A szlovákok szeretik a megfogant magyar életet! – Március 25-én Pozsonyban és Kassán az Élet Fóruma (Fórum života) tüntetést tartott a megfogant Gyermek Napja (Deň počatého dieťaťa) alkalmából.
Fontos rendezvény, mert az ember álszemérmesen a magzatgyilkosságot “finomkodva” abortusznak, kaparásnak vagy küretnek hívja. Ilyen szófacsarásokkal nyugtatgatja lelkiismeretét. Az orvosok egy része meg nem az eredeti hippokratészi esküt tartja szem előtt, hanem önkéntelenül is Mengele nyomdokait követi. Sokan ezzel kapcsolatosan az anyák jogáról papolnak, de a magzat jogairól megfeledkeznek.
A kassai rendezvény e vasárnapon misével kezdődött a Szent Erzsébet-székesegyházban 15 órakor. Kellemes meglepetésként ért, hogy a Dóm megtelt és nagyon sok fiatal jött el. A misét Mons. Bernard Bober kassai érsek-metropolita celebrálta. A mise elején megemlékezett az 1988. március 25-ei pozsonyi gyertyás felvonulásra valamint utalva a közeledő húsvétra, Krisztus szenvedését mint példát állította elénk. A szenvedés ugyanis tisztít. Majd szentbeszédében az élet fontos stációira tért ki. Ilyenek a vizsgák, a házasságkötés, a betegség. Ilyenkor az ember tudja, sorsdöntő események ezek. Ilyen pillanatokat vállalnak tudatosan az extrém sportok művelői mutatványaikkal. A hajszolt rekordokat hiába írják be a rekordok könyvébe, azok önző és öncélú exhibicionista produkciók maradnak akkor is. Az Élet Könyvébe csak az Úr tudja beírni az ember nevét. Az anya áldozata, amit a megfogant gyermekért vállal más. Az ilyen élet fogantatása pillanatától – már az az egy sejt is – ember. Hogy valaki eldobja szíve alól ezt az életet, azt különböző félelmek okozzák, pl. a munkahely elvesztésének félelme, vagy az anyagi helyzet kilátástalansága. Ezért kell védelmet biztosítani, hogy a megfogant élet lehetőséget kapjon. A világ hajlamos rá, hogy kigúnyolja az áldozatot. De az Úr ezt számon tartja. Nem nagyobb teljesítmény, ha valaki hosszú időn át törődik elesett szüleivel, vagy gyermekeivel tölti az időt, minthogy egy hegytetőről ejtőernyővel ereszkedik le? Lehet, hogy félünk az ilyen áldozatoktól, de ki teheti ezt meg helyettünk? Ha az Úr megkímélne minket ettől, boldogabbak lennénk? Az igazi hősök élete a szolgálat. Ez mutatja érettségünket a szeretetre.
A mise végén az érsek megáldotta azt a sírkövet, mely a Rozália-temetőben lesz felállítva. Ez lesz szimbolikus sírja a születésük előtt meggyilkolt gyermekeknek.
Ezután sorakozott föl a nagyjából 3000 tüntető, akik transzparenseket vittek magukkal, melyek között láthattuk a magyar Alfa Szövetség (Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség) küldöttségét. Ők ugyanis 2011. december 28-án mintegy ezer életvédő részvételével nemzetközi felvonulást tartottak Budapesten. Rendezvényükön jelen voltak az Élet Fóruma nevű szlovák életvédő szervezet tagjai is. A Dušan Škurla katolikus pap vezetésével Kassáról érkezett zarándokok tábláján ezt lehetett olvasni: “A szlovákok szeretik a megfogant magyar életet!” Így lelkiismereti kötelességüknek érezték, hogy ezt a megnyilvánulást személyes jelenlétükkel viszonozzák, nem utolsósorban a Kassán még létező magyar életek és közösség miatt is.
Megszólaltak a Dóm harangjai és a menet fél öt után imádkozva, lassú méltósággal vonult az Immaculata-szoborcsoporthoz, ahol az érsek vörös rózsacsokrot helyezett el Szűz Mária, mint édesanya tiszteletére. Innen már csöndben vonultak az Alkotmánybíróság épülete elé. Azt kívánták ezzel kifejezni, hogy a magzat nem tud hangosan védekezni. Másrészt, a társadalom csöndje sem segít, mert nem tiltakozik a legalizált gyilkolás ellen. Itt Dušan Škurla, a kassai Borromei Szent Károly Papi Szeminárium spirituálisa mondott rövid, ám velős beszédet.
Olyan épület előtt állunk – mondotta -, amely minden polgár számára jogi védelmet biztosít. Ilyen védelmet kérünk a magzatok számára. A szlovák alkotmány szerint, minden embernek joga van az élethez. Az emberi élet védelme már a megszületés előtt méltó a védelemre (15. cikk /1/). Mégis az abortusz-törvényt nem nyilvánította ellentétesnek az alaptörvénnyel.
Mi ezt a farizeusi kettős mércét már megszoktuk. Gondoljunk csak az alaptörvény preambulumával kapcsolatos döntésre, vagy a magyar honosítási törvényre.
Ezt követően Dr. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke kapott szót.
