapjaiban írja át az eddigi, a két politikai oldal közötti átléphetetlen határról szóló elméleteket.
A jobboldalon egyedül az OĽaNO, Matovič csapata érezheti magát győztesnek. Ő az összes protest-szavazatot össze tudta gyűjteni, és sikeresen szólította meg a pártellenes választókat is, még az újkeletű kis pártokéit is elszipkázta.
Gyárfášová szerint a választási eredmények nem egyszeri, véletlen kisiklásra utalnak, sokkal inkább hű képet festenek a szlovák társadalom állapotáról.
Forrás: Hospodárske noviny; Gyárfášová Oľga, Felvidék.ma