„Tavaly december 28-án mintegy ezer életvédő vonult Budapest utcáin, hogy tanúságot tegyenek az élet szentsége: mindannyiunk legnagyobb értéke, kincse mellett. Hívásunkra románok és lengyelek, angolok és osztrákok, svédek és olaszok, ukránok és szlovákok jöttek hozzánk zászlóikkal és szent jelképeikkel. Sok-sok ezer kilométert utaztak azért, hogy megajándékozzanak bennünket azzal a felemelő, csodálatos érzéssel, hogy a halál civilizációjának támadásával szemben az élet kultúrájának képviselőiként nem vagyunk egyedül. Így érezhettük, hogy: Krisztusban Egyesült Nemzetek vagyunk az Életért.
Különösen szívmelengető érzés volt találkozni a Fórum Života képviseletében megjelent szlovák testvéreinkkel, köztük a társaival együtt Kassáról jött Hanával, ezzel a várandós, áldott állapotban lévő édesanyával. Szlovák testvéreink táblát hoztak magukkal, melyre ékes magyar nyelven és tökéletes helyesírással írták: A szlovákok szeretik a megfogant magyar életet!
Engedjék meg, hogy viszonzásképp a magyar életvédők nevében ugyanilyen nyíltan és őszintén kijelentsük: A magyarok is szeretik a megfogant szlovák gyermekeket! Maďari milujú slovenské počaté deti! (Közben magasba emelte a kétnyelvű transzparenst.)
De az életvédők szeretnek minden megfogant emberi életet, s azért vonultak tavaly aprószentek emléknapján Pestről Budára, Heródes helyett a magyar köztársasági elnök palotája elé, hogy a 2012. január 1-től hatályos, új, magyar alkotmány jegyében közkegyelmet kérjenek maguknak és a születés előtti életkorukat élő gyermekeknek.
Szerettük volna hinni, hogy a 2012. január 1-én hatályba lépő alkotmány jegyében talán új időszámítás kezdődhet a magyar nemzet és ezzel együtt a népei termékenységének hadat üzenő, és így a termékenységellenesség bűnében sodródott Európa történetében is.
Áldozatként emlékeztünk meg nemzeteink teljesen jogfosztott kisebbségéről: a hazájukban hontalanná vált magzati életkorú gyermekekről.
Azért vagyunk ma itt is, hogy itt is kimondjuk: elegünk van az évi 100 millió magzatgyermek halálával járó vészkorszakból. Elegünk van abból, hogy világszerte ennél is több szülő válik áldozattá. Elegünk van abból, hogy áldozatai legyünk ennek a véres, egész Európát végpusztulásba döntő tragédiának! Elegünk van abból a háborúból, mely mindannyiunkat a termékenységellenesség vesztőhelyére sodort! Békét az anyaméhben! Mier v lone ženy! (A szónok ezt a transzparenst is magasra emelte.)
Azért fohászkodunk a Teremtés Urához, hogy kegyelmet kérjünk magunknak és kegyelmet kérjünk magzatunknak. Azért jöttünk, hogy egész Európában legyen végre vége a méhen belüli heródesi erőszaknak.
Krisztusban kedves szlovák és magyar testvéreim!
A Földön létezők törvénye közül talán a természet törvénye a leghatalmasabb, amely mindent és mindenkit szaporodásra és sokasodásra, vagyis életfakasztásra, és persze a megfogant élet védelmére serkent.
A második törvény a szeretet, a felebarátunkról való gondoskodás, az igaz lelkiismeret Égi Alkotmány szerinti törvénye, melynek igéi az Isten Örök Könyvében olvashatók.
E törvény jegyében merte kimondani a parancsuralom ellen lázadó görög hősnő, Antigoné, hogy »gyűlölni nem, szeretni csak születtem én«.
Ez az az alaptörvény, melyen évezredek orvosi erkölcse, a gyógyítók hitvallását tartalmazó Hippokratészi Eskü is alapul: „senkinek nem adok mérget, asszonyt nem segítek hozzá magzata elhajtásához”. [Sajnos, a mai orvosi eskük ezt már nem tartalmazzák! – BZ]
Tudjuk, hogy a létezést befolyásoló világi törvény az adott ország alkotmánya.
Éppen ezért fohászkodunk most itt Önökkel együtt, hogy akár a magyar, akár a román, akár a szlovák, akár bármely más, európai nép alaptörvénye mielőbb igazodjon a teremtés egyetemes érvényű alaptörvényéhez, és zárja le az anyaméheken belül dúló nemzeti vészkorszakot.
Azért fohászkodunk itt különféle nyelveken, de egyazon, testvéri szívvel, hogy a nemzetet teremtő, közös ihlet országainkban és Európában mindenhol másutt is újra egy termékeny és gondoskodó anyaország éltetője legyen!
Az Élet Örömhírét hirdetve hangosan kiáltjuk:
Békét az anyaméhben! Mier v lone ženy! (Ezt a transzparenst is fölemelte.)
E béke és szeretet jegyében kérleljük Európa minden állampolgárát, köztük különösen a tisztelt törvényhozókat és az alkotmánybíróság tisztelt tagjait is, hogy szeressék ők is a megfogant életeket.
Kegyelmet a magzatoknak! Amnestiu pre nenarodených! (A transzparens a magasba emelkedett.)
Isten áld meg a szlovákokat! »Isten, áldd meg a magyart!«”
Külön ki kell emelnünk, hogy a beszéd szlovák fordítása kiválóan sikerült és a tömeg méltó módon hallgatta végig a beszédet, melyet tetszéssel fogadott.
Ezt követően a fölvonulás visszatért a Dómba, ahol főpapi áldással fejeződött be. A magyarországi vendégek lerótták kegyeletüket a Nagyságos Fejedelem sírjánál, majd szeretetvendégségen vettek részt.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
